körülöttemavilág

Louder than bombs - Hétköznapi titkaink, avagy a bombáknál is pusztítóbb a csend. A ki nem beszélt konfliktusok, a le nem vezetett feszültségek, a szőnyeg alá söpört igazságok, a hallgatás fala mögött egyre gyűlő mérgező energiák előbb-utóbb robbannak. Minél vastagabb a fal, annál nagyobbat.

"Ha egy egész falu kell ahhoz, hogy egy gyerek felnőjön, akkor ahhoz is egy egész falu kell, hogy megerőszakolhassák." 

Parti Nagy Lajos igazi jutalomjátékkal ajándékozta meg Csákányi Esztert - a Katona pedig befogadta a menekült-darabot. (A bemutató még abban a másik Nemzetiben esett, de alig egy év után a harcok miatt új hont keresett...) SzéPRóza hét élete. Hét asszony egy estén, egy színpadon, egy művész előadásában. 

A kortárs színházban - a Katona Kamrájában különösen - az a lenyűgöző, hogy minden részletnek van súlya, mindennek van szerepe, már maga a díszlet is üzen. Amíg a kezdésre várunk, elgondolkodom, hol is lehetünk? Szűkülő tér (már megint...), a végén tükör. Valaki éppen felönti vízzel, és felmossa. Sikátor? Folyosó? Szálloda? Bérház? Metró? Bármelyik és mindegyik. És ott, a végén, a tükörben - ott  mi vagyunk.

Híres udvari bolondok, pojácák, bohócok: Verdi púpos Rigolettója, Leoncavallo féltékeny, gyilkos Pagliacciója, Picasso szomorú Harlequinjei, Watteau enervált, Pierrot-maskarás önarcképe, Dayka Margit és Csortos Gyula tragikus bohóc-sorsa a Szerelmi lázban, és nem utolsósorban Heath Ledger önpusztító Jokere... csupa fájdalmas, tragikus figura.

Ha Turandot, akkor Puccini. Ha tízszer teszik fel a kérdés, kilencszer ezt válaszolom. Az idő többnyire megmutatja, mely alkotás időtálló érték, és melyik nem az. Persze előfordul, hogy egy méltatlanul a fiók mélyére temetett mű végre eszébe jut valakinek, és a leporolás után kincsre lelünk.

Azt hallottam, a világon mindenhol ő Pal Sarkozy, a művész, csak itthon Pali bácsi, a francia elnök apukája. Nem tudom, igaz-e, de sokkal inkább érzem úgy, hogy Ő itt, Magyarországon lehet igazán Sárközy Pál. Sárközy Pál, Pali bácsi, aki egy hihetetlenül kalandos útra indult úgy hetven éve, látott sok csodát, nem egyet tett maga is, végül mint oly sokan, visszatért a szülőföldre - sűrű látogatóként.

Nőnapra francia estet kaptam... Könnyű vacsora egy francia étteremben, majd egy könnyed francia vígjáték Korzika gyönyörű szigetével a főszerepben. - Rendhagyó ajánló.

Sajnos nem olvastam Kristóf Ágota regényét. Valószínűleg nem is fogom. Pedig szeretem a tőmondatokat. De nem különösebben kedvelem az abszurd, fikciós feladvány-regényeket. Különösen, ha nincs egyértelmű megfejtésük.

Valamint bevallom, a film nem csinált nagy kedvet hozzá.

""A minőségi Egy valamiképpen lebegtet minket és rávezet, rátérít bennünket a helyes útra, míg a numerikus Egy odarögzít, erőszakossá tesz és megszakítja az utat. Azt eredményezi, hogy az így létrejött helyzetünkből értelmetlennek, sőt istenellenesnek fogunk tartani mindenki mást, mégpedig állandóan az Istenre hivatkozva. Abban a szempillantásban tehát, amikor a minőségi Egy numerikus Eggyé válik, máris létrejön a fanatizmus. ... Semmiképpen sem csodálható, ha egyfajta despotizmus lesz belőle, az Egy nevében föllépők gyászos diktatúrája. ... 'Egy nép, egy vezető, egy birodalom'." (Karl Jaspers)