körülöttemavilág

Írország, ötvenes évek eleje. Eilis egy kis falusi szatócsboltban kisegítő, de már nem sokáig. Nővére és az egyház - a zöld szigeten nem csak Magdolna-nővérek vannak - segítségével esélyt kap egy jobb életre: állást, szállást és egy csak-oda hajójegyet az Egyesült Államokba, New Yorkba, Brooklynba.

Sarkadi Imre mindössze negyven évet élt. Rövid, önpusztító, élvezeteket és tapasztalásokat hajszoló életének egyik legnagyobb kérdése  az egzisztencia, az emberi létezés, a művészi létezés értelmének keresése volt.

Tudod, mi az a shortolás? Vagy az ingatlan-buborék? Érintett a 2008-as válság? Van beragadt "svájci frankos" hiteled? Értetted, mi történt? Érdekel, egyszer miért kapsz feltételek nélkül hitelt, máskor meg szinte egyáltalán nem? Szeretnéd érteni az ingatlanpiacot, a hitelezést, a pénzügyeket? Megcsinálnád a szerencsédet? Fogadnál nagyban? 

Közeledik Valentin napja. Mi mást ajánlanék, mint egy gyönyörű szerelmes-sírós filmet. Sokáig küzdöttem ellene, nem műfajom az ultra-romantikus dráma. Márpedig mi más lehetne két halálos betegségben szenvedő tini szerelmi története. Végül egy magányos délutánon elővettem egy nagy adag papírzsebkendőt, bebugyoláltam magam egy puha pokrócba, és nekiveselkedtem. Nem csalódtam - már ami a könnyeket illeti.

Szereted a Föld színeit, anyagait, illatát? A sárga homokkövet, a fekete kvarcot, a napsugár aranyát és a Hold ezüstjét? A felhők tejszínhabját és a tűz mély bíborát? Szereted érezni a kősziklák, betontömbök, homokhegyek súlyát és a szél frissét? Látod a mesét egy faágban, egy hétköznapi kerítésben, ajtófélfában? Szeretsz álmodni? Az éj sötétje és a puha fehér paplan alatt lebegni álom és ébrenlét határán?  

Vége a tanításnak, kitör a nyári vakáció - kitódulnak a fiúk-lányok az iskolából, mint kiscsikók a karámból. Napsütés, tenger, boldog viháncolás, ünneplőben pancsolás. Ha bárhol nem is, de sok pontján a világnak pereghetnének a kezdő képsorok. Még az is lehet, hogy sok családban megmosnák a lányok fejét: ilyet nem illik, ejnye, fiúkkal együtt, vizes ruhában, önfeledt testközelben... 

Mon roi - Az én királyom. Az én uralkodóm. Az én istenem. Aki birtokolja szívemet, testemet, lelkemet. A kérdés csak az, ez az én szerelmem? Ez a szerelem?

2012-ben izgalmas kezdeményezés indult el Szentendrén  a MűvészetMalomban. Valóság és Illúzió címmel szalon jellegű, tematikus kiállítást hirdetett meg a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE), amelyre az első évben 215 mű érkezett. 2013-ban A Négy elem - Víz alatti tárlatra már 420, míg tavaly a Labirintusra 620 művész/mű pályázott. Az idei kiállításon, Harmónia témában, 830 képző-, ipar-, és fotóművész, illetve belsőépítész egy-egy alkotása látható. Lássuk hát, mit mutat ez a meglehetősen mélynek látszó merítés a mai magyar kortársakról.

Valahol a mexikói határ mentén, kopott útszéli motelszoba, benne fiatal, törékeny, szőke lány és egy hátizsák. Akkora hátizsák, hogy a lány szinte hátára venni, felállni sem tud vele. Végül valahogy csak elindul. Nem tudjuk hova, miért, mi felé, vagy mi elől, de legszívesebben rákiabálnánk: kislány, hogy képzeled ezt?!

Egy hete gondolkodom rajta, rágódom... írnom kellene már erről a filmről. Mert fontos, látványos film, nagy színészekkel, és a kritikusok is dicsérik nagyon. De képtelen vagyok pozitívan viszonyulni hozzá. Ahogyan Vaszary Aranykora, vagy Mucha legtöbb ifjú, ám melankolikus modellje - szépek, tökéletesek, gyönyörködtetnek, mégis az elmúlást idézik.