körülöttemavilág

Tudtam, hogy mire számíthatok, mégis meglepő volt a gyorsaság, ahogy a film azonnal beszippantott. Az első pillanattól szinte tapinthatóan éreztem Pádraic hitetlenkedését, fájdalmát, Siobhán bosszankodó szeretetét, Colm kétségbeesett küzdelmét, egyáltalán, azonnal ott voltam én is azon a téren és időn kívüli kis szigeten. Pedig sosem jártam még a közelében sem. Martin McDonagh egyszerűen mindent tud ez emberi érzésekről, és arról is, hogy váltsa ki azokat.

A premier-előadások mindig nagyon izgalmasak, nem csak azért, mert reményeink szerint egy új megközelítést, új nézőpontot kapunk, de speciális a közönség reakciója is. Bartók nem adja könnyen magát, sem zeneileg, sem mondanivalóját tekintve, de valahogy azt gondoltam, A fából faragott királyfi lesz az "egyszerűbb" darab. Az áradó zene, a népmesei történet, a szépen megkoreografált mozdulatok, a varázslatos díszlet találkozása talán megkönnyíti a befogadást.

Olyan nyolc-tíz éves lehettem, amikor édesanyám elvitt egy kiállításra a Műcsarnokba. Rengeteg furcsa, zavaros, vagy éppen minden figuralitást nélkülöző kép előtt csodálkoztunk egymásra: vajon mit ábrázolhat? Aztán végre ott álltunk egy festmény előtt, aminek minden apró részlete a helyén volt. Egy csukott ajtó a semmi közepén. Kilinccsel, küszöbbel, lepattogzott festékkel, kietlen tájjal, fáradtszürke égbolttal. Felismerhető volt, mégis értelmetlen. És rettenetesen szomorú.   (Ez a kép nem szerepel a kiállításon.)

Láttál már szomorú arcot, ugye? Ott látható a szomorúság háromszöge, a felemelt szemöldökökkel és szemekkel határolt terület, a homlok közepén árulkodó kis ránccal. Ami erősen botoxolandó hiba egy modell esetében. Carl (Harris Dickinson) benne van a már korban, lehet vagy 25-28 éves is - ráférne egy kis tatarozás, ha modellként fényes karriert akar. 

Mi, magyarok el vagyunk kényeztetve, már ami a vadvilágról szóló könyveket, vagy  természetfilmeket illeti. Fekete István meghatóan szép állattörténetei, ezek feldolgozásai - ki ne ismerné Vukot, Dargay Attila felejthetetlen rajzfilmjét -, Homoki Nagy István hihetetlen technikai bravúrja, az 1953-as Gyöngyvirágtól lomhullásig című filmje sokág szinte mindannyiunk gyerekkorát végigkísérték. És persze ott vannak még az olyan nemzetközi világsikerek, mint a Sivatagi Show vagy a Vándormadarak, David Attenborough számtalan remekéről nem is beszélve.

"azok vagyunk, amihez a legjobban értünk"

(részlet a darabból)

Ha a kínzáshoz, gyilkoláshoz, rettegésben tartáshoz, akkor tehetünk bármit, ezek maradunk: szörnyetegek. 

1824-ben egy híres írónak törvénytelen fia születik, a neve ifjabb Alexandre Dumas. Ugyanebben az évben valahol Normandiában világra jön egy kislány, Alphonsine Rose Plessis. Furcsa módon nélkülük sosem születik meg az operairodalom egyik legnépszerűbb operája, a La Traviata.

Nem is tudom, hogyan érdemes megnézni a Godot Kortárs Művészeti Intézet kiállítását - hagyni, hogy először hasson a tér és a látvány, és utána a művek között egy hűvös sarokban végignézni Fajgerné Dudás Andrea saját imázs-filmjét, vagy fordítva. Mi a filmmel kezdtünk, de talán érdemes lett volna a végén újra meghallgatni az alkotó gondolatait.

Les Olimpyades, Párizs 13e. Nyolc több mint 100 méter magas épületet pásztáz a kamera, köztük furcsa geometrikus formák felülnézetből. Az égbetörő álmokat szimbolizáló felhőkarcolók uralta modern negyed funkcionalizmusa egyszerre vonz és taszít. Az emberek mint apró bábuk szimulálják az életet az egyenkockák egyenablakai, egyforma fények fekete-fehér villózása mögött. Aztán a kamera besiklik az egyik egyenablak mögé, ahol egy fiatal ázsia lány énekel meztelenül egy kanapén...

Az Operaház. Budapest büszkesége, Európa egyik legszebb operaszentélye. Hosszú négy és fél évet vártunk, hogy újra láthassuk. Ezért vigyázat, az írás is hosszú lesz.