HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) Járó Zsuzsa (1) járó zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) netflix (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

HÉTKÖZNAPI TITKAINK - norvég-francia-dán-amerikai filmdráma, 2015

2016.04.01. 07:33 dasilva64

tit11.pngLouder than bombs - Hétköznapi titkaink, avagy a bombáknál is pusztítóbb a csend. A ki nem beszélt konfliktusok, a le nem vezetett feszültségek, a szőnyeg alá söpört igazságok, a hallgatás fala mögött egyre gyűlő mérgező energiák előbb-utóbb robbannak. Minél vastagabb a fal, annál nagyobbat.

Egy fotó jelentését a képkivágás adja meg - egy filmét a kezdő és a végpontja. A Hétköznapi titkaink Jonah Reed (Jesse Eisenberg) apává válásának megható képsoraival kezdődik, és egy hétköznapi poklot megjárt, majd újra egymásra talált család békés autózásával végződik. Papa és két felnőtt fia a remény útján. A kettő között fókuszban a Reed család hétköznapi (?) titkai.

tit3.jpgIsabelle Reed (Isabelle Huppert), az ismert és elismert sajtófotós, a bombák földjének tudósítója egy tragikus közlekedési balesetben életét veszti. Két-három évvel később kiállítást rendeznek az emlékére - és a felszínen lassan hegedni látszó sebek újra felszakadnak. A törékeny egyensúly úgy törik szilánkjaira, mint Isabelle autójának szélvédője. 

Gene Reed (Gabriel Byrne) özvegy életét kitölti a tanítás, a gyász, a meddő igyekezet, hogy szót értsen súlyosan kamasz fiával, Conraddal (Devin Druid). Aprócska örömei - Jonah fia sikeres, szép családja van, ő maga lassan újra élni kezd, viszonyba bonyolódik kolléganőjével, fia tanárnőjével, Hannah-val (Amy Ryan) - sápatagok, alig törik át melankóliája sötétjét. 

tit4.jpgA kiállításra készülve Jonah nézi át édesanyja hagyatékát. Ő próbál közvetíteni apja és öccse, Conrad között. Ő igyekszik a bölcs, felelősségteljes felnőtt szerepéhez felnőve tanácsokat adni, a nehéz döntéseket meghozni. Hisz' mindig is ő volt a mintabáty, a problémamentes, kicsit színtelen-szagtalan jófiú. Az a fajta, aki már egy napos gyermeke mellett is elvárja a feleségétől a 'csúnya' szavak mellőzését, aki húszegynéhány évesen egy meglett negyvenes szkepticizmusával ad tanácsot öccsének  csajozás-ügyben, és okítja ki saját apját az igazság relatív voltáról és a kegyes hazugságok hasznosságáról. Jonah beszél, de semmit sem mond a lényegről.

tit9.jpgConrad megátalkodottan hallgat, biztosra megy: fülén mindig ott a fülhallgató, hangosan üvölt a zene, közben megszállottan püföli számítógépe billentyűit - hol egy virtuális karakterbe bújva öldököl, hol meglepő dolgokat ír a testek bomlásáról, a csillagokról, vagy éppen a saját legintimebb szokásairól. Apját egyszerűen faképnél hagyja, ha az beszélne vele, bátyja tanácsait udvariasan semmibe veszi, s közben álmodik. Nőkről, puha karokról, anyákról...

tit2.jpgGene sok mindent kérdezne, de késő, nincs már kitől. A fiainak sem tudja elmondani a legfontosabbakat, nem találja a megfelelő időpontot, a megfelelő szavakat, a megfelelő határozottságot. A legkisebb ellenállásra is visszavonulót fúj, önsajnálatból-kíméletből-békevágyból sző vastag páncélt maga köré. És csendben, megadóan szenved.

Az (el)hallgatás vészterhes pillanatai pedig gyűlnek, sűrűsödnek,  míg végül  a gondosan kerülgetett, gyűlölt igazság bombája robban. Pontosabban csak amolyan hétköznapi kis bombák robbannak: megcsalások, felesleges áldozatok, kamasz-szerelmek, csalódások, megalázottságok, kidobott évek, terhes felelősségek, elvetélt lehetőségek... Hétköznapi, ismerős igazságaink, amikkel mi sem szeretünk szembesülni.

tit10.jpgJoachim Trier filmje lassú, finoman rezdül, a szilánkokra törött sorsokat kaleidoszkóp szerűen ragasztgatja össze, idősíkok, szereplők, narrátorok játékos váltogatásával. Szép lassan megtudjuk azt is, milyen volt Isabelle, az anya, aki úgy volt családja meghatározó uralkodónője, hogy szinte csak látogatóba járt hozzájuk haza. Milyen volt, mint elhivatott művész, a szenvedők hírhozója. És milyen volt, mint kiégett, megcsömörlött ember, aki nem találta a helyét már sem itt, sem ott.


tit1.jpgTrier karakterei valódiak, hitelesek, nézném még életük filmjét tovább... Szívesen beszélgetnék arról, mennyire nehéz egy szenvedő, hallgatag kamasszal, milyen fantasztikus tanárnő az, aki az őt ért megaláztatás után azt tudja mondani: Biztos vagyok benne, nem fog előfordulni többé. Milyen nagy kincs ez annak a kamasz gyereknek. Beszélgetnék arról, milyen veszélyesek a 'jó' gyerekek, akik sosem lázadtak, milyen súlyos teherré válhat ez később. Aztán arról is, milyen kegyetlen dolog lehet egyszerre művésznek és családanyának lenni, hogyan szakítja szét az embert a kétirányú felelősség. És megkérdezném, vajon megéri-e lemondani a vágyainkról valaki más kedvéért? Megéri-e az áldozatot? S mekkora teher ez annak, akiért hozták...?


tit6.jpgJó lenne, ha sokan megnéznék a Hétköznapi titkainkat. Megnéznék, és beszélgetnének róla. Mert érdemes. Érdemes kimondani a véleményünket, akkor is, ha nem értünk majd egyet. Érdemes kommunikálni, szavakba önteni a gondolatainkat, kibeszélni a sérelmeinket. Megtanulni elfogadni  mások igazságát, megbocsátani a hibákat, és megbékélni. Nekem erről mesélt ez a film. Apaságtól apaságig.

Értékelés: Néha változó színvonalú színészi munka, néha érthetetlen váltások, túlgondolt szimbolika, de mindez megbocsátható, mert a film szép, érzékeny és igaz. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr748547384

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása