Nőnapra francia estet kaptam... Könnyű vacsora egy francia étteremben, majd egy könnyed francia vígjáték Korzika gyönyörű szigetével a főszerepben. - Rendhagyó ajánló.
A Művész moziba indultunk, és a környéken kerestünk éttermet. Nem könnyű a választás, Budapest belvárosa dugig van éttermekkel, bisztrókkal, cafékkal, pubokkal, kifőzdékkel - olasz, thai, magyaros, mexikói, vietnami, cseh, kínai, spanyol, montenegrói... gyakorlatilag képviselteti magát az egész világ. Távol keleti ízeket ugyan kicsit könnyebb találni, mint franciás konyhát, de sikerült rálelnünk a Café Bouchonra. Ami tagadhatatlanul igazán különlegessé tette az estét.
Nem csak azért, mert olyan kiemelkedő remekmű volt a sajttal töltött, baconba tekert pulykanyárs kevert friss salátával, vagy mert olyan egyedülállóan ízletesre sikerült a zöld pesztós grillezett lazac a francia rakottkrumplival. Még csak nem is azért, mert a látványosan flambírozott narancsos palacsintához, vagy a lisztmentes csokoládétortához hasonlót még ne kóstoltunk volna. (Bár mindez nem áll távol a valóságtól!)
A hely hangulata, a tálalás egyszerűségében is szemet gyönyörködtető stílusa, az apró részletekre való jól érzékelhető odafigyelés szintén elvarázsolja a vendéget. De ami tökéletessé tette a vacsorát, ami mindig eldönti a kérdést, az az emberi oldal. Amikor a pincér nem egyszerűen felszolgáló, de vendéglátó: kényes a ház jó hírére, megtiszteltetésnek veszi, hogy őket választottuk, fontos számára, hogy elégedetten távozzunk. Éppen annyira elegáns, ami tisztelet a vendégnek, barátságos, de nem haverkodó, bátran ajánl, vagy éppen lebeszél, és fizetés előtt figyelmeztet arra, hogy a 10% felszolgálási díjat már tartalmazza a számla. A tökéletes vendégül-látó.
A Le Bouchon kifejezés pontosan lefordítva a borosüveg dugóját jelenti, valamint Lyon tartományban a vidéki családi vezetésű kis éttermeket is így nevezik. Amelyek néha nem is éttermek, csak házak, ahol amellett, hogy étkezhetünk az ott élőkkel bepillantást, nyerhetünk mindennapjaikba. Ezekben az éttermekben rájöhetünk arra, hogy a francia konyha nem feltétlen jelent óriási tányért pici adagokkal, hanem sokkal inkább az ízek kiforrottságát, harmóniáját, tradícióját, és azt, hogy pár órácskára mi magunk is családtagok lehetünk egy olyan családban, ahol senkit sem ismerünk. Mi éppen ezt kaptuk a Café Bouchonban, a VI. kerület, Zichy Jenő utca 33. szám alatt. Csak ajánlani tudom!
Az Egy Őrült pillanat amolyan igazi francia mindenegyben könnyed élmény. Két apuka, Laurent (Vincent Cassel) és Antoine (Francois Cluzet) nyaralni indul két tinédzser lányával Korzika festői szigetére, Antoine gyermekkorának mára már elhagyatott színterére, egy szépséges, ám elhanyagolt vidéki házba. Ahol nincs tévé, internet és térerő... Van viszont nyár, forróság, két éppen nővé váló szép, fiatal és igencsak alulöltözött tinédzser, tele vágyakkal, érzésekkel, kíváncsisággal, álmokkal, és a nekem-mindent-lehet életérzéssel. Ám a kortársak relatív távol, az összezártság torzítja az érzéseket, könnyen elveszítjük realitásérzékünket, különösen, ha ezek az apa-korú pasik olyan izgalmasan jóképűek, mint Vincent Cassel... Veszélyes elegy, könnyen robbanásveszélyessé válhat. Louna (Lola Le Lann) robbant is: egy túlfűtött éjszakán ellenállhatatlanul, minden ösztönös női praktikáját bevetve elcsábítja Laurent-t.
És itt kezdődik a film. A férfi menekül, a kamaszlány folyamatosan üldözi szerelmével. Marie (Alice Isaaz), Laurent lánya elég gyorsan "leveszi", mi az ábra, de Antoine-t annyira lefoglalja saját házasságának válsága, hogy szinte vakon botorkál az időnként vicces, időnként már zavaróan erőszakos szituációkban.
Könnyed vígjáték - ami igen fontos témákat vet fel. Felnőtt-e egy majd' tizennyolc éves gyerek? Hol végződik a karmait próbálgató tinilány, és kezdődik a tetteiért felelős felnőtt nő? Hogyan kezelje egy apa a lánya mellett felbukkanó - nem, nem udvarlókat - szexéhes hímeket? Van-e mentség a pillanatnyi elgyengülésre? Hogyan oldjunk meg egy ilyen konfliktust? Hogyan magyarázzuk meg a gyerekünknek, mi is emberből vagyunk, és ha hibázunk is, nem érdemlünk életfogytiglant? Mennyire zavarja össze a bármekkora gyerekünket a válás, vagy csak akár a szülők kapcsolatának romlása? Mit bír el egy barátság? Nehéz fogások kímélő tálalásban - hogy stílszerű maradjak.
Vincent Cassel és Francois Cluzet lubickolnak a szerepükben. Jó volt látni Casselt egy olyan szituációban, amikor nem old meg mindent macsós charme-ja, amikor tanácstalan, elveszett, bűnbánó és gyáva. Cluzet (akit a magyar közönség elsősorban az Életrevalókból ismer) ebben a filmben is remekel, hangulatváltásai, kiborulásai, vívódásai őszinték és hitelesek. Ezt sajnos Lounaról nem tudom elmondani. A szerelembe esés, csábítás pillanatáig minden rendben van, de onnantól teljesen irreálissá válik - és nem tudom eldönteni, rosszul írták meg a szerepét, vagy egyszerű rendezői túlzás áldozata. 
Azt nehezen tudom elhinni, hogy Lola Le Lann a film egyötödéig kiválóan hozza a szerepet, onnantól viszont véletlenszerűen hol teljesen életszerű a viselkedése, hol elképzelhetetlenül idétlen, naiv, mesterkélt, erőltetett. Figurájának hiteltelenségét kénytelen vagyok hát a rendező, Jean Francois Richet nyakába varrni. Marie tökéletes a két irányba is féltékeny, elveszett, helyét nem találó tinédzser szerepében.
És Korzika egyszerűen lélegzetelállító. Ezek a franciák már megint olyan filmet csináltak, amitől ellenállhatatlan vágyat érzünk azonnal felkerekedni, és meg sem állni a varászlatosan kék vizű öblökig... De legalábbis betervezni a következő úticélok közé.
Értékelés: Egy kitűnő étterem, és egy hétköznap estéi kikapcsolódásra kellemes film. Cassel és/vagy Cluzet rajongóknak kötelező. 
