Azt hallottam, a világon mindenhol ő Pal Sarkozy, a művész, csak itthon Pali bácsi, a francia elnök apukája. Nem tudom, igaz-e, de sokkal inkább érzem úgy, hogy Ő itt, Magyarországon lehet igazán Sárközy Pál. Sárközy Pál, Pali bácsi, aki egy hihetetlenül kalandos útra indult úgy hetven éve, látott sok csodát, nem egyet tett maga is, végül mint oly sokan, visszatért a szülőföldre - sűrű látogatóként.
Egy különös élet, vitatható, öntörvényű állomásokkal, még a szépítő emlékezet szűrőjén át nézve is komoly botlásokkal, de a művész-lét tagadhatatlan önfejűségével és alkotási vágyával, megújulási képességével megáldott út (Pál Sárközy: Egy teljes élet, önéletrajz), aminek termését időről időre megcsodálhatjuk.
Először 2010-ben hozta el képeit az Abigail Galáriába, óriási közönségsikert aratva dekoratív, szórakoztató, ám tűpontos társadalmi kritikát megfogalmazó digitális-szürrealizmusával. Szerzőtársával, Werner Hornunggal együtt hozzák létre ezeket a nagyméretű alkotásokat. Az alap mindig egy fénykép, amibe bele/rárajzol a reklámgrafikus Sárközy Pál, közös elképzelések alapján pedig további fotókkal, rajzokkal, képekkel "teleszór" a digitális technika virtuóza, a komputergrafikus Werner Hornung. Az alkotási folyamat során folyamatosan vándorol a kép a cyber-térben, hosszas egyeztetések, viták végén jön létre a mű - digitális file formájában. Ez kerül vászonprintként a kiállítótermekbe, mindössze hat példányban, az eredeti file megsemmisítése után.
A szerzőpáros képei egyszerre roppant látványosak, szórakoztatóak, dekoratívak, de nem mellékesen komoly kritikákat fogalmaznak meg modern világunk problémáiról. Mindenre érzékenyek (de sohasem politikusak): hatalom, korrupció, környezetszennyezés, bántalmazás, felszínesség, fogyasztói társadalom, elidegenedés, a technika vagy az ember túlhatalma. Nagy méretű alkotásaik első ránézésre szépek, színesek, viccesek, szívesen közelebb megyünk, nézegetjük az apróbb részleteket, míg végül a kép beszippant, és már látjuk a csillogó felszín alatt a rothadás, a fenyegető veszély jeleit. Vagy éppen fordítva, az agresszív, ökölcsapásként szemünkbe vágó jelenet részleteiben felfedezzük a finom szépséget, a reményt. Szeretem ezeket a képeket, mert bár évek óta nézegetem sokszor ugyanazokat, mindig fel tudok fedezni bennük valami újat. (A fociról szóló kép is több éves alkotás, és micsoda aktualitását érezhetjük ma itthon és a FIFA-ban is...) S persze mindig születnek újabbak - a világ szállítja a témákat rendületlenül.
A kiállításon találkozhatunk egy tucat kisebb méretű képpel, amik Sárközy Pál egyedi alkotásai az elmúlt pár évből. Kollázsok és festmények, letisztult geometrikus formák és alapszínek. Mintha a művész minden szempontból az alapokhoz térne vissza, a letisztulás, a gyermeki kifejezésmód, a tiszta színek mind az érzések leegyszerűsített, érthetőbb kifejezését szolgálná - biztos technikai tudással.
Csodálom Pali bácsit - elképesztő az a vitalitás, friss szellem, állandó alkotóéhség, amivel fel-alá száguld a nagyvilágban, és fest, rajzol, cseveg, kiállít mindenhol, fáradhatatlanul. Hihetetlen a művészet fiatalító hatása, ő maga az élő példa rá. Várom újabb műveit, bár azt kicsit sajnálom, hogy friss munkáiból nem láthattunk többet, csak (pl. az Ukrajnában rendezett kiállítás) prospektusában...
Értékelés: Remek, szórakoztató, szánj rá elég időt, megéri az aprólékos vizsgálódást! A kiállítás március 31-ig munkanapokon 11-18-ig, szombaton 10-14-ig tart nyitva a Millenium Centerben (Bp. V. kerület, Piarista utca 4., de a Váci utca 19-21. felől is.)
