körülöttemavilág

Ha rossz a kedvem, vagy épp ellenkezőleg, kicsattanok a vidámságtól, esetleg csak mediterrán tűzre vágyom a hideg télben - Caro Emeraldot keresek a youtube-on. Régebben is így voltam ezzel, csak akkor Matt Bianco műsoros kazettát tettem a magnóba, vagy Vaya Con Diost a CD-lejátszóba. Ahogy így belegondolok, furcsa ez. Napsütötte, életvidám ritmusokra, latin dallamokra vágyunk, esetleg egy jó kis szvingre, és hol egy angol, hol egy belga, hol egy holland formációt, énekesnőt hallgatunk. 

Veszélyes egy több mint negyven éves filmet a bevándorlók kontra befogadók témáról ma Magyarországon színpadra állítani. Könnyen engedhet a rendező az aktualizálás-korszerűsítés csábításának. Fassbinder 1974-es filmje azonban a maga egyszerűségében, tisztaságában nem szorul trendi, 21. századi csomagolásra - üzenete éppen elég érthető komolyabb változtatások nélkül is.

Egy skót hölgy, zambiai édesapával, angol édesanyával, fantasztikus hanggal, mély mondanivalóval, remek zeneszerzői vénával, zongorista és orvostudományi előképzettséggel.

Fura egy film ez. Izgalmas, beszippant, és mégis, az első negyedóra után egyre csak erősödik bennem egy kényelmetlen, kettős érzés.

John Paul Getty nem a szegénylegényből kemény munkával milliomossá lett self-made-man prototípusa. 1892-ben született, egyenesen kőolajba és gazdagságba, diplomázott Oxfordban, majd 25 éves korára (amikor vagyona elérte az egymillió dollárt) elege lett a munkából, visszavonult, és úgy döntött, inkább élvezi az életet.

Valamikor december elején vettem két jegyet a Jurányiba, születésnapi ajándék volt a  barátnőmnek. Kérsz teát?! Avagy miért olyan bonyolult a nem, ha szexről van szó?  - A cím kissé faramucinak, de a téma érdekesnek és aktuálisnak tűnt. Akkor még nem is sejtettem, mennyire. Pedig az is december elején történt, hogy nézőként sokadjára jelen voltam dr. Bene Krisztián, a "lúgos orvos" évek óta húzódó perén.

"A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni." (W. Churchill)

És a történelem kegyes lett. Pedig egy darabig Churchill ezen a fronton (is) vesztésre állt. Az a vesztes csata 1915-ben Gallipoliban - melyet oly gyakran emlegetnek a filmben, s amely egy másik politikus, Kemál Atatürk hírnevét és karrierjét megalapozta - szinte elmozdíthatatlan sziklaként tornyosult a (korábban tehetséges újságíró, történetíró, majd) becsvágyó katona, képviselő, miniszter, s végül miniszterelnök-aspiráns előtt.

Azt hiszem, mióta felnőttkorom operabérletes időszakába léptem, ugyanezt a Tosca-rendezést látom - Nagy Viktor műve -  hol az Operaház, hol az Erkel Színház színpadán.

Az ember azt gondolná, ha vendégjátékra hívnak egy előadást valahonnan külhonból, annak művészeti oka van. Különleges rendezés, különleges tehetségek, különleges darab - esetleg sürgető aktualitás.

Egy különös, díjesőben fürdő görög rendező, két világsztár, eddig két győzelem (egy Cannes-ban) és huszonegy jelölés különböző nemzetközi filmfesztiválokon, megdöbbentő, felkavaró trailer, furcsa, magyarázatra szoruló cím, pszichothriller egy orvosról - körülbelül ennyit tudtam az Egy szent szarvas meggyilkolásáról előzetesen.