Valamikor december elején vettem két jegyet a Jurányiba, születésnapi ajándék volt a barátnőmnek. Kérsz teát?! Avagy miért olyan bonyolult a nem, ha szexről van szó? - A cím kissé faramucinak, de a téma érdekesnek és aktuálisnak tűnt. Akkor még nem is sejtettem, mennyire. Pedig az is december elején történt, hogy nézőként sokadjára jelen voltam dr. Bene Krisztián, a "lúgos orvos" évek óta húzódó perén.
A sors furcsa összjátéka, hogy 2018. január 31-én végighallgattam egy féltékenységében szörnyeteggé váló férfi zavaros alibi-igazolási kísérletét, majd az ellene mondott vádbeszédeket, aztán ugyanaznap este megnéztem a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület műsorát szexről, kiszolgáltatottságról, naivitásról, párkapcsolatokról, női-férfi szerepekről, hatalomról és alárendeltségről.
Dramaturgiailag fordítva kellett volna történnie, hiszen látszólag nincs bűncselekmény, nincs erőszak, a darab az úgynevezett szürkezónában játszódik, ötletes és humoros kerettörténetbe foglalva a mai magyar mindennapok frusztráló, időnként megfoghatatlanul kellemetlen, vagy éppen jól érzékelhetően nyomasztó férfi-női kapcsolatok tapasztalatait.
A Jurányi Szkéné Termében egy idősecske pár, Teodor (Bánki Gergely) és Ilonka (Sipos Vera) üldögél békésen a foteljében. Teázgatnak, beszélgetnek, néha amúgy öregesen huzakodnak kicsit. Például butácska szófordulatokon, mögöttes tartalmakon, szexuális utalásokon. És történeteiket hirtelen átalakulva elő is adják. Bánki Gergely és Sipos Vera csodálatra méltó gyorsasággal és minimális eszköztár felhasználásával váltogatja személyiségét, habitusát, karakterét. Olyan hétköznapi szituációkat láthatunk, amik az életben gyakorta fel sem tűnnek már, csak azt vesszük észre, valami homályos, irritáló rossz érzés hagyja hangulatunkon nyálkás nyomát. Az autószerelő, az eladó, a pincér, a szomszéd, az utazótárs, a másodnagybácsi, a családi barát, a rendőr, a parkolóőr kétértelmű, otromba bókjai, ízléstelen célozgatásai, lopott érintései csak idegesítőek, ám amikor ennél fontosabb helyzetekben a nemet mondás, vagy a NEM jelentésének a célszemély agyába való eljuttatás képessége tűnik el kompetenciáink közül, akkor már veszélyben vagyunk.
Bánki Gergely és Sipos Vera úgy varázsolja elénk a "kihívó" beosztott és az ösztöneinek "érthető módon" parancsolni képtelen főnök beszélgetését, vagy éppen a csábítási potenciálját naivan és tudat alatt tesztelő tinédzser és a közönséges szexuális éhségét intellektuális és anyagi mézesmadzaggal leplező tanár sajnos tankönyvbe illő jelenetét, hogy az ember szó szerint fizikális, gyomorforgató undort érez. Megosztóbb szituáció az exek találkája, viszont ideg-kisimító és bájos a lezárás. Remek ötlet a teázás szimbolikájának koherens használata, aki az elmúlt hónapokban foglalkozott a témával, olvashatott már a tea-etikett szabályairól a szexben (http://bloody-romantic.blogspot.hu/2015/03/szex-tea-etikett-titka.html). Látványos a két óriás bögre az óriás filterekkel, pontosan értjük annak a súlyát, amikor valakinek le akarják erőltetni a torkán a(z esetleg agyonrumozott!) teát... Egyértelmű, hogy a NANE gyakorlatában ezek az esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, valószínűnek tartom, hogy a társszerző Sipos Vera (mint kiemelt rizikófaktorral rendelkező színésznő) életében és környezetében is előfordultak ennél durvább helyzetek, de a megdöbbentő éppen a jelenségek hétköznapisága és gyakorisága.
A körülbelül egy órás előadás után a NANE egyik képviselője és a két színész részvételével beszélgethettünk a történtekről. Férfiak is voltak, meglepően sokan, akik hozzá is szóltak. Ez volt az este második felének megrázó élménye - a férfiak reakciói, érzései a látottak kapcsán. S miközben azt hallgattam, hogy micsoda riadt, sőt szinte világvége hangulatba került az urak egy jelentős része csupán annak a fenyegető veszélynek a hallatán, hogy a nem az biztosan nem, az úgynevezett udvarlási technikákon túlhaladott a világ, és egyes svéd óvodákból az új gender-semleges nevelési módszertannak köszönhetően talán ebihalak bukkannak elő a 3. év végén gyerekek helyett - eközben folyton a délelőtti peren járt az eszem. Azon, hogy ezek a férfiak a fokozott önkontroll és önreflexió követelményétől pánikolnak, míg Renner Erikát viszont egy művelt, tanult, hippokratészi esküt tett, ám féltékeny, nárcisztikus kórházigazgató előre megfontoltan, kínzási és ölési szándékkal lúggal leöntötte.
Renner Erika csak nemet mondott. Nem egyszer, nem kétszer, nem félreérthetően, nem flörtölési szándékkal. Annyit mondott: veled soha többé nem akarok együtt teázni. Nem akarok beszélni róla, nem akarom megszaglászni, hátha mégis, lassan emlékezni sem szeretnék arra, amikor együtt teáztunk... És az ezredik nem után Bene Krisztián nem egyszerűen összetörte a teáscsészét, vagy ráborította a nőre a csésze tartalmát, hanem lúgot öntött tea helyett az áldozat torkába. Elmosta a csészét, elvitte a lakásból a telefonokat, a laptopot, és rázárta az ajtót.
A magyar igazságszolgáltatás pedig immár ötödik éve nem tud ítéletet hozni. Elsőfok, másodfok, fellebbviteli bíróság, újra elsőfok, újra másodfok, vádbeszédek. Az Isztambuli egyezményt nem ratifikáló magyar állam képviselője, az ügyészség, halált okozó testi sértés miatt emelt vádat. Ezért van a sértettnek saját jogi képviselője, hogy legalább ő kérje a bíróságtól a szándékos emberölési kísérlet megállapítását. Ehhez Erikának gyakorlatilag 3-4 havonta végig kellett hallgatnia, vagy éppen el kellett mondania megalázásának, meggyalázásának történetét, testi és lelki sebeinek részletes ismertetését, saját nőiségének soha vissza nem állítható szétrombolását. Ugyanezt az elkövető négy éven keresztül szabadlábon védekezve, nyilvánvalóan repeső szívvel meghallgathatta újra, és újra. Az igazságszolgáltatás kiszolgálta az elkövetőt, és kiszolgáltatta az áldozatot.
Aki azt gondolja, nincs összefüggés a főnöki tapizás, az utcai otromba szexuális célozgatások, a kölcsönösségre vagy éppen férji jogokra hivatkozással elvárt szex, az egyetemeken dívó hatalmi kukkolás és a savval/pisztollyal/késsel elkövetett "szerelemféltési" (!) bűntettek között, az óriásit téved. Csak abban bízhatunk, hogy felnő egy olyan generáció, akiknek már nem lesz természetes az áldozathibáztatás. Akik - ha bármi történik a barátnőjükkel - nem rögtön azt firtatják, mi volt rajta, vagy hogyan viselkedett. Akiknek nem lesz vak komondora, és akik normálisan tudják kommunikálni a vágyaikat.
Értékelés: ami a darabot illeti, nagyon jó. Remek színészi teljesítmény, ötletes történetek, ügyesen moderált beszélgetés, értelmes hozzászólások, fontos tanulságok. Mindenkinek ajánlom, de legfőképp a fiataloknak. Következő előadások: február 24., március 8. - Magyar igazságszolgáltatás: épphogy elégséges.