Ha rossz a kedvem, vagy épp ellenkezőleg, kicsattanok a vidámságtól, esetleg csak mediterrán tűzre vágyom a hideg télben - Caro Emeraldot keresek a youtube-on. Régebben is így voltam ezzel, csak akkor Matt Bianco műsoros kazettát tettem a magnóba, vagy Vaya Con Diost a CD-lejátszóba. Ahogy így belegondolok, furcsa ez. Napsütötte, életvidám ritmusokra, latin dallamokra vágyunk, esetleg egy jó kis szvingre, és hol egy angol, hol egy belga, hol egy holland formációt, énekesnőt hallgatunk.
Caroline Esmeralda van der Leeuw 37 éve született Amsterdamban, holland édesapától és arubai (Karib-szigetek) édesanyától. Még csak tizenkét éves, amikor elkezdi énekesi tanulmányait, nem sokkal később csatlakozik egy lánycsapathoz. Az Amszterdami Konzervatórium dzsessz-énekes szakán végez 2005-ben. Két év múlva felkérik a Back it Up című szám feléneklésére, ám a felvétel hosszú ideig a fiókban hever. Végül 2009-ben Emerald elkéri a dalt, hogy beilleszthesse koncertprogramjába. És ettől a pillanattól a siker elkerülhetetlen. A következő években számtalan díjat nyer, s nem csak a holland, de 2013-ban második albumával a brit slágerlista vezetője is lesz.
Caro Emerald remekül ötvözi a dzsesszt, a szvinget, a reagge-t, a rock&rollt, a szambát vagy a rumbát, némi modern disco-pop hangzással fűszerezve. Amellett, hogy gyakorlatilag stúdió-minőségben énekel a színpadon, és annak ellenére, hogy nem egy kimondott szex-szimbólum, vagy akrobatikus tánckirálynő, bájosan hétköznapi személyiségével leveszi az embert a lábáról.
Jólnevelt térdig érő ruhában, lapossarkú cipőben kezdett hétfő este, telt ház előtt. (Azért azt meg kell jegyezni, az Aréna fele le volt zárva.) Bemelegítésnek hallottunk pár kevéssé ismert számot, a hátteret a tengerparti koktélbárt idéző zenész-pult mellett a kivetítőn megjelenő egyszerű, de hangulatos képek és színes fények jelentették. Az igazi showt - Caro mellett - tulajdonképpen a zenészek csinálták: a fúvós-páros gyakorlatilag betáncolta az egész színpadot; a billentyűs időnként fújós szintetizátorral kápráztatta el a közönséget, sőt a végén egy szerencsés nézőt is felvitt magával a színpadra; az ütős szekció pedig egyszerűen fantasztikus volt.
A küzdőtéren szinte az első pillanattól mindenki táncolt, de a végére már a lelátók népe sem bírta ülve. Caro Emeraldból hiányzik minden modorosság, póz, sztárallűr - az egész kis nő csupa hang és ritmus és zene. Ahogy apró mozdulatokkal körbetáncolja a színpadot; ahogy szépséges, érthető holland angoljával éneklésre bírja a közönséget (büszke voltam, hiába, Kodály népe vagyunk!): egyszerre sztár és egy lány a szomszédból. Alig tizenöt perccel ad csak hosszabb koncertet, mint Emeli Sandé, ám az este látszólag spontán alakulása vérbeli profizmusra utal. A nézőknek nem kell végigszenvedni egy kéretlen előzenekart, nem kell fél órát várnia, viszont megkapja jutalmát a lelkes tapsért: egy fantasztikus ráadás-negyedórát, ami tényleg feltette a koronát a koncertre.
Értékelés: Remek. Habár nekem belefért volna egy látványosabb színpadkép, és fájón hiányzott a kivetítő, hogy láthassam a zenészek és az énekesnő arcát, de még így is remek. Caroline keményen dolgozó nő, koncertezik, lemezeket ad ki, és egy hároméves, valamint egy pár hónapos kislány büszke anyukája. Valami mégiscsak lehet ott Hollandiában a levegőben, amitől a holland nők a legelégedettebbek a világon. Ezen az estén egy kis felhőtlen boldogságot elhoztak nekünk is.
