körülöttemavilág

Alcíme lehetne: A nyolcasok bűvöletében. Tarantino nyolcadik filmje nyolc főszereplővel. A nyolcas a rendíthetetlen igazság, a befejezettség, az utolsó ítélet száma.

Spielbergben ritkán csalódik az ember. Ahogyan most sem. Remek, szórakoztató, könnyed, humoros és mégis elgondolkoztató kémfilmet forgatott, lenyűgöző színészekkel. Hogy pontosítsunk, mintha két filmet forgatott volna. 

Kopár-fenséges táj, aszketikus arcélű főszereplő(k), békésen bégető juhok. Mintha létező világunkon kívül járnánk, valamikor nem sokkal a bűnbeesés után. Az ember kiűzetett, és ha Izlandra űzetett, léte örökre egybeforrt a mostoha természettel, az ősi erőkkel és a juhokkal. 

Igazi karácsonyi, rózsaszín, szívfacsaró, hollywoodi mese. Az egyetlen, ami valóban széppé teszi, hogy igaz. Ahogyan a naplementét életben látni valódi gyönyörűség, ám  képeslapon viszontlátni giccs.

Nagy ritkaság, de egy jó barátom nem tudott ellenállni, és "ellenkritikát" írt. Helyet adunk kivételesen neki is :)

Elsősorban és mindenekfelett elnézést a rajongóktól. Ha nagyon érzékeny vagy a témára, ne is olvasd tovább.

Megnéztem. Rögtön másnap, 19-én. Nem vagyok Csillagok háborúja őrült, sőt még kedvelő sem.

Láttam az első, vagyis hogy a negyedik részt valamikor a hetvenes évek végén - hát ez is milyen már, ez az állandó zavar a részekkel... 

"Lajos, te maradj ki a történelemből!" 

Kimaradni a történelemből? Csak nevelgetni a gyereket békében, főzni a madártejet, sütni a női szeszélyt, gőzölni a kalapokat, kihordani a postát snájdig egyenruhában és vasárnaponként a Duna-parton piknikelni? Megpróbálni kikerülni a történelmet? Hát azt meg hogyan?! 

Kötelező versek....Brrrrrr..... Jó hogy már túl vagyunk rajta (már a szerencsésebbek, ugye), ki kíváncsi rá?! Na jó, van amire mégis, a nemszeretem Berzsenyik, unalmasan lelkes Petőfik és nehéz Adyk közt ott bujkál második himnuszunk, Radnóti gyönyörűséges Nem tudhatomja... József Attila Mamája... a Nyugatosok is egész jók, Arany János érthető, finom bölcsessége sem rémisztő, és a balladái kifejezetten szerethetők... Lehet, hogy Berzsenyi sem olyan rossz? Hogy Petőfi nem feltétlenül unalmas? Hogy Ady néha zavarosnak tűnő képei kibogozhatók? 

Alig vártam. Mert szeretem a sanzonokat, különösen Edith Piaf sanzonjait. Szeretem, ha Vári Éva adja elő a róla szóló darabot, szeretem, ha Rúzsa Magdi énekel Piaf-slágereket, imádom Marion Cotillard-t a Piaf-filmben. És szeretem hallgatni az eredeti felvételeket...

Furcsa véletlen, előző írásom főszereplője a századforduló, a Jugendstil modernizálódó, felvilágosuló Bécse - és most egy ízig-vérig bécsi író darabja kerül terítékre, 1912-ből. Arthur Schnitzler apja ismert orvosprofesszor volt, maga is folytatott orvosi tanulmányokat, ideggyógyászként saját praxist nyitott klinikai gyakorlata után.  Eközben írt, orvosi és szépirodalmi műveket egyaránt,  a Junges Wien (Fiatal Bécs) irodalmi csoport tagjaként a századforduló monarchiájának egyik fő kritikusa volt.