Alcíme lehetne: A nyolcasok bűvöletében. Tarantino nyolcadik filmje nyolc főszereplővel. A nyolcas a rendíthetetlen igazság, a befejezettség, az utolsó ítélet száma.
Az aztékok mitológiájában a nyolcas képzetével társították az alvilágba vezető utat. A zsidóknál az áldozati juhot a nyolcadik napon áldozták fel. Krisztus is a nyolcadik napon támadott fel. Jung pedig a nyolcast a tudattalan sötét és titkos mozgásával azonosította, amely a folyamatosan magába záródó, farkába harapó kígyóra hasonlít. Minthogy Tarantinonál semmi sem véletlen, biztos vagyok benne, hangsúlyos jelentése van a nyolcas szám kiemelésének. Annál is inkább, mert a film forgatását 2014 december 8-án kezdték...
Valóban van itt minden, befejezettség, az alvilágba vezető út (minden értelemben), áldozathozatal, sötét és titkos tudattalan erők, végső igazság, utolsó ítélet.
Ami nincs, az a hagyományos western. Mi az ami van?
Egy fehér fejvadász (Kurt Russel) és tízezer dolláros fogása (Jennifer Jason Leigh) postakocsin száguld a hóvihar elől Minnie rőfösboltja felé. Kényszerű társként csatlakozik hozzájuk egy fekete fejvadász (Samuel L. Jackson), és egy déli szájhős, Red Rock állítólagos seriffje (Walton Goggings). A menedékben Minnie és Sweet Dave helyett egy szűkszavú mexikói szolga (Demián Bichir), egy pallérozott beszédű hivatásos hóhér (Tim Roth), egy déli veterán ezredes (Bruce Dern) és egy anyahiányos, romantikus óriásbébi (Michael Madsen) fogadja őket. A film százhatvannyolc percéből az első tízben művészfilmet látunk. Gyönyörű, napsütötte havas táj, vágtázó paripák kecses lába, nyárfák fehér törzse... A következő körülbelül harminc perc a postakocsiban vagy körülötte játszódik, végül a maradék két óra egy vadnyugati fogadóban.
Igaz, a postakocsi, a fejvadász, a seriff, a rőfösbolt a pusztaság közepén - ezek megfelelnének egy western attribútumainak. André Bazin szerint "minden nemzeti kultúra rendelkezik egyfajta eredetmítosszal, de az Egyesült Államoknak, amely egy mesterségesen létrehozott nagyhatalom, önmagának kellett megteremtenie a sajátját. Az ősök története, azaz a vadnyugat meghódítása a filmvásznon kelt életre: ez az első mitológia, amelyet celluloidszalagon örökítettek meg." Szabályai egyszerűek, tiszták: A Jó küzd a Rossz ellen, és mindig győz a Hűség és a Becsület. Mint a népmesékben, a felállás tiszta és világos, gyakorlatilag az első pillanattól biztosan tudhatjuk, kinek drukkoljunk, ki győz bármi áron. Általában magányos, pisztoly-zsonglőr hős érkezik valahonnan keletről, gyakran vonaton (a haladás jelképe), kilátástalan helyzetben lévő családot, leányt, városkát ment meg indiánoktól, rablóktól, banditáktól. 
A mi mesénk, a mi hőseink azonban nem ilyenek. Először is hó van. Egyfolytában. A filmtörténetben összesen jó, ha három olyan western film van, ami kizárólag hóban játszódik. Mert a hóban nincs pozitív üzenet, nincs hódítás, gyarapodás - csak túlélés van, vagy elmúlás. Aztán nincsen HŐS. Nem tudjuk ki a jó és ki a rossz, kinek mi a valódi célja. Attól fogva, hogy a hideg és a hó elől gyakorlatilag fogságba estek a fogadóban, már egy igazi Agatha Christie regényben éreztem magam. Bár a kulissza western, a szituáció sokkal inkább a Tíz kicsi néger, vagy a Gyilkosság az Orient-expresszen történetét idézi. 
Tucatnyi ember összezárva egy helyen, senki sem pont az, akinek vallja magát, mindenkinek vannak sötét titkai, a szereplők titkos szálakon kötődnek egymáshoz, és a végén nem várt csavar oldja meg a rejtélyt. Ráadásul, még hogy MÉREG! Ki hallott már olyan westernről, ahol pisztoly helyett méreggel ölnek?! Tarantino mesterien vezetgeti antihőseit trükkös párbeszédekkel, jelentőségteljes mozdulatokkal a hagyományos detektívregények stílusában. Egészen az utolsó negyed óráig - amikor (teljesen indokoltan) kitör a tarantinós öldöklés... És mivel ez egy krimi, többet nem is árulnék el a történetről.
Értékelés: Nagyon jó film. Tarantino megint újított egy nagyot - látszólag westernt forgatott, ám a valóságban összegyúrt egy Agatha Cristie kamaradarabot, egy rasszizmussal foglalkozó drámát, pár horrorfilm elemet, sok liter vért, pár jellegzetes western-karaktert, plusz némi férfias humort. Valamint természetesen a mindig zseniális zenéket komponáló Morriconét. És működik. Már megint.
