Spielbergben ritkán csalódik az ember. Ahogyan most sem. Remek, szórakoztató, könnyed, humoros és mégis elgondolkoztató kémfilmet forgatott, lenyűgöző színészekkel. Hogy pontosítsunk, mintha két filmet forgatott volna.
Első rész: James Donovan (Tom Hanks), a szuperügyvéd, nehéz és kellemetlen feladatot kap az irodától, tágabb értelemben a hazájától. Rudolf Abel (Mark Rylance), a szuperkém védelmét kell ellátnia, a hidegháborús Amerikában, 1957-ben. 1957: menő ügyvéd, nagy ház, csinos feleség, elegáns iroda, füstös bár, skót whisky,kubai szivar, tiszta gyapjú öltöny, tölgyfaborítású tárgyalóterem - az amerikai álom maga. 
Érthető, nemszeretem-kötelezőnek indul Abel védelme, az egyenlő jogok elvben mindenkinek járnak Amerika földjén, még egy idegennek is - elvben. Donovan a kezdeti húzódozás után egyre lelkesebben veti bele magát az ügybe, miközben hazája - és családja - egyre ellenségesebben figyeli. Végül parádés tárgyalótermi csatározás után, győztesen (a halálbüntetés elkerülésével) várja a babérokat - de jó, ha a munkája megmarad. Sikere nem hoz népszerűséget...
Második rész: Donovan váteszi adottsága bizonyítást nyer, érdemes volt Abelt életben tartani. Egy szovjet fogságba került pilótára kellene kicserélni, ám a Hidegháború sajátos taktikájának köszönhetően a felek nyíltan nem tárgyalhatnak. Donovan tűnik a megfelelő tárgyalónak, hisz bizonyos szempontból már igen dörzsölt, más szempontból viszont ártatlan és idealista, mint egy elsőáldozó. Valamint százszázalékig megbízható. 
A helyszín Berlin, 1961. Hideg, sár, havazás, romok, útonállók, jog helyett "mutyi", kopott lakások, szocreál hivatalok, megalomán sztálinista irodák, furcsa "senkisem-az-akinek-látszik" figurák, szerény autós üldözés a hóban - a szocialista Európa. Hősünk természetesen itt is túljár mindenki eszén, még a megbízóién is, hiszen a kémért-kém cseréhez még kiharcol egy bónusz amerikai egyetemista foglyot is - az NDK-tól.
A film remek, a feszültség nagykönyv szerint adagolva, Spielberg boszorkánykonyhájában minden elem adott: izgalom, morális kérdések, humor, önirónia. Nem egyszerűen egy régi történetet mesél el, sokkal inkább figyelmeztet: azok az idők nem tűntek el örökre, amikor egy egész ország (kontinens) lakosságát lehetett csupán a veszély állandó rémképének sulykolásával totális háborús pszichózisba hajszolni. (Rémes déja vu érzésem volt bizonyos jeleneteknél...) Tom Hanks és Mark Rylace játéka mesteri, a Coen fivéreknek köszönhetően a párbeszédek roppant szórakoztatóak, és persze a(z amerikai!) jó győz a végén.
Ám a film több, mint egy neves rendező látványkonyhájának remeke. Erős, karakteres ízek teszik valódi csemegévé. A két főhős furcsán távolságtartó barátsága, amely nem magyarázható a védett és védő egyszerű jogviszonyával. Nem hagyott nyugodni a sztori, elkezdetem kutakodni, mi igaz ebből a történetből, milyenek lehettek a valódi szereplők. Egy igaz mesét találtam. Szívesen megnézném azt a filmet, ami nem amerikai szemszögből meséli el Abel ezredes történetét. Ahogy Clint Eastwood is két filmet készített Iwo Jimáról.
Akkor egy kis történelem:
Abel ezredes valódi neve William Fischer volt. Amikor letartóztatták, akkor adta meg a Rudolf Abel nevet, egy már elhunyt barátja nevét, ezzel figyelmeztetve a szovjeteket, hogy bajban van. William August Fischer 1903-ban született Benwell-ben, az Egyesült Királyságban. Édesapja, Heinrich Fischer Lenin harcos- és agitátor társa volt, és a cári Oroszországban rá váró büntetés elől menekült Angliába. Hithű forradalmárként ott is folytatta illegális tevékenységét. A forradalom győzelme után, 1921-ben a család visszaköltözött a Szovjetunióba, ahol William - aki öt nyelven beszélt folyékonyan: angolul, németül, oroszul, lengyelül és jiddisül - gyors karriert futott be. Tolmácsként, rádiós-specialistaként, majd rádiósokat, kémeket kiképző szakértőként vált egyre nélkülözhetetlenebbé. A második világháború után "dobták át" az USA-ba, mint kémet. Kalandos úton, többszörös személyiségcserével sikerült 1948-ban az Egyesült Államokban letelepednie. Bár a Rosenberg házaspár letartóztatása megzavarta tevékenységét, inkognitóját megőrizte. Teljesen beépült New York művészi társadalmába mint festő és fotográfus - és közben óriási sikereket ért el az amerikai atom-program részletes dokumentációinak megszerzésében. Két hálózatot sikerült kiépítenie: az egyik Kalifornia-Brazília-Argentína-Mexikó hírszerzőit fogta össze, a másik az államok keleti partján tevékenykedőket. Fantasztikusan tehetséges és precíz ügynök volt, az FBI orra előtt végezte a munkáját úgy, hogy azok talán azt sem tudták, keresniük kellene, amíg kapcsolattartója, Reino Häyhänen 1957-ben be nem sétált az FBI-hoz, és el nem árulta. Munkáját amerikaiak segítették, akik "olyan honpolgárok voltak, akik tisztában voltak vele, hogy ahhoz, hogy a világ a továbbiakban is létezzen, meg kell őrizni a nukleáris paritást." (Nyikolaj Dolgopolov: Abel-Fischer könyv) A filmbéli - teljesen valós - események következtében 1962-ben, négy és fél év börtön után hazatérhetett Moszkvába. Meglepő módon nem deportálták, nem büntették meg, továbbra is dolgozott a KGB-nek, mint tanácsadó. 1971-ben hunyt el tüdőrákban. Temetésére külföldi tudósítókat is meghívtak, hogy megismerhessék annak a "szuperkémnek" a valódi identitását, aki sosem bukott le.
James B. Donovan 1916-ban született Bronx-ban, egy ír származású család második fiaként. 1945-ben a nürnbergi per főbírájának (Robert H. Jackson) asszisztenseként dolgozott, vizuális tanácsadója volt a The Nazi Plan dokumentumfilmnek, valamint ő felelt a per képi bizonyítékaiért. A háború után ügyvédként dolgozott. 1957-ben úgy vállalta el Abel ezredes védelmét, hogy azt már többen visszautasították, és azt is tudhatta, komoly támadásoknak teszi ki magát. Minden szakmai tudását latba vetette, amivel sikerült többszörös fellebbezések után elérnie, hogy Abelt 5-4 arányban, az utolsó lehetséges fórumon ne ítéljék halálra. Nyilvánvalóan felhívta magára a figyelmet, mint professzionális tárgyaló, nem véletlenül bízták meg 1962-ben ezzel a különleges cserével, amit sikeresen le is bonyolított a Glienicke-hídon. Az események a filmen teljesen hitelesek, Donovan 1964-ben írt könyve szolgált Spielberg forgatókönyvének alapjául. Mint tárgyaló, további majd' tízezer embert sikerült kimentenie Castro börtöneiből ugyanebben az évben. 1970-ben hunyt el, szívinfarktusban.
Két különleges ember, akiket sok minden összekötött. Akik máskor, máshol talán igazi barátok is lehettek volna. Mr. Spielberg, nem lenne kedve megcsinálni a filmet Abel ezredesről?
James B.Donovan és William Fischer, alias Abel ezredes
