körülöttemavilág

Frivol: könnyűvérű, könnyelmű, meggondolatlan, felületes, kétértelmű, tisztességtelen, léha, vásott, ledér, céda, sikamlós, szeméremsértő, szemérmetlen, szabad szájú, pajkos, dévaj, hamis, hamiskás, tiszteletlen, tiszteletsértő, kegyeletlen, lelketlen, szentségtelen, sértő, szentségtörő, elvetemedett...

Azt hiszem, többször bevallottam már: nem vagyok kifejezetten egy musical-rajongó, de azért nálam is vannak kivételek...

Sokan és sokszor dolgozták már át és fel Shakespeare ikonikus Rómeó és Júliáját, nem véletlenül. Semmi nem világít rá jobban az egyes közösségek, embercsoportok közötti véres csatározások, gyűlölködések értelmetlenségére, mint egy tragikus-szép szerelem. Csak a szerelem eufóriája képes felülírni a gyakran generációkon át megmerevedett vallási-származási-anyagi-történelmi lövészárkok farkastörvényeit. 

Nem tudom megszámolni, hányszor, hány féle rendezésben láttam már Bizet Carmenjét. Állítólag a világon a leggyakrabban játszott opera - nem véletlenül. Népszerűségét fülbemászó dallamai mellett a Prosper Mérimée regénye alapján készült rendkívül feszes, szenvedélyes, időtlen librettójának is köszönheti. Az elmúlt évtizedekben rengeteg kortárs, napjaink problémáit - vagy csak külsőségeit - felmutató  Carmen-rendezéssel találkozhattunk a folyamatosan játszott, hagyományos Carmen-előadások mellett, éppen ezért kíváncsian, ám fenntartásokkal vártam az operarendezés Tarantinojaként is emlegetett katalán származású Calixto Bieito provokatívnak és őrült indulatokat ébresztőnek beharangozott előadását.

"Tudod, hogy mit reméltem tőled? Azt hittem te mentesz meg. Azt hittem szeretni fogsz. És akkor anyám is szeretni fog."

2012. december 16-án este Dél-Delhi szomszédságában, Munirkában két mezítelen, vérző áldozatot találnak az út melletti árokban. Egy fiatal párt. Hazafelé tartottak, amikor a buszon lévő hat férfi - köztük a sofőr és a kalauz - megtámadta őket. A férfit megverték, a nőt a súlyos bántalmazáson kívül mind a hatan megerőszakolták. Elvették az értékeiket, majd meztelenre vetkőztették, és kidobták őket az úttestre. 

Péterfy-Novák Éva azonos című, alig több mint egy éve megjelent regénye egyértelműen színpadra kívánkozott. A történet időben széttördelt, lassan összeálló darabkái letehetetlenné teszik a könyvet, ugyanakkor remek alapul szolgálnak a két főszereplő több évitzedes különbséggel eltolt, mégis szorosan összefüggő sorsának bemutatásához.

Puha, ritka szövésű fehér vásznakkal letarkart bútorok, kopott, hámló tapétával és régi fotókkal borított falak között furcsa, kissé őrültnek látszó középkorú férfi beszél nekünk - vagy magában: "Tudom, hogy miért jön. A fiam. Tudom, mit akar. Azt akarja, amit minden fiatalember akar az apjától. Azt akarja tudni, hogy ki is ő. Honnan jön." A fia, akit hét évesen látott utoljára. A falinaptár szerint 2039-et írunk. És már nincsenek halak a folyókban, miközben megállás nélkül esik az eső.

2019. májusában mutatta be a bécsi Józsefvárosi Színház Stefan Vögel új darabját, az Egy apró kérést. (Az Orlai Produkciós iroda rendkívül gyorsan, egy éven belül elhozta nekünk Budapestre.) Bár a német cím (Die Niere - A vese) látszólag poéngyilkos, ám valójában az első öt-tíz perc után már lelepleződik a titok. És itt kezdődik el igazán a darab.

Tüntetés Budapesten 2019. szeptember 14.