2019. májusában mutatta be a bécsi Józsefvárosi Színház Stefan Vögel új darabját, az Egy apró kérést. (Az Orlai Produkciós iroda rendkívül gyorsan, egy éven belül elhozta nekünk Budapestre.) Bár a német cím (Die Niere - A vese) látszólag poéngyilkos, ám valójában az első öt-tíz perc után már lelepleződik a titok. És itt kezdődik el igazán a darab.
Arnold (Debreczeny Csaba) sikeres építész. Üzlettársával, Timmel kellene megünnepelnie cégük fantasztikus sikerét, Párizs közepén a 26 emeletes Diamond Tower építési jogának elnyerését. Mivel Tim még valahol a tengerparton lazít, így Arnold felesége, Kathrin (Szávai Viktória) egy szolid, dupla házaspáros vacsorát szervez férje tiszteletére. Ám készülődés közben kiderül, a szokásos éves orvosi vizsgálat az egyikük számára rendkívül aggasztó eredményt hozott. Nehéz eldönteni mi sokkolja őket jobban, maga a rossz hír, vagy a párjuk reakciója. Ám még mielőtt teljesen elszabadulnának az indulatok, megérkezik Kathrin barátnője, Diana (Járó Zsuzsa), majd férje, Götz (Mészáros Máté). És hiába az ügyetlen titkolózás, gyorsan kiderül minden - hiszen kivel is osztana meg az ember ilyen rémes hírt, ha nem a barátaival?! A helyzet minden szereplőben másként rezonál: Diana, a gyógyszerésznő az utolsó porcikájáig racionalista, férje, Götz maga a megtestesült baráti önfeláldozás.
És ahogy az lenni szokott, az eltérő morális megközelítések, filozófia eszmefuttatások mellett szép lassan bekúsznak a hétköznapi párkapcsolati nyűgök is. Ki milyen áldozatra képes a másikért, ki kit szeret jobban, ki mikor hol járt, ki kihez hűséges, vagy sem... Bonyolódnak a szálak, és nem egészen 24 órán belül mindkét házasság egy expresszvonat gyorsaságával rohan a szakadék felé. Hogy ki mit érdemel, melyik párnak mi lesz a sorsa, ki kerüli el a zuhanást, az maradjon azok jutalma, akik megnézik ezt a látszólag könnyed és szórakoztató, valójában nagyon is nehéz kérdéseket: életet, halált, szerelmet érintő komédiát.
Stefan Vögel rendkívül jó ritmussal felépített kamaradarabja jó érzékkel kerüli el a nehézkes helyszínváltásokat, a kiszámítható poénokat. Az ugyanabban a lakásban, két egymást követő napon játszódó jelenetek, a váltakozó párosok közti, vagy hármasban-négyesben zajló párbeszédek pergők, humorosak, életszagúak. Rába Roland szerencsére nem akart rendezőként önmegvalósítani, hagyta Vögel darabját élni, a színészeit pedig kibontakozni. Michac Gábor díszlete egyszerű, kellemes, a színek elaltanak, a holdfény elandalít... - rafinált kontrasztként erősítve fel a a párok egyre kíméletlenebb szópárbaját.
Értékelés: rendkívül szórakoztató, nyomokban elgondolkodtató könnyű esti program. Remek színészeket láthatunk mind a négy szerepben - Debreczeny Csaba férfiasan esetlen, Szávai Viktória kimérten elegáns, Járó Zsuzsa praktikusan szexi, Mészáros Máté érzelmesen határozott figurája mulatságos és szerethető, ám egy-egy villanás erejéig mindannyian megmutatják a karakterek mélységeit is.
P.S. Tényelg minden építész számára fallikus szimbólum egy felhőkarcoló?!