HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) Elfogadás (1) elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) Netflix (1) netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

FRIVOL - kortárs néptánc tizennyolcas karikával az Átriumban

2021.11.01. 17:22 dasilva64

fr4.jpgFrivol: könnyűvérű, könnyelmű, meggondolatlan, felületes, kétértelmű, tisztességtelen, léha, vásott, ledér, céda, sikamlós, szeméremsértő, szemérmetlen, szabad szájú, pajkos, dévaj, hamis, hamiskás, tiszteletlen, tiszteletsértő, kegyeletlen, lelketlen, szentségtelen, sértő, szentségtörő, elvetemedett...

 

fr2.jpgA Frivol Alföldi Róbert rendezésében, Vári Bertalan koreográfiájával gyakorlatilag ez első tíz perc után már sem nem frivol, sem nem néptánc. Sokkal inkább valami nagyon komplex, mélyen ható, érzékeny látlelet a mai Magyarországról, amit csak mi érthetünk. A mi táncunk, a mi ritmusaink, a mi életünk.

Abban az első tíz percben még csak belesimulunk az előadásba. Ráérzünk az igazodási pontokra, a nyelvezetre, a hangulatra.

Szent István napi könyörgést hallgatnak a népek áhítatosan a kereszt alatt, amikor az atya látványos undorral megszabadul egy kék könyvtől, ami végül egy darálóban köt ki. Még mielőtt agyam beazonosíthatná azt az egy évvel ezelőtti könyvdarálást, vagy asszociálhatna a szabadság kékjére, már el is ragad egy amolyan igazán autentikusnak gondolt, igazán pajzán – hogy ne mondjam, frivol – falusi jelenet. Huncut hajadonok szinte leperzselik a kukoricacsőről a szemeket, erőtől duzzadó ifjak csúcsra járatják a köpülőt, mosolyuk állandó, szépségük magától értetődő. Remekül szórakozunk, csodáljuk a virtuóz technikát, amivel a Varidance Társulat folyamatosan tapsra bírja a nézőteret.

fr1.jpgA férficsapat szokásos versengése közben aztán valahogy ketten maradnak a színpadon, a ritmus lassul, a mozdulatok tónusa a harciasból fokozatosan átváltozik egymásra rezonálóra, míg végül egy szép, férfiasan kimért táncban oldódik fel. Párok csatlakoznak hozzájuk, szépen, összeszokottan siklanak köréjük, a szigorú arcú férfiak és nők jól begyakorolt közös koreográfiával szorítják ki a két férfi párosát a térből. És itt megérkeztünk a darabba.

Ahogy továbblépünk az ünnepek mentén, úgy bomlik ki Ugrai István dramaturgiájának - és a magyar valóságnak - a szövete. A húsvéti locsolkodás bódító parfümfelhője nem sokáig fedi el az erőszak természetét, az önkontrolljukat vesztő férfiak részeg táncát ellenpontozza a némaságra ítélt, bántalmazott nők egymásba kapaszkodó, egymást segítő, egymásnak erőt és hangot adó körtánca.

A darab egyik legfinomabb és legmeghatóbb jelenete a „felöltöztető” ceremónia. Falun a lányok gyakran öltöztették egymást ünnepek előtt – és most olyasvalaki érkezik a színpadra, aki nem egyszerűen felöltöztetésre, de átváltoztatásra vágyik. A menyecskék ünnepélyesen, szépen sorban, egyesével adják rá a vasalt alsószoknyákat, a hímzett ingvállat, a gyöngyös főkötőt, a szegedi papucsot. Végtelen szeretettel, simogató mozdulatokkal segítik fel rá a nőiség egymásra boruló, szépséges, de súlyos sziromleveleit. Végül kezét megfogva belesegítik a papucsba, együtt teszik meg az első tánclépéseket, s miközben lassan kitáncolnak a színpadról, daluk kis szomorúsággal szól arról, akiért szívük már hiába dobog.

fr6.jpgForog az idő kereke, a Húsvétot követi a május, a leányokból asszony lesz, majd anya – és a tánc szimbólumrendszere egyre érthetőbb. Nem nehéz rájönni, hogy ami itt eresz, az ott májusfa, ha úgy táncolsz, ahogy kell, beilleszkedhetsz, sőt sokra viheted. Hogy a bántalmazás és áldozathibáztatás egy olyan társadalmi össztánc, amiből kitörni egyedül lehetetlen, és aminek transzgenerációs következményei vannak. De ha hagyják, ha a közösség szabadon, értelmetlen szabályok nélkül dönthet elfogadásról-befogadásról, akkor a társra találás, a családalapítás, a közös problémák, közös megoldások megtartó ereje építő lesz.

fr5.jpgÁm trendi-kosztümös hölgyike érkezik, tánca sem nem elegáns, sem nem autentikus, viszont modoros és szexi, letörölhetetlen mosollyal dönt életekről, arról, hogy kiknél maradhat kisded, és kiknél nem. Szivárványos táskájából, mint Télapó a puttonyából rángatja elő a babákat – az aszimmetrikus párok kapnak, a szimmetrikusak nem. De ha úgy tesznek, mintha, ha felcserélik a beosztást, ha eljátsszák, hogy ők így, egy fiú-egy lány formációban táncolnak, akkor természetesen ők is kapnak a nagy közös puttonyból.

És így szép lassan, együtt táncolják át magukat abba az orwelli világba, ahol a csinos anyukák talpig mosolyban és szürke egyen-nadrágkosztümben, oldalukon férjjel, karjukon a kisdeddel építik a karrierjüket és mosnak ablakot, a férfiak elegánsan, sziaurammal a szájukon biztosítják a család jóllétét.

A színpad elsötétedik. És már a kereszt sem világít.

fr3.jpgA Frivol valójában nem léha és nem szemérmetlen, s bár néha úgy tűnhet, még csak nem is szentségtörő. Viszont dühös és érzékeny, értékrendje világos és szeretetteli. Arra bíztat, hogy nézzünk szembe a tradícióinkkal, dobjunk ki mindent, ami embertelen és álszent, tartsuk meg, ami épít és örömmel tölt el. Megmutatja, hogy megérintheti a szívünket a most is élő magyar néptánc és népdal, a nemzeti érzés, a hit, de nem kell elfogadnunk az ezeket átfonó, szigorú börtönben tartó, embertelen és képmutató szabályokat.

Alföldi Róbert, Vári Bertalan, Ugrai István munkáját Pető Kata gyönyörűséges és eltalált ruhái emelik ki, a táncosok pedig egytől egyig rendkívüli teljesítményt nyújtanak, nem csak tánctudásukkal, de színészi alakításukkal is.

Akik előadták: Bánházy Eszter, Deák Bálint, Dunaveczki Éva, Hahn Jusztina Sára, Halmosi Dzsenifer, Jaklics Liliána, Kecskeméti Gergely, Klemanovits Artúr, Perger Balázs, Péter Szilvia, Simon Gergő, Vári Bertalan, Végső Zsolt, Zolja Adél. A zenét felvételről Pálházi Bence Bandája biztosította.

fr10.jpgfr11.jpgÉrtékelés: rendkívül finom stílusérzékkel, felépített, lenyűgöző, helyenként megható, máskor szívszaggató, vagy éppen keményen odamondó "must see" előadás. Úgy hozza közel a szívünkhöz életünk legszebb ünnepeit, kultúránk legmélyebben gyökerező szépségét, hogy közben szembe kell néznünk a múltunkkal, a jelenünkkel, és a fenyegető jövőnkkel.  Köszönet érte még egyszer Alföldi Róbertnek, Vári Bertalannak és Ugrai Istvánnak.

fr7.jpg

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vallás kortárs nemzeti néptánc kirekesztés népi Alföldi Róbert LMBTQ Átrium Varidance

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2916741630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása