körülöttemavilág

Hogy dokurevüt látunk (jelentsen bármit is e furcsa szókapcsolat), az rögtön az első pillanatban kiderül. Fiatal, kedves arcú bárzongorista (Darvas Kristóf) kísérete mellett egy szakállas férfi dizőz (Sipos György) furcsán disszonáns érzéseket keltő dalokat búg-harsog hol a mikrofonba, hol közvetlenül az arcunkba: Maros vize folyik csendesen; Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... Aztán ünnepélyes feketébe öltözött szónok érkezik (Homonnai Katalin), és hihetetlen átéléssel, fantasztikus retorikai teljesítménnyel méltatja a Vezér nagyívű életpályáját, a művészetekhez való gyönyörű értését, a magyarságért hozott emberfeletti áldozatát.

Miriam nyolcvanöt éves születésnapjának reggelén megérkezik az ünneplő család - és szokás szerint megérkeznek az emlékek is. Bár Miriam általában igyekszik elbújni az emlékei elől, szorosan bezárva tartja őket agyának kis szekrénykéiben, ez a nap valahogy más, mint a többi. Majd' hetven év után legmélyebbre eltemetett titka önálló életre kel, és teljesen váratlanul kibukik a száján: Nem vagyok Miriam.... 

1941. október 22-én a Vörös Hadsereg - miután a német-román hadsereg elfoglalta Odesszát - rádió-távirányítással felrobbantotta a román katonai parancsnokság (korábban NKDV) aláaknázott épületét. A robbanásban több mint hetvenen vesztették életüket. Az akcióért a román vezetés a zsidókat és a kommunistákat tette felelőssé, és még aznap 5.000, másnap további közel 20.000 zsidót végeztek ki különös kegyetlenséggel.

Nem állítom, hogy nem élveztem azt a közel két órát a moziban, amit  Clint Eastwoodot, a színészt és a mellette remekelő sztárparádét nézve töltöttem. Ha van valami, amihez Clint Eastwood, a rendező ért, az az esendőségükben is szerethető karakterek megformálása, a vesztes helyzetek valamilyen nézőpontból nyertessé alakítása.

1841-et írunk. Európa túl van a francia forradalom viharos évein, a napóleoni háborúkon. A felvilágosodás racionalitásának romjain virágzásnak indul a nacionalizmus, megszületik a nemzetállamok, kultúrnemzetek iránti igény; az ipari forradalom és a városok robbanásszerű fejlődésének köszönhető dehumanizálódás ellensúlyozására megnő a kereslet a szentimentális, érzelmes művészeti kifejezésmód: a romantika iránt.

Van amit még játszanak a mozik, van amit már nem... Van, amit sosem játszottak, de erősen ajánlom. A sorrend teljesen véletlenszerű, nem fejezi ki a véleményem, és a pontszámok is csak egy szubjektív szűrő eredményei. Valamilyen szempontból mindegyiket érdemes megnézni. 

A Mr. Sloan szórakozik  a Jurányiban, Guelmino Sándor rendezésében bizonyos szempontból  ősbemutató - a szövege friss-ropogós Parti Nagy Lajos remeklés, s bár ötvenöt éve íródott, legjobb tudomásom szerint csak másodszor láthatjuk magyar színpadon. Pedig sokkolóan aktuális dráma fekete humorba csomagolva, izgalmas krimi szállal összekötve.

Névnapi ajándék volt ez a szomorkás, szürke novembert felrázni hivatott koncertjegy. A Honeybeast ugyanis nem kevesebbet vállalt, mint hogy egy óriás szimfonikus zenekarral, rengeteg vokalistával és néhány cirkuszi  akrobatával kiegészülve megtölti a Papp László Sportarénát, és elfeledteti, átértelmezi, reménytelivé varázsolja szürke, ködszitálós, fáradt, sötét világunkat.

Éva (Balsai Móni) igazi lúzer. Egyedül neveli problémás kamaszlányát, Katit (Bujáki Zsófi), mivel férje, Gábor (Fekete Ernő) öngyilkos lett. Lakáshitelét képtelen törleszteni, végrehajtás fenyegeti, napjai magányosak és unalmasak, munkahelyén is csak el nem ismerés és megalázás a sorsa, ráadásul pánikrohamok nehezítik az életét.

Nagypál Orsi filmjét jócskán megelőzte a híre: az az új magyar film, tudod, amiben van swinger club, meg édeshármas, meg nyitott házasság, fúúúúú, nagyon durva... Vagy így: végre egy olyan magyar vígjáték, ami nem az altesti humorra alapoz, és nyíltan felnőttesen beszél szexuális problémáinkról!  Vagy nézzünk pár cikkcímet: Kiverte a biztosítékot, hogy a monogámiát meg merem kérdőjelezni (Nagypál Orsi); Egy szexkomédia végzi el a genderszakok munkáját (Index); Az édeshármas vicces, a megcsalás nem (Port.hu), Sikamlós szexkomédia (Origo)...