Van amit még játszanak a mozik, van amit már nem... Van, amit sosem játszottak, de erősen ajánlom. A sorrend teljesen véletlenszerű, nem fejezi ki a véleményem, és a pontszámok is csak egy szubjektív szűrő eredményei. Valamilyen szempontból mindegyiket érdemes megnézni.
AQUAMAN - 2018-as amerikai-ausztrál fantasy
Aquaman egy általam ismeretlen univerzum és az igazság ligájának (bármi legyen is az) a tagja. Tettem vele egy próbát, nem jött be. Egy kedvesen bumfordi modorú, félvér (földi-atlantiszi), kigyúrt, agyontetovált Kabir Bedi másolat (Jason Momoa) próbál helyt állni a szőke árja isten típusú, teljesen vízalatti, rasszista, világuralomra törő kiskirállyal (Patrick Wilson) szemben. Ebben segítségére van Ariel, a kis hableány, akarom mondani Mera, a feminista hercegkisasszony (Amber Heard). A teljesen követhetetlen logikai csavarok közepette harcolnak víz alatt, víz fölött, kiugrálnak a Szahara fölött egy repülőből, tigrisbukfenccel földet érnek, étlen-szomjan elvégeznek minden feladatot, plusz ki is találnak a sivatagból. Végül győz a jó, Vízember végre az anyukájával is találkozik. Nicole Kidmant a rendező (James Wan) szerencsére megkímélte mindenfajta mimikát igénylő feladattól, így elég volt bájosan néznie minden körülmények között - másra aligha lett volna alkalmas. Sajnos 4D-ben láttam, így a valóban csodás látványvilágból is keveset tudtam élvezni, mert folyton rázkódott alattam a szék, csapkodott egy szilikonszalag, és fújkált mellettem a levegő. Jóindulattal 5/10
CSILLAG SZÜLETIK - 2018-as zenés amerikai filmdráma
Ez ugye egy remake, tehát a sztori nem újdonság, viszont az aktualizálását jól megoldották. Lady Gaga számomra színészileg meglepően jó volt, és a betétdalok, koncertfelvételek kifejezetten lenyűgözőek, egyáltalán, a film első fele igazán jól sikerült. Bradley Cooper megfelelően tiporta a szíveket, nem vethetünk semmit a szemére színészileg sem, rendezőként már inkább. Üzenném neki, talán több esélye lett volna a Golden Globe-on, ha egy alkoholista, féltékeny, erőszakos, verbálisan bántalmazó (ezek a helyzetek amúgy sem állnak meg a szóbeliség szintjén) lecsúszott rocksztárt nem olyannak rendez meg, mintha az Óz a csodák csodájából érkezett kissé darabos, de cuki Bádogember lenne. Egyrészt nagyobb lenne a dráma, másrészt több lett volna számára a színészi lehetőség. Cooper nem kockáztatott, nem is nyert. 7/10
ROSSZ VERSEK - 2018-as magyar drámai vígjáték, avagy vicces dráma
Egy újabb film, ahol a rendező (Reisz Gábor) magát rendezte, ráadásul önéletrajzi ihletéssel. Kicsit szürreális, kicsit nosztalgikus, kicsit vicces, megfoghatatlan és repkedő. Olyan, mint mi, a mi múltunk, a mi szüleink, nagyszüleink, vagy amilyennek szerettük volna. Imádtam, hogy egy kapcsolat megidézése visszafelé haladva az időben, kizárólag köszönések, búcsúzások, együtt ébredések, találkozások története, érzékeny szeizmográf ez, hogyan is fordulunk a másik felé ebben az ártatlannak tűnő pillanatba. Nem értettem minden jelenetet, de megbocsátottam, mert elvarázsolt mindaz, amit nagyon is jól értettem. Kedves művészfilm, pazar kis jelenetekkel és színészekkel. 8/10
A BŰNÖS - 2018-as dán thriller. Vagy dráma.
Mennyire lehet izgalmas egy film, ami másfél órán át egy rendőrségi segélyhívó-szolgálat két irodájában játszódik, és egész végig a telefonon intézkedő rendőr arcát mutatja?! Ha a rendező és a színész remekel, akkor nagyon. És Gustav Möller rendező, valamint a főszereplő, Jacob Cedergren remekeltek. Asger Holm járőr csak addig ül a telefon végén, amíg a bíróság egy korábbi ügye miatt felmenti az irodai munka alól. De mi történik, ha a hívó olyan bűntényt jelent, amibe involválódik? Meddig kell betartania a szabályokat? Kit véd a protokoll? Mikor csinál nagyobb bajt, ha betartja az előírásokat, vagy ha nem? Ki dönt? Hol marad az emberség? Annyi kérdés, s közben telnek a percek, a film totálisan behúz, visszafojtott lélegzettel izgulunk, vajon most mit lép Asger? - Nem vagyok meglepve, hogy a dánok ezt a filmet jelölték az Oscar-ra. 10/10
EGY NAP - 2018-as magyar dráma
A Zsófiák filmje. Szilágyi Zsófia első játékfilmes rendező azonnal magasra tette a lécet. Ez a film annyira hitelesen egy mai értelmiségi család története, hogy szinte rossz nézni. Majd' két órán át szorítottam az ülés karfáját, hogy ne mondjam ki hangosan: ezt ismerjük, ne menj el vele, ne higgy neki, mondj nemet, ne engedj, olvass már be neki! De Anna (Szilágyi Zsófia) belefáradt, feladta, nincs ereje, mintha már csak túlélni akarna. Vágyai egyszerűek: szabad parkolóhely, visszakapott munka, csöndes kiskamaszok, elalvó beteg csöppség, egy valódi társ, de legalább egy telefonhívás az éjszaka démonai ellen. Aztán reggel lesz, fény, csönd, süket, zselés nyugalom. Üresség. Az Egy nap tüske a köröm alatt, ami sokáig nem akar kijönni. 8/10
BOHÉM RAPSZÓDIA - 2018-as angol-amerikai életrajzi dráma
Igen tudom, kissé szépítettek, kevéssé fókuszáltak Freddie meleg énjére (mondjuk a moziban azt hallottam, némelyeknek ez is sok volt), kicsikét játszottak a dátumokkal... De ettől még a Bohém rapszódia, és azon belül Rami Malek lenyűgöző. A Queen zenéje megunhatatlan, a háttér sztori az én korosztályomnak akkoriban nem volt könnyen elérhető, tehát a film hiánypótló, a díszletek-jelmezek hihetetlenül szépek és korhűek. Nem bánom, hogy szentimentálisra sikeredett. Ha valami hiányzott a filmből, úgy az Freddie és a családjának kapcsolata, annak dinamikája. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére kétszer néztem meg... 9/10
BÚÉK - 2018-as magyar vígjáték
Bevallom, szkeptikusan ültem be erre a magyar remake-re, az eredetit - Teljesen idegenek - ugyanis imádtam. De kellemesen csalódtam. Goda Krisztina valóban "lefordította" a filmet olaszról magyarra. Az alaphelyzet ugyanaz, a film tele ütős, de soha nem öncélú poénokkal, kedves fintorral tart elénk görbe tükröt. A hazugságok és elhallgatások szövevényes hálóját a bolondos ötlet, hogy minden telefonhívás és üzenet kerüljön ki a vacsoraasztalra, egy ideig csak tovább kuszálja, ám a végén - az olasz verzióval ellentétben - a dolgok a helyükre kerülnek. A BÚÉK csöppet sem didaktikusan mutat rá érzékeny pontjainkra (szülő-gyerek kapcsolat, válás, szexuális problémák, homofóbia, kirekesztés), de olyan kedvesen, hogy ne fájjon. A műhavazás ugyan kicsit zavaró, de az ünnepek táján még az is belefért. 8/10
LEGENDÁS ÁLLATOK - GRINDELWALD BŰNTETTEI - 2018-as amerikai-angol fantasy
Egy újabb film, aminek az univerzuma totálisan hiányzik az élménytáramból. J.K. Rowlings munkássága eleddig nagyjából érintetlenül hagyott. Így hát nem lepődtem meg, hogy az előzménytörténetek nélkül komoly erőfeszítés volt követni a sztorit. Sajnos azonban a legnagyobb koncentráció mellett sem sikerült egy kerek egésszé összerakni a filmet. Globális összeesküvés hálózza be a varázslók és varázslásra képtelenek világát, két élő legenda (Johhny Depp és Judd Law) harcol a végső hatalomért, miközben az okoska, remek Eddy Redmayne is ott botladozik a csatamezőn - szebbnél szebb varázslónőkkel és furábbnál furább lényekkel körülvéve. Ennyit sikerült kihámoznom. Valamint hogy ez egyrészt folytatás, másrészt előzmény, tehát egy hömpölygő filmfolyam egy kissé zavaros, ám igen sötét epizódja. Mindenesetre a színészek lubickolva remekelnek a szerepekben, és a látványvilág lenyűgöző, a vizuális élményért már megérte. 7/10
A NEMEK HARCA - 2017-es amerikai életrajzi film
Billie Jean King (Emma Stone) a sporttörténet egyik legkiemelkedőbb alakja. Nem csak azért, mert számtalan Grand Slam tornát nyert, hanem azért is, mert egész pályafutása alatt a női egyenjogúság élharcosa volt. Ennek a harcnak az egyik legnagyobb győzelmét 1973-ban Bobby Riggs (Steve Carell) ellen aratta, amivel egyrészt megtörte a hírhedten szexista férfi(ak) ellenállását, másrészt megteremtette a hivatalos női teniszszövetség létrejöttének lehetőségét (WTA) is. Életének későbbi szakaszában másságát, leszbikus élettársi kapcsolatát is felvállalta. A film lehetne rövidebb, sok benne a konkrét teniszmeccs - ez a tenisz szerelmeseinek jó hír, a többieknek talán kissé unalmas. A két főszereplő remekel, finom eszközökkel, hitelesen adják vissza a kor szellemét és a két sportoló különleges karakterét. 7/10
