Éva (Balsai Móni) igazi lúzer. Egyedül neveli problémás kamaszlányát, Katit (Bujáki Zsófi), mivel férje, Gábor (Fekete Ernő) öngyilkos lett. Lakáshitelét képtelen törleszteni, végrehajtás fenyegeti, napjai magányosak és unalmasak, munkahelyén is csak el nem ismerés és megalázás a sorsa, ráadásul pánikrohamok nehezítik az életét.
Éva tulajdonképpen egy teljesen átlagos magyar nő, aki lehetetlen körülmények között próbál felszínen maradni, erőn felül igyekszik a magára maradt kis család törékeny hajóját elnavigálni, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban a maga szürke és csendes módján fellázadjon. Éva ugyanis egy alagsori aktakukac-nyomozó, aki helyszíni fotók és jelentések alapján rekonstruál bűnügyeket. Apró részleteket elemez, nyomtatványokat tölt ki, statisztikákat és aktákat gyárt, amiket többnyire következmények nélkül iktat, majd lezár. A sok évnyi láthatatlanságból a legrosszabb pillanatban bújik elő - a felszíni világban éppen választások előtt állunk, az utcákon erőszak tombol, rendőrök csapnak össze tüntetőkkel, a lánya is "harcokba" keveredik az elitgimiben, szóban és tettlegesen egyaránt.
Éva egy furcsa, kifordított világban él, ahol a hétköznapokat a monotónia, az észrevétlenség és a megszokott rituálék hamis biztonsága tartja össze. Ő maga is szürke és jelentéktelen, halk szavú és magának való, épp csak annyit beszél, amennyit muszáj. Kerüli a konfliktust, a céltalan fecsegést, az érzelmi kirohanást. Azt is szótlanul veszi tudomásul, amikor fontos nyomozati megfigyeléseit egy öngyilkosságnak álcázott gyilkosság-sorozatról szó szerint lesöprik az asztalról. Csak egy fiatal, bizonyítani vágyó, vidékről frissen a fővárosba került kolléga, Zoltán (Schmied Zoltán) lát fantáziát Éva anyagában - vagy talán rejtőzködése ellenére Évában...
Zoltán elindítja a nyomozást, ám ragaszkodik Éva helyszíni segítségéhez. Az asszony pánikrohamai felerősödnek, hangos légzése, folyamatos zihálása szinte az elviselhetőség határáig fokozza a film képi és zenei világának amúgy is nyomasztó hangulatát. Saját zsigereimben érzem Éva tetthelyeken fellobbanó páni félelmét, előtörő emlékeinek fájdalmát, lányával kapcsolatos tehetetlenségét. Sorsa csak azért vezet épp egy bonyolult bűnügyhöz, mert történetesen nyomozó. Ujj Mészáros Károly írt és rendezett egy erős társadalomkritikákkal tűzdelt, kissé homályos krimiszálra felfűzött film noir-t - Balsai Mónira. Ami önmagában nem baj, Balsai zseniális, arcának rémült rezdülése, válla megadó előreesése, keze finom rebbenése, hallgatag, várakozó nézése szavak nélkül is egy egész életet rajzol köré. Sebezhetősége, kiszolgáltatottsága ellenére is dacosan, csöndes mosollyal, vagy éppen lesütött szemmel halad előre tántoríthatatlanul. Kitartása, okossága, megvesztegethetetlensége, a tényekbe és az igazságba vetett hite egy korrupciótól, erőszaktól, árulásoktól, súlyos titkokkal teli múlttól terhelt világban is képes a csodákra.
A körülötte tekergőző, fojtogató bűn szálainak kibogozása viszont nem azért emberfeletti teljesítmény, mert több évtizedre visszamenőleg kell nyomoznia, mert a legbelsőbb körök is érintettek, még csak nem is azért, mert az árulások személyesen is érintik. A probléma az, hogy sajnos a krimi-szál több ponton egyszerűen hibás. És most vigyázat,
SPOILER!
Ha valakit igen fiatalon, mondjuk ötven évesen nyugdíjaztak 1986-ban, az 2018-ra több mint nyolcvan éves. Már az is csoda, hogy mindenki él az érintettek közül, de hogy Horváth Kálmán (Kulka János) ilyen fitt, csajozós szépkorú legyen, vagy hogy Réczey Sándor (Kőszegi Ákos) ilyen remekül játsszon el egy értelmi fogyatékost, miközben további gyilkosságokat szervez... Aztán ott van a nyugdíj-kérdés. Tud valaki olyan nyugdíjat, ami bármely pillanatban pont forintra 225.000,-? Ugye hogy nem. Lehetne 224.970,- vagy 231.650,- ((ledolgozott évek, százalékok, emelések), de ilyen kerek szám soha. Ennél már csak az valószínűtlenebb, hogy 8-10 ember - még ha egy napon vonultak is nyugdíjba - több mint harminc év után ugyanígy, ugyanezt a kerek összeget kapja. És ismerve a veszélyes kartonok sorsát, azok a nyugdíjpapírok már rég megsemmisültek volna, vagy titkosították volna, még a rendszerből törlés nyomát se találná meg senki.
SPOILER VÉGE
Pedig jó az alapötlet. Érdekesek a különböző bűnesetek, a helyszínelések folyamata, az aprólékos elemzésekből fakadó bizonyítékok. Tűpontos a hierarchia jellegzetes működésének, a korrupció természetének, a hatalom romlottságának és álszentségének ábrázolása. Ujj Mészáros felvállalja az aktuálpolitikai párhuzamokat, bár a város csak hasonlít, de nem a valódi Budapest. De nagyon hasonlít... Kifordított világ, felfordított tájképek, hosszú város feletti pásztázás madártávlatból, párizsi - vagy 2006-os...? - zavargásokat idéző gyújtogatások és vízágyúzások, Nemzeti Egység Pártja - Nemzeti Együttműködés Rendszere...? -, állandó támadásokról és harcról szónokló miniszterelnök - ismerős...? -, s mindezt szinte folyamatosan festi alá Éva nehéz, küszködő légzése. Minden színész remekel, hitelesek a párbeszédek, Kata története külön dráma a drámában - talán megérdemelt volna ennél többet is. Sajnos a megfejtés kicsit összecsapott, némiképp lezáratlan, mintha már nem maradt volna rá elég energia.
A látványvilág megfelel a film noir-elvárásoknak - színes ugyan, de hangulatában fekete-fehér (vagy még inkább drapp-fáradtszürke), hosszan kitartott képek, ráérősen pásztázó kameramozgás, kegyetlenül naturális ábrázolások, lassú építkezés. Árad belőle a nyomasztó reménytelenség, nem véletlenül.
Értékelés: jó. De azt hiszem erről a filmről is el lehet mondani, a kevesebb több lett volna. Balsai Mónira valóban fel lehet, és érdemes is felépíteni egy filmet, de el kell dönteni a műfaját. Nem lehet egyszerre thriller, társadalom-kritika és egyéni dráma. Ha elsősorban krimi, akkor a bűnügyi szálnak, ha dráma, akkor a karaktereknek és kapcsolatoknak kellene kidolgozottabbaknak, pontosabbaknak lenni. Ráadásul a látvány helyenként szinte agyonnyomja a cselekményt, amivel feleslegesen hosszúra is nyújtja a játékidőt. Én egy konkrétabb lezárásnak jobban örültem volna, de érteni vélem az üzenetet. Összességében nem éri el a Liza, a rókatündér frenetikus sikerét, de ezzel együtt is rendkívül mélyen ható, újszerű, rendhagyó alkotás a magyar filmpalettán. S nem utolsósorban attól különleges, hogy egy különleges nő áll a reflektorfényben, aki eredményeit még véletlenül sem a hagyományos női adottságoknak, vagy a megszokott női karaktereknek köszönheti. Aki látszólag egy lúzer. Nem bombázó, nem szexi, nem divatos, nem fecsegős, nem sértődős, nem vicces, nem hisztis, nem kisportolt, nem harcos amazon, ezzel szemben precíz, alapos, zárkózott, megfontolt, jó megfigyelő, előre tervező. Megbízható. Egy tiszta, egyszerű, okos, szorgalmas, becsületes nő. Egy igazi antihős..
