HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) netflix (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

BÁNOM IS ÉN, HA ELÍTÉL AZ UTÓKOR - román filmdráma, 2018

2019.02.05. 09:48 dasilva64

ba3.jpg1941. október 22-én a Vörös Hadsereg - miután a német-román hadsereg elfoglalta Odesszát - rádió-távirányítással felrobbantotta a román katonai parancsnokság (korábban NKDV) aláaknázott épületét. A robbanásban több mint hetvenen vesztették életüket. Az akcióért a román vezetés a zsidókat és a kommunistákat tette felelőssé, és még aznap 5.000, másnap további közel 20.000 zsidót végeztek ki különös kegyetlenséggel.

Majd az az Ion Antonescu, akit a román köztudat egy jelentős része a mai napig hős államférfiként tart számon, a következő parancsot küldte Odesszába:

  1. Az összes Besszarábiából Odesszába menekült zsidó kivégzése.
  2. Minden személy, aki beleillik a 3161-es rendeletbe, amit 1941. október 23-án hoztak meg, és még nem volt kivégezve, illetve minden lakos, aki még hozzáadható a rendelethez, összegyűjtendő egy előzőleg aláaknázott épületbe, és felrobbantandó. Az akció végrehajtásának ideje: a román holttestek eltemetésének napja.
  3. Ez a határozat olvasás után megsemmisítendő.

ba9.jpgRadu Jude nem Holokauszt-filmet készített, sokkal jobban érdekelte a román társadalom napi szintű viszonya történelme egyik legsötétebb korszakához. 

Mariana Marin (Ionana Iacob) komoly fába vágja a fejszéjét: nagyívű történelmi tablójával szeretné szembesíteni az uniós tag Románia polgárait az ország sötét múltjával. Mariana szinte megszállottja a témának. Dokumentumokat, ide vágó szépirodalmat olvas, korabeli fotókat, filmeket néz végig, csaták leírását elemzi, korhű egyenruhák és fegyverek után túrja fel múzeumot és kelléktárat. Példaképe Hannah Arendt, célja a világjobbítás, szerelme egy nős pilóta, kedvenc itala a bor, és relaxálni a fürdőkádban szeret. 

ba2.jpgKicsit lassan indul a film, nem is mindig követhető. Mariana keresztbe-kasul cikázik egy múzeumban, a kézikamera kapkodó mozgása is alig tudja követni, időnként összekap néhány rasszista civil statisztával, fegyverekről-egyenruhákról- hadműveletekről vitázik, szkájpol a kedvesével, felolvas egy Babel-novellát... Aztán lassan összeáll a kép, a kirakós darabkái a helyükre kerülnek. Bár a lehetőséget - egy pályázat elnyerésével - Mariana a várostól kapta, a valódi mondanivaló és a megvalósítás sokak ízlésével ütközik. A fiatal rendezőnő szinte minden minden gondolatát kitölti a lassan nyolcvan éve történt borzalom, szemhéja mögött ott vibrálnak a rettenetes filmek és fotók képsorai, vágya és eltökéltsége, hogy vízióit megossza a nézőkkel, egy pillanatra sem lankad. Lelkesedését a körülötte mozgók ellenállása, a kisemberek, a civil statiszták nacionalista, fajgyűlölő beszólásai, saját stábjának érzéketlen, antiszemita viccei, vagy éppen a hatalom képviselőjének, Movilának (Alexandru Dabija) opportunista, lekezelő, mézes-mázos zsarolása sem töri meg. 

ba6.jpgRomokban heverő magánélete csak fokozza eltökéltségét, hogy a Movilával kötött megállapodását  felrúgva végül mégis az eredeti verziót mutassák be a nagyközönség előtt. Mariana nem hajlandó kiszolgálni a Hivatal igényét: hősies nemzeti múlt, semmi tömeggyilkosság, vagy azért érzett felelősség. A film legmegrendítőbb jelenete a szinte teljes terjedelmében látható előadás egy román nagyváros egyik óriási terén. Elborzadva, fájón ismerős érzésekkel nézzük a kordon mögött álló nézőket, a 21. század uniós polgárait, akik lelkesen éneklik a németekkel a náci indulókat, éltetik szívvel-lélekkel a román hadsereget, s pfujolják természetesen a szovjeteket. Akik szomjasan isszák az egyház emberének zsidóhibáztató átkozódását, és csöndes bólogatással hallgatják Antonescu üzenetét: Bánom is én, ha elítél az utókor. Akik felháborodottan kiabálnak saját agresszor vezérkaruk felrobbantása láttán, akik szinte együttérzés nélkül zárnak össze egy menekülő zsidó előtt és lökik vissza a sorba, s akik részvétlenül, vagy éppen elégedetten nézik végig ártatlan öregek, asszonyok, gyerekek lemészárlását, tűzhalálba küldését. Mariana úgy vallott totális kudarcot, hogy tökéleteset alkotott.

ba7.jpgRadu Jude pedig rámutat a művész felelősségére: nem elég a valóságot híven tükrözni, nem elég a dolgokat a maguk pucér valóságában megmutatni. Nem elég a szép, nagy, egyetemes mondanivaló. Kell egy konkrét, egyszerű, releváns saját üzenet, és kell egy olyan formanyelv, amivel éppen ezt az üzenetet jut el a nézőhöz/hallgatóhoz. Rámutat a mi felelősségünkre is, mindazokéra, akik sem üzenetek befogadására, sem a valósággal való szembenézésre nem vagyunk képesek,  A hősiességgel, a győzelemmel, az áldozathozatallal vígan azonosulunk, sőt, szinte a magunk sikerének könyveljük el, ám a rossz döntésekért, borzalmas tettekért, aljasságokért  nem hogy felelősséget, de még sorsközösséget sem akarunk vállalni.

ba1.jpgÉRTÉKELÉS: nagyon jó. Zsigeri érzelmeket ébresztő, s egyben mélyen elgondolkodtató film a Bánom is én... A hosszan kitartott képek szinte a retinánkra égnek, napokig nem tudom kitörölni az agyamból a pogromban felakasztott áldozatok, az előadáson részvétlenül himbálózó babák és a politikussal folytatott vita közben fenyegetően fölénk magasodó "lámpavas" látványát. Ahogy Mariana személyes női kiszolgáltatottságát sem - szinte obszcén kitárulkozása szeretőjén heverve romantikus érzéseinket, humanista énünket a pucér hústömegek kiábrándító töménységébe fojtja. Ám éppen ez a vonal az, ami miatt a film nálam nem tökéletes. Azon felül, hogy túl hosszú - majd' két és fél óra -, a történethez szinte semmit nem tesz hozzá Mariana párkapcsolati dilemmája. Ennél sokkal jobban érdekelt volna a témához  való kötődése, annak okai. Egy rövidebb, feszesebb, kevesebb szálat összegabalyító dramaturgia, a film (előadás) a filmben többszörös csavarja, a döbbenetes képi-hangi effektek összességében jobban működtek volna - ám így is jogos a Karlovy Vary Filmfesztivál fődíja. 

ba4.jpgUTÓZÖNGE: Amikor először indultam neki ennek a filmnek, meglepetésemre nem kaptam rá jegyet. Egy hétköznap koradélután sikerült megnéznem, négyen ültünk a Puskin kistermében. Ketten (egy idősebb pár) a film felénél távoztak. A hetvenes úr mellettem pedig csak rázta néha a fejét, és időnként nagyokat sóhajtott: Ezek összekevertek valamit, ez rólunk szól...

Igen, rólunk, nekünk is szól.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1514608202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása