Nagypál Orsi filmjét jócskán megelőzte a híre: az az új magyar film, tudod, amiben van swinger club, meg édeshármas, meg nyitott házasság, fúúúúú, nagyon durva... Vagy így: végre egy olyan magyar vígjáték, ami nem az altesti humorra alapoz, és nyíltan felnőttesen beszél szexuális problémáinkról! Vagy nézzünk pár cikkcímet: Kiverte a biztosítékot, hogy a monogámiát meg merem kérdőjelezni (Nagypál Orsi); Egy szexkomédia végzi el a genderszakok munkáját (Index); Az édeshármas vicces, a megcsalás nem (Port.hu), Sikamlós szexkomédia (Origo)...
Tehát egy politikamentes, szókimondó film a modern párkapcsolatokról, feminizmusról, genderelméletről, szexualitásról, útkeresésről - humorral, érzékenységgel és fantasztikus színészekkel a legkisebb szerepekben is. Kell ennél több?
Tulajdonképpen kellett volna, de a Nyitva így is kellemes meglepetés a magyar vígjátékok színvonalát ismerve. Úgy járja körbe a párkapcsolatok, szexualitás, monogámia, férfi-női szerepek, féltékenység, vágy, gyerekvállalás, házasság, tradicionalitás, modern nyitottság, megcsalás, hűség kérdését, hogy közben elkerüli a közönséges altesti humort, az ízléstelen szexjeleneteket, az indokolatlan meztelenkedést. Fanni (Radnay Csilla) és Bálint (Kovács Lehel) párosa remekül működik, hitelességüket csak megerősíti a sztereotípiák helyenkénti megtörése - Fanni vásárol be, de Bálint süt; Bálint - az urológus doktor - kerülgeti a szép medikát (Lénárdt Laura), de Fanni nyit először a kapcsolatban; Bálint a sírós-nyafogós, ám Fanni a precíz, listázó, szabálykövető.
Tulajdonképpen a poénok is ülnek, humorosak a párbeszédek, van mögöttük mélység és mondanivaló, ám fergeteges vígjátéknak nem mondanám. Pedig a legnyúlfarknyibb szerepekben is színészi remekléseket láthatunk: Péterfy Bori nyitott kapcsolatban élő, mindenre kapható tapasztalt, negyvenes életművésznője, Ötvös András nagyszájú, kicsit hazudós, szóban bevállalós, tetteiben nyuszi kispapája, Jordán Adél kiéhezett, polgárpukkasztó kismamája, Ónodi Eszter korzózó bombázója, Tenki Réka a miért-nem-tudok-szoptatni probléma nyomasztó terhe alatt senyvedő anyukája, Mucsi Zoltán villamoson utazó és az arcával egész véleménygyűjteményt felvonultató kispolgára önmagában is egy-egy tökéletes különszám.
Sokat gondolkoztam azon, mi hiányzik nekem ebből a filmből? Miért nem lett belőle igazi robbanás? Hiszen szinte minden adottsága meglenne rá: jópofa történet, szerethető figurák, ízlésesen a határokon belül tartott sikamlósság, ismerős helyzetek, újdonságok, hiteles mondanivaló, humor, jó színészi teljesítmény...
Arra jutottam, elsősorban nem valami hiányzik, hanem van ami éppenséggel túl sok. Túl sok a magyarázat, a poénok kifejtése, a fókuszba helyezett aktuális üzenetek körbejárása, több oldalról megvilágítása. Egy jó vicc csattanója után a túlbeszéd csak rombol és untat - ha nem bízunk abban, hogy a poén ülni fog és a hallgatóság érteni fogja, akkor vagy ne mondjuk el, vagy fogalmazzuk át, de ne magyarázzuk meg. Olvastam Nagypál Orsival egy riportot a filmről, ahol azt nyilatkozta, a Nyitva drámának indult, és útközben változott vígjátékká. Ezt a kettősséget érzem a filmen - a drámai felhangok megjelenését nem mindig ellensúlyozza kellőképp a humor, talán ezért is érezte úgy a rendező, hogy esetenként a helyzet komolyabb vizsgálódást, "lelkizést" igényel. Ezzel egy időben viszont volt valami, ami tényleg hiányzott: a skandináv vígjátékokban megszokott, oly jól működő erős önirónia. Azok az ütős pillanatok, amikor egyes szereplők éppen az adott helyzet fonákságából adódóan szembesülnek saját gyengeségeikkel - s a görbe tükörben látott kellemetlen igazságokon velünk együtt kénytelenek nevetni.
Fanni és Bálint elég bátor volt kimondani titkos szexuális vágyait, elmenni egy swinger klubba, kipróbálni új partnereket, de nem jutottak közelebb a megoldáshoz, mert a valós problémákkal egyáltalán nem néztek szembe. Fanni "bátorsága" addig terjedt, hogy anyakönyv-vezetőként az aktuális tapasztalatait beleszőtte a szertartás beszédébe - ezek egyébként tényleg nagyon viccesek voltak -, vagy beolvasott egy busz összes utasa előtt Bálintnak, de ezzel csak a felszínt karcolta. Nem néztek szembe azzal, mit is akarnak valójában egymástól (házasság, szimpla együttélés, gyerek, gazdasági szempontok, szülői elvárások?), ki mekkora szabadságot ad és fogad el, mit és milyen mélységben osszanak meg párjukkal. Számomra az egyik kulcsjelenet a Fanni és bátyja közti beszélgetés - mi másról szólna egy párkapcsolat mint arról, milyen mértékű őszinteséget bírunk el, illetve kinek hol az a határ, ahol könnyebben viseli az életet kegyes hazugságokkal. Ám ez a drámai jelenet magányosan lógva maradt a levegőben, nincs se folytatása, se visszhangja.
Furcsán kettős film a Nyitva a nemi sztereotípiák, közkeletű kifejezéssel a genderelmélet szempontjából is. Egy hatvanas hölgy ült mellettem a moziban, aki félhangosan végig kommentálta a filmet. Többnyire szörnyülködött Fannin, és sajnálta Bálintot, szó szerint drukkolt a "céda" nőszemély ellen, aki mindent megérdemel csalfasága, helytelen elvárásai és vágyai miatt. Hogy azok egyáltalán léteznek. Bálint ballépései ezzel szemben csak cinkos nevetgélést váltottak ki belőle, illetve helytelenítést, amikor a fiú túl elnéző volt. Ezzel szemben engem éppen az a jelenet zavart a legjobban, amikor Ónodi Eszter piros, testhez álló ruhában sétálva nem a neki füttyögő útjavító munkásoknak szól be, hanem szegény Fannit alázza le, kétszer is. És Fanni tanul az esetből, jól megjegyzi: az sztereotípia, hogy egy bombanő szükségképpen buta is. Az persze nem, hogy egy értelmes nőnek muszáj bombázóvá válnia, ha piacképes szeretne lenni. Bár a film végén beint az említett munkásoknak, ám elfordulva ott bujkál a büszke mosoly a szája szélén: na ugye, ha ilyen szexi cuccban, kisminkelve futkározok az utcán, akkor nekem is kiabálnak olyanokat ám, hogy de mi mindent csinálnék veled, anyukám! És ha már közhely, tudjuk jól, csak az útszéli munkások tesznek ilyesmit, a doktor urak bezzeg a kórházban mindig roppant jólnevelten udvarolnak a nővérkéknek...
Értékelés: jó. Élvezetes film, kellemes szórakozás azzal a kis rossz érzéssel a végén, hogy ebben azért jóval több volt. Végül nagyon suttogva megjegyezném, hamár valaki hazaviszi a szeretőjét a közös lakásba, akkor bezárja belülről az ajtót, és mindig benne is hagyja a kulcsot a zárban....
