Írország, ötvenes évek eleje. Eilis egy kis falusi szatócsboltban kisegítő, de már nem sokáig. Nővére és az egyház - a zöld szigeten nem csak Magdolna-nővérek vannak - segítségével esélyt kap egy jobb életre: állást, szállást és egy csak-oda hajójegyet az Egyesült Államokba, New Yorkba, Brooklynba.
Tisztasága, ártatlansága mindenkit levesz a lábáról. A hajón, a leányszálláson, a munkahelyen. Kedvelik kikapós lakótársai, jéghideg szépségkirálynő-főnöke, jóságos lelki atyja, szigorú szállásadónője. Szépsége fátyolos és finom, mint egy törékeny porcelán szobrocska, de ereje meglepő, humora váratlan, és méltósága kikezdhetetlen. 
A kezdeti (magányos és honvággyal sújtott) hónapok könnyes erőfeszítéseit szép lassan felváltja a megszokás biztonsága, s végül -természetesen - a szerelem varázsa. New Yorkra rátör a nyár, Eilis kivirul, főiskolára jár, tele van tervekkel, boldogsággal. Nyilvánvalóan jönnie kell egy törésnek, érkezik is, ahogy számítottunk rá. Eilis nővére váratlanul meghal. Talán tudta is, hogy beteg, ezért intézte húga sorsát oly előrelátóan. Eilisnek haza kell utaznia, támaszt nyújtani teljesen egyedül maradt édesanyjának. 
És ahogyan az lenni szokott, a távolba szakadt hazánklánya már nem az a régi, szürke, csúf kiskacsa, hanem egy csodaszép hattyú. Aki azonnal megkaphatná nővére állását, aki úgy öltözik, mint egy filmsztár, aki már ki meri mondani amit gondol, és akit hirtelen felfedez a falu legjobb partiképes fiatalembere. Talán bele is szeret Eilisbe. S talán Eilis is őbelé. Dönteni kell.
Mondd, te mit választanál?Gyermekkor, barátok, család, az új, önbizalom legyezgető szerelem, búvó otthoni táj, a kő a járda peremén, a régi altatódal...? Vagy az új világ, a karrier, a lehetőségek hazája, az a nehéz-idegen szerelem, a tágas lét, amikor "olyanokkal is beszélhetsz, akik nem a nénéd ismerősei"...? A döntés mindig fájdalmas, mert a nyereséggel szemben mindig van egy veszteséglista: elhagyott szülők, testvérek, sírok; honvágy, emlékek, régi szerelmek lábnyoma.
Eilis
egy valódi gazdasági migráns. Olyan, mint oly sok honfitársunk ma Angliában, Németországban, Svájcban. Nem hittük volna, hogy újra megtörténhet, de fájdalmasan valóságos a tapasztalás: fiaink és lányaink lépnek ma, a XXI. században hasonló útra. Találnak Londonban, Berlinben, Bécsben új családot, új karriert, új szabadságot. Érnek felnőtté távol tőlünk.
Ahogyan Eilis is felnőtt a film alig két órája alatt. Esetlen, színtelen bakfisból gyönyörű, határozott nővé érik. Aki hibázik is, súlyosat, de éppen az újonnan nyert önbizalmából merítve erőt próbálja helyrehozni, amit elkövetett.
Nick Hornby története egyszerű, életteli, nélkülöz minden extravaganciát. A karakterek is egyszerűek, de szerethetők, szépen árnyaltak. A díszletek és jelmezek fantasztikusak, önmagában a látványért is érdemes megnézni a filmet. Gyönyörű, lazúros nagytotálok Eilis Lacey-ről - Saoirse Ronan zöldeskék szeme, bájos, sminktelen arca megkapóan szép. Ráadásul remekül játszik.
John Crowley filmje valóban romantikus. Szerencsére mégsem dagályos vagy giccses. Szerethető, a konfliktusai hétköznapiak, átélhetők. Sok papírzsebkendőt javaslok mellé, de megéri.
Értékelés: nagyon jó film, ha szereted a könnyesen szépet. Fájdalmas film, ha neked is döntened kell, két szeretett ember közül melyiknek okozz súlyos sebeket. Még fájdalmasabb, ha a menni vagy maradni dilemmája személyesen érint. De így vagy úgy, jót tesz a léleknek - és a szemnek.
