Valahol a mexikói határ mentén, kopott útszéli motelszoba, benne fiatal, törékeny, szőke lány és egy hátizsák. Akkora hátizsák, hogy a lány szinte hátára venni, felállni sem tud vele. Végül valahogy csak elindul. Nem tudjuk hova, miért, mi felé, vagy mi elől, de legszívesebben rákiabálnánk: kislány, hogy képzeled ezt?!
Egyedül a sivatagban, ezer veszély közepette, ekkora teherrel a válladon, te, aki sosem túráztál, bele a vak világba, hát mit gondolsz?!
Nincsenek válaszok, egyedül maradunk Cheryllel a gyönyörű-kietlen tájban. Majd egy hétig ballagunk vele a sivatagban, küszködünk ügyetlenül a főzéssel, sátorveréssel, mire egyáltalán megtudjuk, mi ez az egész: a Pacific Crest Trail - valamiféle amerikai El Camino, egy, a mexikói határtól Kanadáig, Kalifornia, Oregon és Washington államokon át húzódó emberpróbáló túra. Sejtettük persze, hogy egy ilyen vállalkozásnak komoly oka kell legyen, de csak lassan, szó szerint lépésről lépésre lebbennek fel a fátylak Cheryl titkairól.
Gyerekkori emlékek, boldog pillanatok, szerelmek, megcsalások, erőszak, megalázottság, drog, ital, kiszolgáltatottság, összeomlás, széteső család, menekülés - képek, emléktöredékek villannak fel időről időre, furcsa kavalkádban. És közben megyünk előre rendületlenül. Forróságban, hegycsúcsokon, sziklákon át, néha éhezve-szomjazva, de mindig fájós lábbal, sebekkel tele. Cheryl tántoríthatatlan, pedig feladhatná, hisz' feladják mások is. Ki a hó miatt, ki egyszerűen csak résztávra készült. Ám Cheryl túl nagy terhet cipel. Az ő hátizsákja a legnehezebb - ám letenni éppen ezért nem lehet. Akkor feladná, és ha feladja, nincs menekvés. Apránként kell megszabadulni a terhektől, a felesleges cipelni valóktól, néha másra támaszkodva, néha magányosan megszenvedve az elválást.
Igen, Cheryl hátizsákja igazi szimbólum - tele kincsekkel, sérelmekkel, emlékekkel, felesleges kacatokkal. Cherylnek a túra minden egyes megszenvedett mérföldjére szüksége van ahhoz, hogy eldöntse, erre a fűrészre, vagy arra a fájdalmas emlékre szüksége van-e. Meg kell tartsa, vagy eldobhatja, lezárhatja. Az út végén - tudom, ez most nagyon banális - testileg és lelkileg megtisztulva, felszabadulva zárja le a múltat, köt békét saját magával. S nyit új kaput a világra.
Megint csak egy életrajzi dráma, egy megtörtént eset. A filmet hitelessége, Jean-Marc Vallée rendezése, és Reese Witherspoon zseniális, sallangmentes játéka menti fel a banalitás bélyege alól.
Nem könnyű darab, lassú, meditatív, monumentális. Mint egy gyönyörű National Geographic természetfilmbe ágyazott pszichológiai esettanulmány.
Mindezek mellett a film humoros, s bár Cheryl nem sok emberrel találkozik útja során, a karakterek mind jól eltaláltak. Remekbe szabott jelenetek sora az a féltucat találkozása vadonban. Együtt rettegünk Cheryllel, amikor az öreg farmer látja vendégül, vagy amikor a fenyegetően szexista túrázó társak elől menekül. Együtt lepődünk meg a váratlan segítségeken, az egyszerű, kedves emberi gesztusokon. Átérezzük, milyen visszás-nevetséges, ha az ember lánya egy ihletett pillanatában pont három kissé ittas kamasz előtt nyitná meg a lelkét. És megértjük, ha egy szép férfi láttán, hónapok óta tartó magány után elcsábul...
Cheryl Strayed feldolgozatlan gyászát, önpusztító rombolását nem tudta feloldani sem a szerelem, sem a barátság, sem a szakember segítsége. Hihetetlen a döntés, amit hozott, és elképesztő a teljesítmény, amit véghezvitt. A film mégsem lett hősköltemény, vagy didaktikus fejlődéstörténet. Óriási fegyvere az egyszerűség, kiegyensúlyozottság, hétköznapiság. Még talán azt is el tudjuk képzelni, magunk is nekiindulnánk valami hasonlónak (persze csak szolidan, legfeljebb valahol a Zemplén rengetegében), ha összecsapnak a fejünk felett a hullámok.
Reese Witherspoon mellett kiemelkedő alakítást nyújt édesanyja szerepében Laura Dern, megérdemelten jelölték mindkettejüket Oscarra. Jó volt látni Reese Witherspoont egy sem nem szöszi-szép, sem nem a főszereplő férfi csatolt része szerepben. Önálló, felnőtt, erős, döntésképes, azzal az óriási hátizsákkal, a benne lévő összes méltatlan teherrel is felállni képes NŐ.
Értékelés: nagyon jó. Kicsit talán túl lassú a bevezetés, elég későn kezdjük megérteni az okot és a célt, de addig is lenyűgöz a táj és a hősnő. A rókáért külön pirospont annak, aki kitalálta.
