körülöttemavilág

Mihez kezdjen az ember 3-5 óra szabadidővel, ha nem akar bezárva ülni egy moziban vagy otthon a tévé előtt, nincs kedve céltalanul barangolni az ismerős utcákon, nem vágyik sporttevékenységre - se szellemire, se fizikaira -, de azért menne, megismerne, tanulna, ámuldozna, szórakozna...?

Carl Orff (1895-1982) nem csak zeneszerző volt, de sikeres pedagógus (tánciskolai zenetanár), és az ókor-középkor iránt megszállottan érdeklődő összművészeti alkotó - totális komponista. A zene mellett gyakran írta meg a szövegeket, illetve maga alkotta meg a vizuális elemeket is: a táncot, a díszletet, az akciókat.

Napfényes-ráérős őszi délelőtt, a magyar rendező-csodagyerek második filmje, szépséges előzetesek, vonzó cím, szinte üres mozi-nagyterem, egy óriás popcorn menü, 144 perc filmélmény... Így kezdődött. Sajnos nem így fejeződött be.

Augusztus 26-án, évtizedes készülődés után végre sikerült a Zsidó Kulturális Fesztivál egy, a Zsinagógában tartott koncertjére - ráadásul a nyitókoncertre - eljutnom. Ideje volt, hiszen az idei már a huszonegyedik. Amikor megláttam a plakátokon, hogy együtt lép fel Palya Bea és a Budapest Klezmer Band, tudtam, ezt nekem mindenáron látnom kell.

Nyári délután, a városban elviselhetetlen hőség, párolgó aszfalt, moccanatlanul rezgő, oxigénhiányos levegő, izzadságfoltos bárányfelhők, kegyetlenséget sugárzó kék ég.  Menedékem egy mozi a nagyvárosi dzsungel közepén, hívogatóan felújított hűs oázis, bársonyosan sötét magányos rejtekhely. Szó sem lehet könnyed nyári szórakozásról, napfényes tengerparti romantikáról, a mai filmem legyen borzongató, mélyhűtött dráma, de legalább a tömegeket távol tartó, nehezen megfejthető Kemény Dió. 

Véletlenül adódott a lehetőség. S mivel tombol a nyár, kedveljük a jó zenét, a kellemes helyszíneket, szeretjük az újdonságokat, kaptunk az alkalmon, hogy meghallgassuk Szulák Andrea, Náray Erika és Polyák Lilla filmslágerekből összeállított estjét. A koncert kellemes időpontban, este fél kilenckor kezdődött, kényelmesen elfért előtte egy könnyű vacsora és pihentető séta.

Fogalmam sincs, hány éves lehettem, amikor először láttam A hegedűs a háztetőn-t filmen, azt sem tudom, mitől fogott meg azonnal, ahogyan azt sem, hányszor láttam azóta színpadon, mozivásznon, tévében - de egy biztos, nekem a Hegedűs a háztetőn a musicalek között a káposztás cvekedli. Bármikor, bárhol  bármilyen mennyiségben és tálalásban jöhet, mindig imádom.

Talán öt-hat éve lehetett, hogy életemben először keveredtem egy Budapest Bár koncertre - részemről szerelem volt első látásra (és hallásra), amely azóta is töretlenül tart. Úgy vagyok vele, mint minden szerelmemmel: először elöntött az érzés, aztán az idő múlásával már meg is tudom magyarázni az okokat.

Simon & Garfunkel örökzöldjei megunhatatlanok, kortól és korosztálytól függetlenül varázslatosak. Tizenhat éves voltam, amikor egy kukorica-címerező építőtábor unalmas estéit egy víztiszta szerelem és S&G zenéje tette felejthetetlenné.

Nem jó ez a cím...