Mihez kezdjen az ember 3-5 óra szabadidővel, ha nem akar bezárva ülni egy moziban vagy otthon a tévé előtt, nincs kedve céltalanul barangolni az ismerős utcákon, nem vágyik sporttevékenységre - se szellemire, se fizikaira -, de azért menne, megismerne, tanulna, ámuldozna, szórakozna...?

Az elmúlt évek egyik legnagyobb találmánya a tematikus városnéző séta. Kapásból három nagy "sétáltatót" tudok már Budapesten, akik rendkívül informatív, színvonalas, izgalmas túrákat ajánlanak a titkos kertektől és a nagyközönség elől elzárt pincéktől-padlásoktól a különböző nemzetiségi gasztro-sétákig, a tematikák szerteágazók, találunk sétát vallások, közlekedési eszközök, családok, művészeti ágak, társadalmi osztályok, történelmi korok mentén, akár korosztályok szerinti bontásban.

Teljesen véletlenül "jött szembe" egy izgalmasnak ígérkező új lehetőség: Mégis, hol a nők helye? - emancipációs városnéző séta, a Sétaműhely szervezésében. Ráérős szombat délután, gyönyörű vénasszonyok nyara, Belváros plusz Duna-part, ráadásul Antoni Rita, a téma szakavatott ismerője tartja - mi kell még? 

Barangolásunk a Veres Pálné utca 1. szám előtt indult, nem véletlenül.

"Beniczky Hermin emlékszobrát ma veszi át a székesfőváros közönsége. A minő tartalmas, komoly és csillogástól
ment volt egész élete, olyan egyszerűen, csendesen óhajtották tisztelői is megörökíteni szeretett emlékezetét. (...)
Veres Pálné emlékszobra Kiss György budapesti szobrászművész alkotása. Carrarában faragták fehér márványba. (...) A talapzaton a következő felirat van bevésve: 
*VERES PÁLNÉ.
Küzdött, hogy a nő műveltségével és szivével a nemzeti jólét tényezője lehessen.*
A szobor költségeire közadakozásból és igen ügyesen rendezett mulatságokból mintegy 27,000 korona gyűlt össze."  Vasárnapi Újság, 1906. 18.sz.

Beniczky Hermin szép lány volt, de túl okos, érdeklődése a világ eseményei iránt eltántorította a legtöbb kérőt. Ám Veres Pál nógrádi földbirtokost éppen a már nem is annyira fiatal lány (24) intellektusa nyűgözte le. Hermin érdeklődése akkor fordult az oktatás felé, amikor leányukat, Szilárdát szerette volna taníttatni, ám nem volt hol. Kizárólag egyházon belül kaphattak akkoriban a lányok oktatást, vagy magántanárok által. Az asszony elhatározta, mindent megtesz nem csak a lánya, de minden magyar nő szellemi fejlődésért. Tenni vágyását, a benne parázsló tüzet családi barátjuk, Madách Imre akadémiai székfoglalója (1855) lobbantotta lángra:  „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár.” Veres Pálné majd' 15 éves harcának eredményeképp, Deák Ferenc támogatásával 1869-ben végre megnyílhatott Budapesten az Első Magyar Nőképző. 

Utunk során megálltunk az angolkisasszonyok rendházánál - megismertük Mary Ward  és a rend történetét -, a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjében, az ELTE jogi karának gyönyörű épülete előtt - ahol az első magyar ügyvédnő, dr. Ungár Margit vehette át rózsaszín selyembe kötött, kitüntetéssel letett diplomáját. Beszélgettünk Hugonnai Vilmáról, az első magyar orvosnőről, aki rendkívüli erőfeszítések és áldozatok árán érte el, hogy 50 évesen orvosdoktorrá avassák. Vilma doktorasszony (Kertész Erzsébet róla szóló regényének címe is ez) nem csak gyógyított, de a gyermeknevelésre, a nők és gyermekek egészségvédelmére, a nők ipari foglalkoztatásának kérdéseire, a nők képzésére, a leánygimnáziumok szervezésére, a nőmozgalmak népszerűsítésére is rendkívül nagy figyelmet fordított.

Bár akkoriban még hírből sem ismerték a metszetszemlélet kifejezést, a nézetkülönbségek ellenére egyre világosabbá vált, a kiszolgáltatottság, a szegénység, a nők munkába állása (többek közt az ezzel összefüggésben megszokottá váló munkahelyi zaklatás) komoly igényeket hívott életre: a nők felvilágosítása, önálló cselekvőképességük (1874) és szavazati joguk kiharcolása, egyszóval érdekeik közös védelme iránt. 1904. december 18-án kétszáz nő és ötven férfi részvételével megalakult a Feministák Egyesülete. Erejüket mutatja, hogy 1913-ban Budapesten rendezték meg női választójogi kongresszust. Valószínűleg a nőknek a világháborús években, a hátország működtetésében betöltött szerepe vezetett el ahhoz a három hetes országgyűlési vitához, amelynek végén ugyan nem szavazták meg a nők választójogát, de amely megalapozta az őszirózsás forradalomban hatalomra került Károlyi-kormány 1918-as döntését: választójogot a nőknek! (A törvény végül 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején lépett életbe.)

Kis pihenőt tartottunk a Centrál Kávéházban, ahol életre kelt a Nyugat - és ahol Kaffka Margit, az egyetlen elfogadott női poéta kénytelen volt a feleségek "macskaasztalánál" csevegni az irodalmi összejöveteleken, hiszen egy nő mégsem trónolhatott a férfiak Parnasszusán?! 

Hogy van értelme múltról, történelemről, furcsa, különc, régen élt hölgyekről beszélgetni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Török Sophie (született Tanner Ilona) szexuális zaklatással tönkretett fiatal éveit alig több mint két éve is még úgy kommentálta egy bulvárlap, hogy "szabados szexuális életet élt Babits felesége"... Aki bővebben megismerné ennek a különleges asszonynak az életét,  Ady és Csinszka lakását,  egy visszahívott svájci nagykövetasszony kínos bukását, Jászai Mari útját a szereposztó díványoktól a hírnéven át a feminizmusig, vagy szeretné megtudni, mi is lett volna az a központi háztartás, miért számított botránynak, ha egy nő fűző nélkül jelent meg nyilvánosan, vagy szívesen hallana megdöbbentő számokat, statisztikákat, az feltétlenül vegyen részt ezen a különleges sétán. (Novemberben három időpontban is.)

A szórakoztató, kellemes, és jól felépített sétát - amin a bátor, utunkat törő asszonyok előtt tiszteleghettünk - dr. Holló Máriának, Lénárd Annának és Antoni Ritának, valamint természetesen a Sétaműhelynek köszönhetjük. 

Értékelés: remek. Várjuk a következőt, a XX. század második felének hősnőiről világháborúban, hidegháborúban, diktatúrában, forradalomban, békében... és napjainkban. Azt már reggel tudtam, hogy megindult a hadjárat a hajléktalanok ellen, azt viszont csak most, írás közben hallottam: valóban, hivatalosan is vége a gender-szakoknak a XXI. századi Magyarországon. Van még mit tenni, jutott nekünk is (újra) kiharcolni való cél.