Véletlenül adódott a lehetőség. S mivel tombol a nyár, kedveljük a jó zenét, a kellemes helyszíneket, szeretjük az újdonságokat, kaptunk az alkalmon, hogy meghallgassuk Szulák Andrea, Náray Erika és Polyák Lilla filmslágerekből összeállított estjét. A koncert kellemes időpontban, este fél kilenckor kezdődött, kényelmesen elfért előtte egy könnyű vacsora és pihentető séta.
Zuglói lány vagyok, gyermek- és ifjúkorom jelentős részét töltöttem a ligetben és környékékén, telente főképp a városligeti műjégpályán. Étterem-választásunk a nosztalgia jegyében a Városliget Café-ra esett. Valahol a régi korcsolya-kölcsönző környékén kaptunk asztalt, kilátással a tóra, szigorúan légkondicionált, üvegtáblák mögé zárt térben. Egy, az árai alapján magát ötcsillagosra tartó étterem egy csodaszép tó partján, szemben a lélegzetelállító Vajdahunyad várával, amelynek nyitott terasza egyenesen a hopon-hopoff buszok végállomására néz, és a járó motorok füstfelhőjébe burkolózik. Biztosan van erre magyarázat, ahogyan az étterem belsejében találomra felsorolt néhány magyar költő nevére, és szintén random felsorolt fejenként három versükre. Amit nem is sikerült mindig hibátlanul leírni, de ez legalább nem zavarja a vendégek döntő többségét, a csupa külföldi úgysem érti.
A berendezés kellemes, sikerrel idézi a századforduló hangulatát, ahogyan a pincérek odafigyelése, igyekezete is. Korrekt spritzerekkel indítottunk és valóban könnyű főételt választottunk: magyaros langallót és grillezett juhsajtot sült zöldségekkel. Az előbbi izgalommentes, az utóbbi biztatóan roppanós volt, de a fine dining kategóriát leginkább csak a desszertek érték el. Bár a Városliget sacher sokkal inkább volt városligeti, mint Sacher, azért a cukrászat nem vallott szégyent. Azt mindenki eldönthet, két alig-főételért, két desszertért és két italért a 12,5%-os kötelező szervízdíjjal együtt 16.000 forintos számla mennyire elfogadható. Láttunk fiatal külföldi párokat, akik visszafordultak a bejáratnál, vagy mindössze két vizet ittak...
Rövidke sétánk alatt megtudtuk, hogy új múzeumok talán épülnek, de a régiek karbantartására kevés pénz jut. A mezőgazdasági múzeum szomorúan kopott barokk ablakai viszont egy vadonatúj szoborra tekintenek, Darányi Ignác volt földművelésügyi miniszter újraöntött alakjára (az 1931-es eredeti a tó másik oldalán állt, a bombázások során megsérült, beolvasztották). Biztosan azért új helyen, pont a Jáki kápolna előtt állítottak fel a régi-új szobrot, hogy az agrárszakember elgondolkodhasson a múzeum fölé biggyesztett igénytelen aranymolinó feliratán: A vidék fővárosi kapuja. Ő talán érti, én nem.
Ráérősen átkeltünk az építési területeken, és kicsit nehezen ugyan, de megtaláltuk a koncert színhelyét. Jó tudni: A Benczúr-kert egy csodaszép, felújított játszótér a Benczúr utca 35. szám alatt. Ezzel szemben a néhai Benczúr Palota, ma Benczúr Ház (Benczúr utca 27.) ad otthont a Benczúr Kertnek, vagyis a Benczúr Kerti Estéknek. Érthető, ugye?
A palota a magyar szecesszió egyik legszebb és legjobb állapotban fennmaradt építészeti remeke. Stern Ignác sikeres szeszgyáros fiai építtették a századfordulón, ám a nagy gazdasági válság tönkretette az addigra már Egyedire magyarosított nevű fivéreket. Artúrt a veje fojtotta meg, mert nem rendezte annak adósságait, Lajos pedig, hogy megmentse az Egyedi-palotát a felszámolástól, öngyilkos lett. A palota 1930-ban a Magyar Királyi Posta tulajdona lett, és túlélve háborúkat, forradalmat, rendszereket, ma régi fényében, mint a Postakürt Alapítvány tulajdona ad otthont rendezvényeknek, esküvőknek, koncerteknek, kávézónak, múzeumnak, irodáknak.
A kulináris és kulturális kitérő után essen szó a koncertről is. A hely igazán kellemes, elegáns (kaptunk párnákat is!), de akinek fontos, hogy hol ül, érkezzen jó korán, mivel helyet az érkezés sorrendjében lehet választani. A büfé és a mellékhelyiségek állapota enyhén szocreál, pedig lenne a ebben a rendezvénysorozatban még több fantázia. Remélhetőleg ez még csak egy sikeres út kezdete.
És a koncert. Igazán remekül szórakoztunk, a dalválasztásokat szerettük, sikerült igazán tehetséges zenészeket választani, a hölgyek pedig hozták az elvárt színvonalat. Röviden úgy foglalnám össze: Szulák Andrea a királynő, Náray Erika egy Duracell-nyuszi, Polyák Lilla pedig a tökéletes hangú, kicsit unalmas naiva.
Bővebben: Szulák Andrea hangjának olyan mélységei vannak, előadásának olyan kifejező ereje, hogy még azt is elnézem neki, ha néha már nem az igaziak azok a magasabb regiszterek, ha papírról olvassa a szöveget. Náray Erika hangjának tisztasága és ereje egyszerűen elképesztő, annál már csak az az energia elképesztőbb, amivel végigtáncolja, -sztorizza, -pezsgi az estet. Polyák Lilla pedig csak áll szendén, és mindent megcsinál. Ha kell vokálozik, ha kell a duettben alárendelődik, de ha kell, kiáll egyedül és elképesztő technikával énekli el a legnehezebb számokat is.
Tulajdonképpen izgalmas és szerencsés ennek a három énekesnőnek a teljesen különböző hangi adottsága és személyisége egy színpadon, általában nagyon hatásos is. Amin azért javíthatnának - ha lesz még egyáltalán folytatás -, az a duettek (vagy éppen tercettek) színvonala. Az az érzésem, egyszerűen nem csiszolták össze ezeket eléggé, így időnként bizony duett helyett csak két énekesnő énekelte ugyanazt a dalt.
Mindezzel együtt roppant élvezetes előadás volt. Zöld lombok alatt, szépséges környezetben, egy megenyhült kánikulai estén humorral, apró kulisszatitkokkal, zenei csemegékkel fűszerezve hallhattuk a Skyfalls-t, a New York, New York-ot, a C'est la vie-t Dés Lászlótól és Geszti Pétertől, a Shrek főcímdalát, a People-t a Funny Girlből, ABBA-egyveleget, Gloria Estefant magyarul és még számtalan örökzöldet. Tökéletes könnyed szórakozás.
Értékelés: A Városliget Café erős közepes, a Benczúr Ház és Kert reménykeltő (és mindenképpen szándékozom visszatérni, feltérképezni, bebarangolni), a koncert igen jó volt. Polyák Lilla gyönyörűen énekel, de a személyiségéből, vagy a dal leglényegéből nem sok "jön át". Náray Erika fantasztikus, és mi pillanatok alatt megismerjük - Náray Erikát. Szulák Andrea előadásában pedig történetet, drámát, katarzist, vagy éppen huncutságot kapunk - Szulák Andrea személyiségéből csak titokzatos villanásokat. Nem kétséges, ha egyet kellene választanom a három énekesnőből, őt hallgatnám tovább. De örülök, hogy hármukat hallhattam.
