HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (1) agresszió (2) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Audrey Lamy (1) autizmus (1) Bajazzók (1) balett (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (2) botrány (1) Bretz Gábor (1) bűn (1) bűnös csend (1) Carmen (1) Cécile de France (1) cigányok (1) Csajkovszkij (1) család (1) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (2) csicskáztatás (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) domingo (1) donor (1) drog (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel Színház (4) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (1) erotika (1) fájdalom (1) fanny ardant (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (3) feminista film (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gólem Színház (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyilkosság (1) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) időutazás (1) irányítás (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) krimi-sorozat (1) krízis (1) Lázadók (1) LMBTQ (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) marton lászló (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) MTA (1) múlt (1) művészet (2) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) Oberfrank Pál (1) Olivia Colman (1) opera (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (1) Oscar-díj (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) Szamosi Zsófia (1) szávai viktória (1) szenvedély (2) szerelem (2) szexuális zaklatás (1) színház (1) táncművészet (1) TAO (1) Tatabánya (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

23 PERC - gondolatok nőkről, férfiakról és erőszakról egy sikerdarab kapcsán

2019.12.21. 14:54 dasilva64

23p3.jpgAmikor októberben megvettem a jegyeket, még nem tudtam, egészen pontosan miről szól a darab. Ahogyan azt sem, az idei december szinte minden napja tragikusan igazolja fogja Dennis Kelly darabjának műsorra tűzését.

A 23 perc egy asszony, egy anya története. Aki nem mellesleg nő, szerető, feleség, munkavállaló, üzletasszony - de mégis, legfőképpen anya. Amolyan átlag-anya. Még neve sincs. Semmi-különös családból az élet színes forgatagába csöppent nyugat-európai, fehér, heteró, középosztálybeli, átlagos műveltségű és képességű, átlagosan csinos, átlagos álmokkal és átlagos vágyakkal rendelkező nő. Ott vár minket a bejáratnál, mosolyogva, kabátban, kézitáskával. Kedvesen köszönt mindenkit, a szituáció szinte azonnal otthonossá és intimmé válik, olyan intimmé, mintha egy jó ismerőshöz érkeznénk. Semmi fura nincs hát abban, hogy az összes vendég érkezése után besétál ő is, leveszi a kabátját, félreteszi a táskáját, iszik egy korty vizet, kényelmesen elhelyezkedik a fotelben, aztán mégis inkább feláll, és mesélni kezd.

23p1.jpgRendkívül szórakoztatóan, humorosan, néha érzelmesen, máskor maró öniróniával, de érezhetően őszintén és valamiféle szomorkás nosztalgiával mesél a Nő utazásairól, kalandjairól, szerelméről, házasságáról, karrierjéről, gyermekeiről. Nincs ebben az életben semmi, de semmi különleges. Nincsenek nagy drámák, nincsenek politikai-vallási törésvonal mentén eszkalálódó családi viták, nincsenek feloldhatatlan kulturális különbségek, nemi identitási vagy származási problémák. A Nő néha kicsit élvhajhász (persze csak amíg független), kipróbál fűt-fát, ismerkedik, utazgat, van véleménye a világról és a benne felbukkanó szereplőkről. Jól felvágták a nyelvét, nem áll tőle távol - kizárólag dramaturgiailag indokolt esetben - a trágár szavak használata sem, stílusa közvetlen és sziporkázó. Okos, céltudatos, szorgalmas, nem utolsósorban hűséges és család-centrikus. Meglehetősen tisztán látja nem csak a környezetét, de saját magát is. 

23p6.jpgTulajdonképpen szívesen hallgatjuk, annak ellenére, hogy nem tudjuk, hová tart a sztori. Először akkor zökkenünk ki, amikor hirtelen megváltoznak a fények, az addig egyenletes világítás átfókuszál a Nőre, aki teljesen váratlanul elkezd valakivel kiabálni sárról és vödörről, tisztaságról és saját szobáról, tiszteletről és rendes viselkedésről - aztán rájövünk, a lányával, Leanne-vel veszekszik. Pillanatokkal később pedig láthatatlan kisfiát, Danny-t nyugtatgatja. Mintha itt tört volna meg először a tér-idő egyensúly.

Ettől fogva a darabnak ezek a váltások - és a szinte észrevehetetlenül halk, szívdobbanásnyi hangeffektek - adják a lüktetését. A Nő nekünk mesél, mintha friss barátok, vagy valami sajátságos csapatépítő társaság lennénk, ám ezt a laza élet-sztorizást rendre megszakítja a gyerekeivel folytatott vita, játék, békítés - mintha időről időre kilépne a jelen valóságából. Ám minden visszatérés után egyre többet látunk egy folyamatosan mélyülő szakadék félelmetes mélyéből, a gyomrunk egyre kisebb, tudjuk, érezzük, a szakadék mélyén valahol ott vár minket a borzalom. 

***** 

SPOILER - és elmélkedés

23p7.jpgSokféle neve van a borzalomnak. Családon belüli erőszak, párkapcsolati erőszak, családirtás. De ahogyan ez el is hangzik a darabban, mind ugyanarról szól: az irányításról, pontosabban annak feldolgozatlan elvesztéséről. Dennis Kelly igen helyesen nem analizálja az elkövetőt, nem az ő mozgatórugói, gondolatai mentén építi fel a darabot, hanem a Nő, az áldozat szemszögéből. Igen, ő az áldozat, a nő. Az elkövető szempontjából az üzenet egyértelmű: nem számítanak a gyermekek (sokszor a születésüket sem kísérte őszinte öröm), haláluk csupán eszköz a nő megbüntetéséhez.

23p8.jpgMa, amikor Magyarországon csak az elmúlt hónapban legalább három olyan tragédia történt, ahol apák gyilkoltak feleséget, társat, gyermeket, majd próbálkoztak öngyilkossággal, kétfelé kell választanunk a tragédiák megközelítését. Egyfelől nyilvánvalóan fel kell térképezni, mi vezethet el látszólag normális, átlagosan működő, legfeljebb köznapinak nevezhető problémákkal (válás, kapcsolat felbomlása, állás elvesztése, nehezedő gazdasági feltételek) küzdő embereket - megközelítőleg 95%-ban férfiakat - oda, hogy a helyzet kezelése, a megoldás keresése helyett előre megfontolt szándékkal azokon álljanak bosszút, akiket az élete árán is óvnia, védenie kellene. Másfelől fontos lenne arra is aprólékosan ránézni, mik azok a sokszor ártatlannak tűnő jelek, amiknek az együttes és egyre gyakoribb felbukkanása be kellene kapcsoljon egy belső riasztó csengőt a társban - és amit szakértők is elfogadnának mint intő jeleket, hogy ennek tudatában lépjenek.  Mert éppen ezek a bosszú-gyilkosságok következnek be igen gyakran mindenféle fizikai figyelmeztetés nélkül.  

23p9.jpgElsőre talán úgy tűnhet, egy romantikus szerelem szenvedélyes hullámzását látjuk, egy hagyományos házasságot, igencsak hagyományos férfi-nő szerepekkel. Magas, nagydarab, cselekvő férfi, sikeres üzletember, fantasztikus szexuális partner (vagy legalábbis a Nő számára, ameddig szerelmes, az), okos, tévedhetetlen, határozott, lehengerlő és ellenállhatatlan - aki mellett Anya ellátja a háztartást, neveli a gyerekeket, és ha szerencsés, még a karrier-építésre is engedélyt kap. Ám amikor meghalljuk a csalódások, kiábrándult felismerések mondatait is, felismerhetővé válik egy mintázat: minden olyan pillanat, amikor Férfi kikerül a Nő figyelmének fókuszából, vagy képtelen teljesíteni belső férfiképéhez kötődő saját elvárásait, elveszíti a dolgok feletti irányítás képességét, az tehetetlen dühöt vált ki belőle. Ez a düh és tehetetlenség folyamatosan gyűlik, s mivel nincs olyan tanult megoldási képlet, amivel ezt kezelni tudná, borítékolható a tragikus robbanás: partner elleni gyilkossági kísérlet, gyermekek és/vagy partner megölése, öngyilkosság. 

Kelly nem ad receptet a megelőzésre, nem kotorászik a szereplők múltjában, gyerekkorában. Egyes szám első személyben, a Nő szemszögéből meséli el a történteket, megfigyelő, leíró, önreflektív üzemmódban. Tárgyilagos esetismertetése a gyermekek megöléséről, a túlélés pokláról dermesztő, zsigereinkben érezzük: a feldolgozhatatlanhoz csak hideg tényeken keresztül lehet közelíteni.  És éppen ezek a hideg tények világítanak rá: ez nem szerelem. Birtoklás, hatalom, kontroll-igény, féltékenység - egy ideig a romantikus szerelem csalfán csillogó papírjába csomagolva. (((Szakértők egyik legjobb javaslata a korai felismeréshez: próbálj meg időnként nemet mondani (szexre, programra, irányításra, hagyományos nemi szerepek elfogadására), és figyelj a reakciókra. Ha a partner sértődött, megszégyenítő, dühös, vagy éppen (akárcsak verbálisan) erőszakos lesz, esetleg hideg hallgatással büntet, az legalábbis egészségtelen belső működésre utal.)))

23p10.jpgA tragédia azonban legtöbbször akkor következik be, amikor a nő végül felismeri a helyzet tarthatatlanságát, és egyedül vagy a gyerekekkel együtt szakítani próbál. Ez az a pont, ahol a részben elfojtott, fortyogó düh felszínre tör, pusztít és önpusztít. Ám legtöbbször, a hiedelmekkel ellentétben nem hirtelen felindulásból, nem átmeneti tudatbeszűkülés miatt - épp ellenkezőleg, hideg fejjel eltervezve, és mániákus precizitással kivitelezve.  Ebben a pillanatban mutatkozik meg teljes valójában a nárcisztikus szörnyeteg, akinek senki és semmi nem számít, ha saját tökéletességébe, születési jogon járó hatalmi pozíciójába, mindenekfelett-állóságába vetett hite sérül. 

A 23 perc  célja kettős: rávilágítani ezen esetek sokáig  nagyon is átlagosnak tűnő természetére, fájdalmasan hasonló dinamikájára, másfelől elindítani egy társadalmi gondolkodást arról, miért történik egyre több ilyen tragédia? Mi változott meg körülöttünk olyannyira, ami miatt egyre több családfő választja konfliktus-kezelés helyett a családirtást? Hogyan lehetne felismerni, megelőzni?

"We didn’t create society for men, we created it to stop men.” (Nem a férfiakért teremtettük meg a társadalmat, hanem hogy megállítsuk őket.)

*****

23p5.jpgA darabot  2018-ban  mutatták be Londonban, óriási sikerrel. Keszég László hazai rendezése - ahogy maga a tér is, amiben játszódik (látvány: Cziegler Balázs és Sinkovics Judit) - puritán, egyszerű, érzékeny. Dinamikája pontos és kifejező, ott gyorsítja, lassítja a történet folyását, állítja meg a pillanatot, ahol kell. Fabacsovics Lili fordítása remekül működik, szóhasználata, nyelvi fordulatai, még a káromkodásai is hitelesek, életszagúak, szórakoztatóak. De akitől működik a darab, az Járó Zsuzsa. Nehéz magunkban tudatosítani, önmagában is milyen óriási munka egy ilyen tömény, pergő szöveget elsajátítani, segítség - társak - nélkül másfél órán át hibátlanul visszaadni. Ami csak a szükséges, de nem elégséges feltétele egy sikeres produkciónak. Járó Zsuzsa erős színpadi jelenléte, eszköztelen őszintesége, szenvedélyes életigenlése, időnként gunyoros, máskor tárgyilagos önismerete betölti a teret, magával sodor, elvarázsol - már nem is színházban ülünk, hanem inkább egy terápiás csoportban,vagy egy élő riportot nézve, esetleg egy munkatársnőnket hallgatjuk munka után...

23p4.jpgLendületes járkálása, kesernyés-boldog kis fintorai, tétován haját összefogó, majd újra kiengedő mozdulatai a barátnőnkre, esetleg a szomszédasszonyra, vagy saját magunkra emlékeztetnek. Erőfeszítései - hogy gyermekeivel szeretetteljes, igazságos, nagyvonalú maradjon akkor is, amikor idegesítik, dühítik, kikészítik, amikor egészen más problémák feszítik és minden energiája máshová kellene - kínzóan ismerősek. Hallgatjuk, figyeljük, néha kicsit belefáradunk, néha felcsillan a szemünk: igen ez ismerős!, néha annyira fáj, hogy rászólnánk: ne, nem akarom hallani... De a hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat.

Értékelés: fájón szép, letaglózó és kihagyhatatlan - ha vállalod a szembenézést a valósággal. Köszönet Orlai Tibornak, aki bevállalta a darabot és megtalálta hozzá a tökéletes színésznőt, valamit a befogadónak, a Jurányi Háznak (január-februárra jegyek még kaphatók!).

I don’t remember exactly when things with us started to go properly wrong – I just remember suddenly finding myself in it.”  /Nem emlékszem, pontosan mikor mentek szarrá köztünk a dolgok, csak arra emlékszem, hogy hirtelen benne ülök./

2 komment

Címkék: terror féltékenység kontroll gyűlölet családon belüli erőszak irányítás családirtás Jurányi Ház Járó Zsuzsa

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5715360244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hungarian Geographic · https://www.facebook.com/hungarian.geographic 2019.12.22. 01:03:33

Szia korülöttem a világ.

Az online365.hu oldal tulajdonosa vagyok, és az ügyben kereslek, hogy a weboldalalom a minőségi blogod írásaid, fényképeid, videóid etc. jogtisztán megoszthassak.
Szerintem érdemes lenne az eddigi írásaidat napi szinten, időzítve megosztani első lépésként már csak azért is, mert azok többet érdemelnek, minthogy a "fiókban" senkihez se jussanak el miután már egyszer élesítetted. Igen is megérdemelnek még egy kőrt - még többet is.
Következő kőrben, meg jöhetnének az egyedi, új, friss tartalmak.
Ekkor már pénzt is lehet keresni, nem csak lájkokat.
Ha felkeltette az ajánlatom és az együttműködési szándékom az érdeklődésed, akkor kérlek keress meg légyszíves a hungarian.geographic@gmail.com címen

Köszönettel:
HG

ps. az online365.hu jelenleg "terhelési" időszakban van, de már látható és elérhető. A terveim szerint a következő 2 hétben szeretném élesíteni és elindítani a nagy nyílvánosság felé.