Koszta József egyszerű ember volt, az Alföld festője. Petőfi Alföldjének szerelmese, ő, a brassói hegyi ember. 1861-ben született egy mészáros fiaként, aki juhpásztorságról álmodott: "Gyermekkoromban az volt egyedüli vágyam, hogy juhpásztor lehessek, nem éppen a juhok kedvéért, hanem mert mint juhpásztor napestig elnézhetném a fellegek járását, a vidék szépségét és festegethetnék is, hiszen a kutyám eligazítaná a juhok dolgát." A pásztorságból nem lett semmi, reáliskolai tanulmányai után két évig fényképészinas volt, ahol kitanulta az arcképfestés alapjait, a portréfotózás mesterfogásait.
Végigjárta Európát: Bécs, Budapest, München, Nagybánya, Róma festőiskoláit. Megismerte a különféle stílusokat, irányzatokat. Az akadémikus iskola elnyomása alól gyorsan kitört. Hatottak rá a modern irányzatok, az impresszionizmus, posztimpresszionizmus, expresszionizmus, a Vadak, de mindvégig szinte magányos farkasként, megszállottan festette a magyar parasztot, a magyar földet, a faluvéget, a cigánysort, a váltakozó évszakokat, a természet haragvó, kegyetlen, varázslatos arcát, a folyton fáradozó asszonyokat.
Képei összetéveszthetetlenek, technikája bár változik, mély, elkötelezett belső tüze, örök szeretete átsüt minden alkotásán. Jellegzetesen vastag, súlyos ecsetvonásai, sűrű színei, pasztózussága, a formák alárendelése a színeknek-fényeknek, mind az alkotójukról mesélnek. Nekem egy olyan emberről, aki valamiért a csodás Havasok közül is elvágyott, éppen a nagy magyar Alföldre. Egy egyszerű emberről, aki szerette az egyszerű embereket, egyszerű örömöket, egyszerű szépségeket. Akinek nem voltak nagy igényei, aki megismerkedett ugyan a világ újdonságaival, felfedezéseivel, de makacsul ott akart maradni azon a Szentes melletti tanyán, a poros út mentén, a sárba vesző putrik mellett. Csak festeni akart, mindig ugyanazt, a pipacsos tájat, a viharos eget, a kukoricásban dolgozó asszonyokat, a virágokat, a napsütötte házfalakat, a kiteregetett színes ruhákat... És mindig ugyanúgy: különleges színei, a fény-árnyék kontrasztja, vaskos kifejezésmódja árulkodik arról a sosem múló belső tűzről és bölcs szeretetről, ami miatt képei kiragyognak az Alföldi Iskola művészei közül.
H
agyománytisztelő, makacs és kemény ember lehetett, aki például nem kedvelte Adyt, csak idős korára értette és szerette meg. Aki nem sokra tartotta az absztraktot, a geometrikus ábrázolást, a modern dolgokat. De akinek a képein ott izzik Ady önemésztő tüze, a Vadak és az expresszionisták tobzódása a színekben. Furcsa mód sosem kereste a sikert, mégis már életében jelentős, elismert festő lett - 1929-ben Barcelonában, a Világkiállításon díjat nyert a Berekháti szélmalom című képe.
Koszta pipacsmezeje nem olyan elegáns, dekoratív, mint Szinyei Merséé. Nála a szálak tövében ott a lépésnehezítő sár, a bodros felhők alatt a szegényes kis vályogház. Muskátlis kislánya egy igazi magyar paraszt-infánsnő, talán bájosabb, mint Velasquez-é...
Millet arató asszonyai és Koszta hazatérő aratói jól mutatják a kettejük közti szellemi-művészi hasonlóságot (amit Koszta ebben a kivételes esetben el is ismert).
Hatottak rá a kortársak, a régebbi mesterek, de stílusa sosem változott az aktuális divat szerint. Állandó volt és statikus, kitartó és hűséges. Asszonyához, Annuskához, hazájához, az Alföldhöz, festészetéhez, önmagához. 87 évet élt.
Sajnos a kiállítás a hétvégén bezárt, amiért mégis felhívom rá a figyelmet: Koszta József gyakori vendége a kiállítótermeknek. Hódmezővásárhelyen, a Magyar Nemzeti Galériában állandó helye van, de népszerűsége töretlen, galériákban, aukciókon, vándorkiállításokon újra és újra látható. Ha valaki ismeri, talán örül a viszontlátásnak, aki nem, annak hátha felkeltem a kíváncsiságát, s legközelebb észreveszi, ha KOSZTA neve megjelenik egy plakáton...
Szeretni való, érthető, színgazdag festészet, ám korántsem könnyed, érzelmek, vagy mélységek nélküli.
Értékelés: A kiállítást remekül rendezték meg, a kiállítótér dekoratív, tágas, jól megvilágított. A koncepció átlátható, az ismertető szövegek informatívak. Remélhetőleg a kiállítás így, egyben indul tovább. Kár lenne szétszedni...
