Az ember azt hinné, egy ilyen patinás város története percre pontosan, nevének eredete pedig már betűről betűre kikutatva, feltérképezve, meghatározva. Hát nem.
Nézzük először az elhelyezkedését. Az egyik helyen azt írják, hét dombra épült, a másikon azt, ötre. Végül is mindegy, lényeg az, hogy szép dimbes-dombos a város és az egész környék. Ez el is vezet minket a név eredetének problémájához. Lehetőségek: a) a város neve a szláv bezprem szóból ered, melynek jelentése egyenetlen, dimbes-dombos b) I.István unokaöccse, a későbbi Bezprym fejedelem, Lengyelországból való elűzése után megkapta a veszprémi várispánságot, s az akkori szokás szerint a város róla kapta a nevét c) Gizella királyné, látván, hogy az első székesegyházunk építésére szánt pénz elfogyott (még ilyet?!?!), hozzá kívánt járulni a költségekhez, ezért drága bundáját nyakából lekanyarítva, "Vessz, prém!" felkiáltással nyomatékosította szándékát.... (Hát, ez a legutóbbi elég hihetetlen, nekem mégis ez jön be, annyira nőcis megoldás!)
És miért a királynék városa? Gizella, legalábbis a fenti urban legend szerint, tevőlegesen is kivette részét az első székesegyház alapításából, ráadásul ez a város lett kedvenc tartózkodási helye. (Naná, máshol nagyítóval se talált egy valamirevaló püspöki székesegyházat, ájtatos nyugat-európai keresztény hercegkisasszony létére...) Innentől fogva a veszprémi püspökség előjoga volt a királynék koronázása, és ami még gyümölcsözőbb, a királyné kancelláriáját is ők vették szárnyaik alá.
Veszprém ma is püspöki és királyi lázban ég, szépséges belvárosának minden második kockakövére jut egy templom, kápolna, keresztyén múzeum, püspöki palota; valamint királyi pár, kishercegnő, nagyherceg, de legalább nemesi költő... Apropó költő, meg név. Sétálunk a várban, lám egy szép kis réztábla, rajta megemlékezés: itt koptatta négy éven át (1776-1779) az iskolapadot nagy költőnk, Bacsányi János. Namármost én jártam gimnáziumba, tanultam, emlékszem, ráadásul ha áttelepülök a Balaton mellé, olyankor a Batsányi utcában lakom. Kész. Ezek nem tudják sem azt, miért hívják a városukat Veszprémnek, sem azt, hogyan kell leírni egy érettségi tétel nevét. Ellenőrzöm okostelefonon, igen az évszám stimmel, ő az. Útmutás, világháló: Sulinet, Magyar nyelvtan 5. osztály, 157/b pont: "A családnevek hagyományőrző helyesírása viszonylag későn alakult ki, ezért az eredeti formák mellett az idők folyamán névváltozatok is keletkeztek (pl. Batsányi – Bacsányi). Ilyenkor az egyöntetű írásgyakorlat biztosítása végett a család vagy a kiemelkedő történelmi személy által rögzített, korunkhoz legközelebb eső formát kell használni, s azt kell következetesen érvényesíteni: Apafi, Batsányi, Kazinczy, Lorántffy, Verseghy stb." (Talán az a magyarázat, amikor a fiatal János oda járt iskolába, még Bacsányinak írták? Vagy valaki valamikor magánakcióban magyarította?! Jó lenne tudni.)
Na jó, kizárólag emiatt nem hőzöngenék.... Séta tovább, csinos tábla a piarista gimnázium épülete előtt. (Innen tudható, hogy az, ami.) Eléggé lepukkant, kilóg a többi puccos épület közül. Tábláról megtudjuk, 2008 óta zárva, üresen áll, ahhoz képest egész jó állapotban van. De van másik tábla is, próbálkozunk, nem jön össze a megfejtés. Sebaj, feladjuk facebook-on, hátha valaki már látta, kitalálja, tudja...? (Válasz lejjebb.)
Csak egy sarokkal később jövünk rá, kivételes táblával volt dolgunk, arról szólt, ami előtt állt. Valaki nyilván úgy gondolta, ez túl egyszerű, nehezítsük a feladatot. Állunk a Vár utcán (ki van írva!), körülöttünk csupa főleg barokk palota, meg templom, meg Szentháromság-szobor - a táblán meg az áll: a téren szecessziós (külföldiül, mert itt adnak a turizmusra: "Art-Nouveau") házak, a 22. szám alatt például a kétemeletes Kinizsi-ház. És akkor beugrik! Hiszen ahonnan indultunk, az Óváros téren, ott vannak a szecessziós házak! És ott van az a tábla, amin a Teguláriumról (Téglamúzeum) olvastunk. Ami természetesen itt áll az orrunk előtt, a Vár utca 29. szám alatt. Logikus.
Találunk még további megfejthetetlen ikonokkal ellátott táblákat (továbbra sem értjük a jelentését), valamint némiképp érthetőbb versikéket villanypóznára, telefonfülkére(!!!) ragasztva. Álljon itt emlékül egy frappáns négysoros: Kovács András Ferenc: "Énlakán nem én lakom, sem kapum, sem ablakom, Hogy küszöbről széttekintsek: Miért kísértenek még e kincsek?" Ezekről a kis versikékről aztán kiderül, az egyik modern galéria tárlatához tartoznak valamilyen módon. (Sajnos nem volt időnk bemenni múzeumokba, mert éppen rohantunk Nagyvázsonyba egy másik Kovács András, csak éppen Péter, igen művészi előadóestjének megtekintése céljából....)
Kissé talán kritikusnak tűnnek eddigi megjegyzéseim, de szeretném leszögezni, Veszprém szép város, sok zölddel, gyönyörű műemlékekkel, remek kiállításokkal, hangsúlyozom, remek KORTÁRS kiállításokkal (pl. Vass-gyűjtemény), teraszokkal, kávézókkal, isteni fagylalttal, kedves kiszolgálással, gyönyörű kilátással a várból, és a tűztoronyból is. Szombat délután lévén láthattunk nem is egy esküvőt, 
modernet és hagyományosat, vőféllyel és abroncsos szoknyával, vagy éppen városnéző túraszandálos menyasszonyt sok műanyag poharat cipelő násznéppel. S persze van még fantasztikus, óriásira kibővített állatkert, meg Veszprémfeszt, plusz a közelben épp most Kapolcs és a nagyvázsonyi mulatságok.
Ja igen, a táblácskák.... Tehát a fő mű, és a legjobb tippek: " Leülhetsz bent egy fotelba.", "Székes egy ház", "A tévét csak hátulról szabad nézni és kizárólag a hetvenes években készült fotelből.", "a bőröndöt hagyd kint....", "Ha itt teszed le a lomfoteledet építs belőle legóvárat, úgy könnyebben elviszik".
És a megfejtés: "A Várban található Dubniczay-Palotában nyílt Private Possession c. modern képzőművészeti kiállítás darabjai ezek, a művész helyezte ki őket ideiglenesen, egyfajta figyelemfelkeltésként. Üdv.,Kruppa-Jakab Éva,
Tourinform Veszprém"
Köszönjük, Emese. Azért legközelebb jó lenne tudni, mire is hívja fel a figyelmet az a bizonyos alkotás....
Közben pedig már tervezem, mikor jövök vissza, bepótolni, ami kimaradt. Mert valami mindig kimarad. Várbörtön a Lackó Dezső Múzeum mínusz 3. emeletén (csak hétköznap, csak előre egyeztetett időpontban, csak 9-14 óra között...), a László Károly-gyűjtemény a gyönyörűen felújított Dubniczay-palotában; egy koncert a várban, egy kellemes darab a Petőfi Színházban, előtte esetleg egy jó vacsora a Villa Mediciben. És ha izgalomra vágynék, egy fantasztikus hangulatú kézilabda meccs a Veszprém Arénában. 
