2014. Magyarország:
Kovács Márton (zenész, zeneszerző)
Mohácsi János (rendező)
Mohácsi István (dramaturg)
2007-2008. Lengyelország:
Tadeusz Slobodzianek (1955.): A mi osztályunk
Artur Palyga (1971.): A zsidó
Elzbieta Chowaniec (1982.): Gardénia
Lengyelország és Magyarország. Két baráti, közép-kelet-európai, keresztény állam, amelyik lelkesen asszisztált zsidó állampolgárai eltüntetéséhez. Ahol az antiszemitizmusnak hagyománya volt/van. Ezzel előbb-utóbb mindannyiunknak szembe kell nézni, az okokat, a fájdalmakat, az elkövetett hibákat/bűnöket, a csendek miértjeit ki kell beszélni. Vezekelni kell, és az őszinte vezeklést el kell tudni fogadni.
A tanulságokat le kellene vonni, és valamiféle új együtt-akarásig kellene eljutni. Nyilvánvaló, hogy az első lépéseket művészeknek kell(ene) megtenni.
Megrendítően szép három lengyel kortárs dráma a témában. Mindhárom számot vet nem csak a vészkorszak, de az azt követő 50 év szörnyűségeivel, vagy éppen hétköznapi drámáival is. Fájdalmas volt látni magyar színházakban három remek lengyel darabot - s közben elmélázni, vajon magyar íróknak bátorsága, mondanivalója, vagy ötlete nincs ebben a témában?!
A Mohácsi testvérek biztos kézzel és stílusérzékkel nyúltak a tragédia azon pontjához, ahol összefutottak a szálak múltból és jövőből, mintegy szintetizálva plusz-mínusz 20 év társadalmi feszültségeit-borzalmait. Numerus clausus, majd a zsidótörvények. 1941. június 27-én Magyarország hadba lép a németek oldalán. Július 15-én elkezdődik az állampolgárságukat igazolni nem tudó, többségében mégis magyar zsidók Ukrajnába deportálása. Augusztus 12-ig több mint 19.000 embert telepítenek át a magyar hatóságok Kamenyec-Podolszkba. Ott az SS, magyar katonák asszisztálása mellett 23.600 embert végez ki, ebből 16-18.000 magyarországi zsidó.
A darab szigorúan véve erről a nem egészen egy hónapról szól. Groteszk, fanyar fekete humorral tartja elénk azt a véresen torz tükröt, aminek a megtisztítása több mint 70 év alatt is éppen hogy csak elkezdődött. Igen, nekünk is tükröt tart, akik csak olvastunk-hallottunk minderről. De Mohácsiék briliánsan építik be a magyar irodalom legszebb versei mellé a napi politika lózungjait, vagy éppen az interneten kerengő videók, mémek visszatérő szófordulatait is a szövegbe. 
Egyszerre jelenik meg Horthy ellenkormányzó, Attila, a hunfoglaló (hogy pillanatok alatt átalakuljon Hitlerré), a három királyok arannyal, hat marékkal, intézvén a megváltást... De jönnek katasztrófa-turisták is idegenvezetővel és fényképezőgépekkel, mintha egy kercsatorna valóságshowjából toppantak volna a történelembe. Nevetünk, miközben belül sírunk, de a szerzők egészen a darab végéig hagynak, csak pillanatokra hagynak elérzékenyülni. Saját gyarlóságainkat is nevetjük, amikor a asszimilálódott zsidó Hamvaskürty család feje a falánkság bűnébe esik, ahogyan b. neje finoman felhívja gyermeke figyelmét, hogy talán mégsem kellene egy nyilas honleánynak csapni a szelet, hiszen zsidó vagy, ha nem tudnád, kisfiam... Ahogy a Hivatal packázik a sokezredik sorszámú várakozóval, ahogy a bürokraták igyekeznek a nagyságos főnök minden kérését túlteljesíteni. Ahogyan a politikusok virágnyelve totális agyrémmé fokozódik, csak nehogy kimondjuk, a tudod kinek a nevét...Ez nem (csak) a múlt.
És közben szól a zene: szép szombati áldás, tiszta magyar népdal, irredenta katonanóta, gyalázkodó-uszító nyilas induló. És szólnak a hangszerek, hol mint vonat zakatolása, hol mint fejet kopaszra nyíró borotva zümmögése, hol mint fegyver ropogása. Míg végül a puritán, fekete-fehér díszlet közül eltűnnek az élők, elhal a zene, a zaj, az árnyékok is szétporladnak, nem marad más csak a sötét és mi. Hosszú másodpercekre a sötét és mi, hogy legyen időnk magunkhoz térni, mély levegőt venni, szemet megtörölni.
Értékelés: nem csak azért kitűnő, mert végre. Akárhányadik lehetne a sorban, mindenképpen fontos, és fantasztikus darab. Erős idegzetűeknek. Minden egyes színész, zenész, dramaturg, díszlettervező, jelmeztervező egyszerűen remek. Ha muszáj lenne említenem valakit, az Gálffy László, Kocsis Pál, Kerekes Éva és Varga Lili.
P.S. A fiam megkérdezte a darab után, melyik tetszett jobban, A mi osztályunk vagy ez? Nehéz volt eldöntenem, de azt hiszem a Számodra hely. A szinte cseppenként adagolt humor-méreg-lélek főzet lenyűgözőre sikeredett - ráadásul magyar konyhában.... Köszönet érte.
