Nem számítottam erre a kiállításra a Kepes központban. És nem is kedvelem különösképp a naiv festészetet. Ráadásul egyáltalán nem értek hozzá.
De azt tudom, milyen felszabadító ereje van az alkotásnak, az önkifejezésnek az emberi méltóság megtalálásában akkor, amikor a világ elfordul valakitől. Érzem, milyen erős üzenetet képes hordozni éppen érintetlensége, előképzettség nélkülisége miatt. Tudom, micsoda gyönyörűség színekkel elmondani azt, amire nincsenek jó szavak.
Cigány festők művei.... Varázsa van annak, hogy nem nevezzük őket képmutató módon kisebbségi, vagy roma, vagy bármi más művészeknek. Hogy a cigány jelző kiemeli ezeket a művészeket, nem mesterségesen alakított pozitív diszkrimináció okán, hanem látásmódjuk, hovatartozásuk, sorsuk, mondanivalójuk közös gyökere okán.
Nagy elismerés illeti a gyűjtőt, Bathó Tibort - akinek a nevét, mint régi barátét, meglepve fedeztem fel az amúgy is meglepetés kiállítás plakátján. Elismerés, mert megőrzi nekünk ezt a fantasztikus világot, vagy legalábbis egy részét, kerek egészként. Elismerés, hogy a múzeum rendelkezésére bocsátotta gyűjteményét. És persze elismerés illeti a Kepes Központot is, hogy ezt a látszólag teljesen idegen műfajt beengedte a modern, kortárs művészet egyik szentélyébe.
Nem szeretném elemezni a képeket, vagy a kiállítást, inkább mesélnék az alkotókról kicsit. A képeik pedig meséljenek róluk, helyettük....
OLÁH JOLÁN 1932-2005
"1932. március 12-én születtem Salgótarjánban. Tízen voltunk testvérek. Testvéreim jártak néhány osztályt, de engem nem adott be az anyám iskolába. ő beteges volt és én voltam a dada a gyermekek körül. Írni-olvasni a gyermekeim és férjem tanítottak meg. Kislánykoromban cirkuszos akartam lenni vagy balerina, de rajzolni is szerettem. 
Sokat játszottunk. Állandóan babáztam. Nagyon szerettem a babákat. Varrtam nekik ruhákat. Saját hajamból levágtam és rávarrtam a baba fejére. Még kicsi voltam, amikor agyagból szobrokat csináltam. Ezek összetörtek. Néhány rajzom is kinn volt a falon, de meszeléskor lekerültek onnan."
Négy gyereket nevelt fel férjével, tőlük tanult meg írni-olvasni. Első rajzát negyven évesen készítette. Nem egyszerűen népi, vagy naiv festő, a nőábrázolások teszik teljesen egyedivé művészetét.
BALOGH BALÁZS ANDRÁS 1940-2014
"Szülei a cigány holokauszt áldozatává váltak, Balogh Balázs Andrást nagyanyja nevelte ötéves koráig, majd lelencházba került, onnan kiadták nevelőszülőkhöz, de azok nem járatták iskolába, hanem koldulni küldték. Felnőtt korában nehéz fizikai munkával kereste kenyerét, kőművesként dolgozott az építőiparban, dolgozott acélgyárban, bányákban 1992-ben vált munkanélkülivé.
Második felesége Oláh Jolán festőművész volt. Művészete igen rendhagyó, főleg éjszakát fest, apró festékpontokból állítja össze monumentális hatású, szimbolikus kompozícióit. Nagy erőssége a csoportos figurális ábrázolás, a cigány népesség egész életmódjára való rálátás."
BALÁZS JÁNOS 1905-1977
Már gyerekkorában rajzolt, majd évtizedekre abbahagyta, és csak 63 évesen, 1968-ban kezdett el ismét festeni. Habár apja, nagyapja ismert prímás volt, korán félárvaságra jutott, nagy szegénységben tengette az életét a pécskődombi cigánytelepen. Az iskola szigorú világát nem szerette, mindössze két osztályt végzett, de olvasni megtanult. Mindene lett a betűk világa. 1942-ben viszik ki a frontra, 1944-ben szovjet hadifogságba kerül. Három év múlva jut haza. Az olvasás tartja benne a lelket, magyar klasszikusokat, Shakespeare-t, Homéroszt, Balzacot olvas. Hazatérte után mogorva remeteként éldegél, verseket ír és festeni kezd. Minden érdekli, mindenről véleménye van, szürreális forma- és tobzódó színvilága, érett gondolatisága különleges művésszé teszik. Művészetét a hivatalos "felfedezés" töri derékba. Avatott mesterek kezdik tanítani, újságírók, riporterek zaklatják. A művész és az ember egyszerre rokkan meg. Nem tud többé alkotni.
Mindössze nyolc év aktív alkotói lét. Egyedülálló európai, magyar, cigány életmű.
"Mágikus hatású műveiben belső víziói ötvöződnek a cigány mesék misztikus világával és a valóság elemeivel. Monumentalitás, a képfelületet teljesen betöltő motívumok szürreális összekapcsolása, felfokozott színvilág jellemzik festészetét."
OLÁH MARA (OMARA) 1945-
Apja zenész, anyja edényfoltozó beás cigány családból származott - a konfliktusok előreláthatóak voltak. Az ő házassága is rendhagyó volt, nem cigány származású férjétől egy kislánya született. Bár óvták ettől a házasságtól, 30 évig kitartott. Közben sokat betegeskedett, elvesztette fél szemét rákbetegség miatt, majd édesanyját is. A sorozatos tragédiák depresszióhoz, öngyilkossági kísérlethez vezettek. 43 évesen végül a festésben találja meg a kivezető utat. Képei erőteljesek, néha agresszívan figyelem felkeltők, visszatérő motívuma az írott narráció, amivel mintegy megduplázza a hatást.
Saját történetét és kisebbségi közösségének, a cigány közösségnek történetét festi, a kirekesztés, a megaláztatás, a kilakoltatás, a nők helyzete és a karakteres portrék állandó témái.
2008. "Omara hivatalos megnevezése amatőr roma művész, holott festészete radikalitásával, narrációjának erejével a magyar kortárs festészet fontos és inspiráló alkotója lehetne. Persze ehhez a kortárs közegnek kéne árnyaltabban gondolkodnia önmagáról. Oláh Mara képei az évek során az őt ért sértésekről, a szegénységből és a kisebbségi létből következő diszkrimináció hétköznapjairól szólnak. Ez nem fikció, ezek az átélt megalázó helyzetek; és a tehetetlen düh a festészetben tör elő."
PÉLI TAMÁS KÁROLY 1948-1994
A kivétel. Tanult festőművész. Nagy hírű muzsikuscsalád, ötvösmester édesapa. Már háromévesen gyönyörű rajzokat készített, sorra nyerte a rajzversenyeket. Tizenegy évesen kezdett olajfestékkel dolgozni. Elvégzi a Képzőművészeti Gimnáziumot, majd (miután a Budapesti Képzőművészeti Akadémiára nem vették fel) egy szerencsés véletlennek köszönhetően felkarolja egy holland művészházaspár, és ösztöndíjat szerez neki a Holland Királyi Művészeti Akadémián. Az Európában már elismert művész a hetvenes évek végén hazatér.
Festészetének fő témája a hazai cigányság sorsának ábrázolása, profi és naiv vonásokat elegyítő expresszív-szürreális eszköztárral. Születés című pannója, amely a tiszadobi gyermekvárosban látható, a cigányság mitológiája, történelme és kultúrája negyvenöt négyzetméteren.
Értékelés: Nem könnyű műfaj. Kicsit idegen. Kicsit túl színes. Túl harsány. Néha túl direkt. Egy másik világ. De minden új világ megismerése, elfogadása kinyit egy újabb ajtót. Nem muszáj szeretni, de a megértéshez közelebb vihet. Végül pedig rájövünk, ez a világ a mi részünk is.
