Dokumentumfilm. Egy fotográfusról, majd' két órában. Oscar-jelölés, szinte maximális pontszámok minden ajánlótól. Hogyan köthető le a figyelem 110 percen át, fotókat nézve? Hogyan lesz érdekfeszítő mozgó-film álló-képekból? Ki próbálja meg az elképzelhetetlent? És egyáltalán, ki az a fotográfus, akiről dokumentumfilmet lehet forgatni? Kicsoda Sebastiao Salgado?!
Meglehetősen tájékozottnak gondolom magam a művészetek terén, de a fotózás nem erősségem. Persze ismerek pár 'nagy' nevet, az utóbbi években volt szerencsénk jó pár fantasztikus kiállításhoz Budapesten: Annie Leibovitz, Helmut Newton, Robert Mapplethorp, Munkácsi Márton, Robert Capa (csak amire hirtelen emlékszem). Ha tehetem megnézem még az Év sajtófotója, Év természetfotója kiállításokat is és alkalomadtán az aktuális kiállításokat a Mai Manó Házban. Salgado neve viszont még csak nem is rémlett.
De a kérdések nem hagytak nyugodni, egyre sürgetőbb volt a késztetés, hogy válaszokat kapjak. Ki Sebastiao Salgado, akiről a tehetséges és elismert Wim Wenders forgat filmet? Mit látott a történetében, a képeiben, az egyéniségében? És legfőképpen hogyan?
Nem mondom el. Nem tudom elmondani. Mert szirupos lenne és didaktikus elmesélni Salgado életét, gondolatait, levont tanulságait.
Nem mozgok eléggé otthonosan a dokumentumfilm-készítésben (még annyira sem, mint a játékfilmekében...), de Wim Wenders megoldotta a kör négyszögesítését, lebilincselő történetet mesél/meséltet el rengeteg gyönyörű fotóval, gondosan adagolt narrációval, rövid riportokkal a családtagokkal, finom zörejekkel, tökéletesen eltalált zenékkel - de legfőképpen magával Salgado-val.
És innentől csak villanásokat szeretnék megosztani, rövidke történeteket, melyek oly jól jellemzik az embert. Az alkotót és képei szereplőit. Az alkotót, aki 30 évesen, kényszer-emigrációban, ígéretes közgazdász karriert odahagyva enged a portré- és szociofotózás hívásának.
Nyolc éven át készíti az Other Americas (Másik Amerika) című albumát, végigjárva Közép- és Dél-Amerika legeldugottabb tájait. És mesél arról, hogy a falu egyetlen boltjában lehet temetéshez koporsót, cipőt bérelni, de ugyanott kapható jégkrém, vagy éppen banán is...
A kuvaiti háborúban az irakiak felgyújtották az olajkutakat. Több mint ötszáz kút égett hetekig. A világ minden részéről érkeztek tűzoltók, többek közt egy csapat Calgary-ból, Kanadából. Egy szép piros tűzoltóautót hoztak magukkal, amit minden este fényesre pucoltak. Hogy másnap újra percek alatt beborítsa a fekete olaj.
Ruanda, Kongó, Mali, újra Ruanda.... a pokol bugyrai. Népirtás, menekültek, táborok, ínség, halál. És szeretet. Láthatatlan, különleges szál, kis védett világ anya és gyermeke között.
Menekülés Mali kietlen, sivatagos pusztaságában. Mi a szépség? Hogyan lehet ennyire szép valami, ennyire lírai, ami annyira fájdalmas és reménytelen? Mitől érezzük úgy, hogy a szörnyűségek ellenére is szeretet és emberség sugárzik a képekből? Talán egy pillanatra megértjük, bármilyen messzi az a világ, elképzelhetetlen az alázat, amivel tudomásul veszik sorsukat, beletörődnek a szörnyűségekbe, a lényeget tekintve egyformák vagyunk.
A nyenyecek hat-nyolcezer rénszarvast terelnek. Tizennyolcan. Időnként átkelnek az Ob folyón, ami néhol 47 km(!) széles. Este nyolcra állítják fel sátraikat, raknak tüzet, főzik meg a napi egyszeri melegételüket. Amíg a tűz ég, a sátorban 15-20 fok van, kellemes meleg. Beszélgetnek, pihennek. A tűz lassan kialszik, az éjszaka közepére -30 fok van. Csizmájuk ezüstróka bőr-prém, sosem kopik el....
Ismerkedés a bálnákkal. Milyen érzés lehet megsimogatni egy bálna fejét és látni, amint 30 méterrel arrébb megremeg a teste? Egy hétméteres csónakban ülni és érezni, az óriás bármikor meglegyinthet a farkuszonyával, esélyünk sem lenne a menekülésre - ehelyett békésen elúszik és csak jókora távolságból billenti meg köszönésképp?
Sebatiao Salgado tavaly volt 70 éves. Hetven év bölcsessége, tapasztalata, szeretete és negyven év eltökélt elhivatottsága, szakmai zsenialitása tölti meg a film minden pillanatát. Muszáj megnézni. Hogy megtudd, annyi szörnyűség után hogyan tud újra szépségre lelni? Teremteni? Milyen lehet egy ilyen ember feleségének, fiának lenni? Muszáj gondolkodni, képeket felidézni, keresgélni, ismerkedni tovább. Megpróbálni megtudni, vajon melyik pillanatban ébredt rá, az ő kamerájának a szeme csak fekete-fehérben tudja igazán megmutatni színes világunkat? Hogyan tud megbocsátani...?
Értékelés: Külön ajándék a sorstól, hogy éppen Húsvét előtt. És azzal együtt, aki nekem a legfontosabb. Muszáj időt találnom, meg kell nézzem újra. És ha valaki tudna Salgado fotóalbum lelőhelyet....