Legközelebb március 27-én!!!!
Egy darab nyitva tábla, 20x10 centiméter, egy darab zárva tábla, 20x10 centiméter, egy darab tolni-per-húzni tábla, 30x10 centiméter...... és csak mondja, csak mondja, csak mondja a Főhatóságasszony. Még a megjegyezhetetlen hivatal nevét is egy szuszra, hibátlanul darálja, akárcsak a végeláthatatlan paragrafus-hegyeket. Na persze ketten vannak, adóhatóságék mindig ketten vannak. Meggyes Krisztina unott-pattogós, felsőbbrendű rosszrendőrének méltó kiegészítője "Tíbor" (Zrínyi Gál Vince), a folyton szomjazó, esetleg, netalán, valahogyan mégis meggyőzhető, megértő jórendőre.
Ütős indítás, ki ne élte volna már át azt a gyomorszorító érzést, amikor ellenőrzésre érkezik a Hatóság. Pláne vasárnap reggel. Amikor Dante, a csődtömeg eladó, a szokásosnál is tanácstalanabb. Munka, szerelem, barátság, lojalitás, jövő - hát úgy nagyjából semmiben nem tud dönteni, de ezt legalább folyamatos, monoton káromkodásokkal kíséri. Hajmási Dávid elveszett mai fiatalja annyira visszafogott, jellegtelen, hogy számomra tényleg elveszett. Az egész darabban. Egy jólfésült papírmasé szereplő, akiből még az obszcenitás se varázsol hús-vér embert. Le is ül a darab, amikor neki kellene fenntartani az érdeklődést.
Szerencsére a többiek színre lépése szinte mindig újratölti a lemerülő elemeket. A szektás páros (Pallagi Melitta-Jaskó Bálint) kapcsolatának folyamatos változása, az erőviszonyok meglepő fordulatai, egy külön kis remekmű. Dante barátja és munkatársa, Oszi (Domokos Zsolt), olyan elementáris erővel robban a színpadra, robog ki-be, vetődik akrobatikus eleganciával a pultra, a laptopra, győzködi fásult barátját, rak rendet szerelmesek, vevők, dobozok és pornó kazetták között, hogy a végén meggyőz minket, ő aztán tényleg boldogan, saját akaratából tart a nagy büdös semmi felé. Tolnai Hella intellektuális plázacicája méltó párja Danténak, sajnos nem csak a szöveg szerint, de színészileg is. Azóta sem értem, miért is akarna visszamenni Dantéhoz, miért mond le a milliomos arisztokrata vőlegényről (ha egyáltalán...), mert nemhogy szerelem szikrája nem pattog köztük, de még csak egy szimpla kis kémiai reakciónak sincs nyoma. Van viszont egy olyan barátság Dante és Oszi közt, ami hiteles, működik, (itt még H.D. is majdnem valódi), és amiben ott a remény kis szikrája. Hogy amíg léteznek ilyen barátságok, túl sikeren, pénzen, lustaságon, féltékenységen, addig nem veszünk el.
Ahhoz képest, hogya darab egy 1994-es amerikai film átdolgozása, remek mai magyar szatíra kerekedett belőle. Jól eltalált karakterek, napi szinten aktualizált poénok, elképesztő csavar a végén, s nem utolsó sorban görbe tükör, figyelmeztetés az X/Y/Z (vagy milyen) generációnak. Talán ők még azt is értik, mit kerestek a darabban Piti Emőke - mint kábszeres utcagyerek - időnként hamis és ritmustvesztett, ám igen mély mondanivalójú (többnyire nem is értettem meg, sajnos), expresszív, füstös hangú és baljóslatú dalbetétei. Sejtem, hogy minek kellett volna átjönnie, de nekem csupán kellemetlenül szétszabdalta a darab ritmusát.
Értékelés: Szórakoztató, trágár, szatírikus. Egy kicsivel karakteresebb főszereplővel erős jó lehetne.
