Ki ne ismerné az Egri csillagok városát, Dobó István várát, Székely Bertalan remekművét az egri nők hősiességéről? Ki ne tudná, hogy Eger városa bizony papok városa? És legfőképp ki ne tapasztalta volna, hogy Eger a jó konyha, jó borok városa?
Eger: Szépasszony-völgy, Gárdonyi, Bazilika, Líceum...
Először általános iskolás koromban jártam Egerben, osztálykiránduláson, később hosszú időn át szinte minden évben töltöttem itt pár napot, a tradicionális őszi bridzs-versenyen. Mindig szerettem, bájos kisváros. Emlékeimben a fenti háromszögbe zárva: vár-templom-bor.
Most más volt az ok, más volt hát a cél is, megpróbálni más szemmel felfedezni a várost. 
Persze van, amit sosem lehet kihagyni, például a sétát a várban, különösen ha tiszteletünkre virágba borulnak a gesztenyefák.
A vár semmit sem változott, a kilátás éppen olyan gyönyörű, a kövek éppen olyan régiek (ez persze nem igaz, az egyik fal jó pár éve leomlott, új kövekből hozták helyre...) és a vár aljában éppen annyira tele vannak a teraszok a megfáradt turistákkal, mint régen. A három nap alatt több éttermet, bor-teraszt kipróbáltunk, a sétáló utcán és a turista nyüzsgéstől távolabb. Volt amit ajánlottak, de beültünk véletlenszerűen is. Mindenhol jót ettünk, kedvesek voltak, s ami a fő, mindenhol jó bort kaptunk. Egerben a vendéglátás - még mindig - igazi vonzerő. AZ igazi vonzerő? Vagy van más is? Látnivalók? Már persze a váron és (elnézést érte) az én ízlésemnek nem különlegesen szép, ám igen impozáns klasszicista bazilikán kívül?
Van strand is, gyógyvíz is, wellness mindenhol - hogy miért nem hívjuk inkább például fürdőhelynek e szép angol szó helyett, az számomra rejtély -, de ezt most nem próbáltuk ki. Inkább az utcákat jártuk, tavaszi színekben, tisztán ragyogott a város. Hívogattak a napfényes teraszok, árnyékos utcácskák és igen, a Minaret!
Fel lehet mászni, mind a 97 lépcsőfokon egy igen szűk csigalépcsőn - valaki esetleg: In Bruges/Erőszakik, hm? megvan a jelenet? - jutalmul miénk egy nagy adag friss levegő, amiért már igencsak kapkodtunk, és egy nagy adag fantasztikus kilátás. Ja és jó pár napig mienk lesz még egy nagy adag izomláz is..Akinek klausztrofóbiája, vagy ízületi problémája van, ne adj' Isten 185 centinél magasabb, vagy 90 kilónál több, és nem elég edzett kardio-ügyileg, az ne próbálkozzon. Ja és különösen a tériszonyosok kerüljék el messziről, mert semmilyen rács, háló, plexi, vagy akármi sem akadályozza a mélybe csábítottakat....
A Minarettől csak tíz lépés Kopcsik Lajos Oscar-díjas cukrászmester Marcipán Múzeuma, más néven a Kopcsik Marcipánia. Háááát, énnekem inkább Kopcsik-féle Rémségek Kicsiny Giccsboltja. Annyira szörnyű, hogy az már tulajdonképpen tényleg kiállításra méltó.
Ami kapható édesség a mellette lévő boltban, az fantasztikusan finom (milyen is lenne, Szamos-marcipán hiszen...), a mester bizonyosan kiérdemelte az elismerő címet, rengeteg a fizető látogató a kis múzeumban, de jobb lenne azért, ha a suszter maradna a kaptafánál. Cukrász a habverőnél, festőművész a pingálásnál. Nem muszáj keverni....
Hogy kiheverjük a megpróbáltatásokat, elsétáltunk az Érsekkertbe. Gyönyörű park (valaha az érsekség vadasparkja volt), még a maga meglehetős elhanyagoltságában is. Ráférne egy kis gazolás, fűnyírás, útrendezés, virágültetés, de a zsúfoltság hiánya, a méltóságos öreg fák, a kecses szökőkút, a virágzó tavirózsákkal teli kis tó, 
Gárdonyi és Bródy kedves szobra, és igen, még a jópofa graffiti is, igazán kárpótol mindenért.
A folytatásban igyekszem megmutatni, miért érdemes azoknak is ellátogatni Egerbe, akik mindezeket már látták, vagy akiket más is érdekel a vár-bazilika-bor háromszögön kívül :)
