Felvetődhet a kérdés, mit is kerestünk Amszterdamban pont most, tél végén? Nem kevesen keresnek új, élhetőbb helyet a világban kis hazánkból. Egy jó barát Amszterdamban kapott  állást, őt látogattuk meg. Három hónapja ismerkedik a várossal, annak hátrányaival is: például hetekig nem talált megfelelő lakhatást. Nem mintha nem lenne kiadó szoba, lakás Amszterdamban, csak éppen elképesztő árakon.
Egy több szobás lakásban EGY szoba havi bérleti díja megközelíti a 700 EUR-t, egy kis garzon ennek a duplája. És a bérleti díj többszörösét kell igazolni, mint havi fizetés.

Az élet nem olcsó, és a fizetések itt sem csillagászatiak. Cserében viszont az ember a pénzéért mindenhol minőséget kap. Igyekeztünk minél több fajta vendéglátást kipróbálni, thai éttermet, olasz drink-bárt,

éttermet és pizzériát, ír pub-ot, nemzetiség-mentes szendvics-bárt, egyvalamit nem próbáltunk: a holland konyhát. A rossz nyelvek szerint olyan nincs is, de ha mégis, azt nem érdemes kipróbálni...

Az árak nagyjából mindenhol egyformák, egy közepes színvonalú helyen, egy pohár borral, kávéval együtt, nem degeszre tömve magunkat 15-20 EUR/fő áron igen jót ehetünk. A kiszolgálás mindenhol kedves, gyors, az ételek finomak. És amúgy is, mindenhol, mindenki kedves, előzékeny. Hozzá vannak szokva a turistákhoz, nem kis részben belőlük élnek.

Itt vannak például a múzeumok. Amiből pillanatnyilag sajnos nagyon sok felújítás miatt zárva, például a Van Gogh Múzeum. Május elején nyit újra, addig szétszórva látható pár kép a gyűjteményből - mi úgy döntöttünk, jövünk még, majd akkor nézzük meg. A Rijksmuseum is csak részlegesen tart nyitva, de azért Rembrandt Éjjeli őrjárata látható. 

A festmény lenyűgöző, talán furcsa, de komolyan meghatódtam. Rembrandt leghíresebb műve és én, mindössze egy méterre egymástól.... 1640 táján készült, de olyan élő ma is, mintha bármelyik pillanatban leléphetnének a vászonról az önkéntes polgárőr muskétások. A címe eredetileg F.B. Cocq kapitány milíciája volt - akik éjszaka sosem őrjáratoztak. A cím tehát komoly tévedés, na de akkor miért? A XVIII. századra a lakkréteg elszíneződése, és a rárakódott por miatt teljesen besötétedett a festmény, a nézőkben azt az érzetet keltve, éjszaka van.... Csak a kép tisztítása és restaurálása után derült ki, éppen ellenkezőleg, süt a nap! Ettől függetlenül a cím annyira emblematikussá vált, hogy képtelenség lett volna megváltoztatni.

Van még számos gyönyörű Vermeer-kép - aki nem ismeri a műveit, valószínűleg az is megérzi, melyik az ő műve, és miért ő lett világhírű, nem pedig a másik - szégyellem, a nevét se jegyeztem meg - kismester. A Rijksmuseum tartogatott más kellemes meglepetést is. Itthon, a Szépművészeti Múzeumban sorozatosan közelharcot kell vívnom a biztonsági őrrel, hogy bevihessem a táskámat, nem, nem lépi túl a megengedett méretet, és ígérem majd nem lóbálom és nem a vállamon viszem.... A Magyar Nemzeti Galériában épp a héten volt szerencsém tapasztalni, milyen szörnyen rossz a képek neon-megvilágítása, szinte élvezhetetlenné téve a festményeket. Sehol egy ismertető szöveg, még a legfontosabb alkotásokról sem, s nemhogy angolul, de magyarul se. A teremőr néni pedig rögtön megtalált, amikor egy sms-t akartam elküldeni, hogy itt telefonnal is tilos fotózni. - Nem fotózom, üzenetet küldök!  Azt sem szeretjük, ha használják itt a telefont....- jött a válasz. - Tilos? - Vállrándítás. - Akkor használom.  (Amúgy mellékesen megjegyzem, nincs olyan kiadvány a MNG ajándékboltjában, amiben benne lenne az összes kiállított kép, vagy legalább egy értő válogatás. Nem lehetne akkor engedélyezni a fotózást, akár fizetés ellenében, mint oly  sok múzeumban?)

Miért van az, hogy minálunk a teremőr is, biztonsági őr is úgy érzi, főszerepet osztottak rá? Hogy észre kell vétetnie magát? A Rijksmuseumban átvilágítják a táskákat, de attól fogva nincs vele több gond. Lehet fotózni, a teremőrök csak akkor szólnak, ha a nézők esetleg egymást zavarják a műélvezetben. Ott mindenki tisztában van vele, a főszerep a festményeké. Van is minden kép mellett ismertető szöveg, természetesen angolul is.... A legutolsó terem a Beatrix-terem, ahol többek közt egy nagy fotó-tabló látható, tíz férfi, tíz nő képe vegyesen, valahol egy közülük a királynő.... Ilyen ország ez.

Szerettük volna megnézni Anna Frank házát, de olyan hosszú volt a sor, hogy fájó szívvel, de nem vállaltuk a nulla fokban, jeges szélben való 2-3 órás várakozást. Felültünk inkább egy Hop-on-hop-off buszra, és kellemes melegben végig néztük-hallgattuk a várost és történetét. Betértünk pár templomba, elcsodálkoztunk azon, hogy a szigorú protestánsok vallási előírásaik ellenére meghagytak gyönyörű táblaképeket - csak mert az orgona részét képezték. Zenebarátok  és művészet-tisztelők lévén pedig nem a rombolást választották. 

Hát igen, sok szempontból különleges ez a hely... Nem tudom tovább kerülgetni, úgyis tudom, hogy ha nem is mindenki, de sokan gondolják, mi van már a piros lámpás negyeddel és a drogtanyákkal?!

Bevallom, nem volt cél a piros lámpás negyed, de valahogy mégis odakeveredtünk, véletlenül. Az ember lánya gyanútlanul sétálgat, kirakatokat nézeget, aztán hirtelen csini, bikinis ifjú hölgyeken akad meg a szeme.... Akik sms-eznek, hajat vasalnak, tesznek-vesznek, időnként unottan kipillantanak a tömegre. Állítólag meglepően sok a magyar köztük. 

Konkrétan kábítószerrel nem találkoztunk, coffeeshop viszont tényleg minden második lépésünkre jut. Ha valaki nem tudná, ezekben a coffeeshopokban egy valami biztosan nincs, kávé....

A  városnéző buszon hallottuk, ez az a különleges hely, ahol egy korábbi rendőrőrsön büntetlenül kipróbálhatunk egy füves cigit, vagy sütit.
MI NEM! Persze, hogy nem! Talán legközelebb....Amikor már nyitva lesz a Van Gogh múzeum és virágba borulnak a tulipán-földek. 
Biztosan visszatérünk, szabad, friss levegőt szívni.....