Színházba menni Temesvárra? Kicsit őrülten hangzik....Még akkor is, ha barátnőm barátnője, akit már én is ismerek, az egyik főszereplő. Szent ég, merre van Temesvár, hány kilométerre Budapesttől? Milyen utakon lehet odajutni, hány óra alatt? Egyáltalán milyen az élet ma Romániában? Utoljára tizenhárom-tizennégy éves koromban jártam ott, de Temesváron még soha. De legyen, kaland az élet, végül is a Google szerint mindössze 278 km, 3-4 óra, az semmiség, nagyrészt autópályán, pláne.
Nem is tudom, melyik vonzott jobban, Temesvár, vagy Elzbieta Chowaniec izgalmas női darabja, a Gardénia. De a kettő együtt kihagyhatatlan...
Románia és Temesvár gyönyörű, napsütéses tavasszal fogadott minket. Kis kerülőkkel, ebéddel együtt négy és fél óra alatt a szállodában voltunk. Csak ajánlani tudom, Temesvár kellős közepén, egy régi bérház frissen felújítva, gyönyörű részletekkel, tágas, kényelmes, tiszta szobákkal (LCD-tévé, minibár, ingyenes WI-FI!!!), angolul kiválóan beszélő fiatal személyzettel, minden igényt kielégítő reggelivel, 50 Euró/szoba/éj áron: Hotel Victoria.
Amire figyelni kell, Romániában egy órával előbb kel a nap, tehát magyar idő szerint este hatkor kezdődik az előadás. Színház előtt azért volt még egy kis időnk, kiültünk az egyik nagy tér (mert kettő is van egymás mellett) hívogató teraszainak egyikére, és a meleg tavaszi késő délutánon mélázgattunk azon, ki gondolta volna 25 éve, hogy remek olasz kávét, rozét fogunk egyszer inni Temesvár egyik kávézójának teraszán, miközben helyreállított, vagy helyreállításra váró műemlékekben gyönyörködünk. De azt sem hittük volna, hogy az átlag temesvári fiatalság (nem tudom, érvényes-e ez egész Romániára...) simán lekörözi az átlag budapesti fiatalságot angol nyelvtudásban.
Temesvár belvárosa gyönyörű, s bár messze van attól, hogy teljesen rendben legyen, érződik az igyekezet, sok részlete már régi fényében csillog.
GARDÉNIA - négy generáció lányainak, anyáinak rögös életútja, sorsukban a lengyel (vagy tetszőleges kelet-európai) közelmúlt lenyomata. Hihetetlen, de igaz, E. Chowianecz 1982-ben született, és ez az első drámája. Veszélyes ilyen erős drámával indítani ezen a pályán, nem lesz könnyű túlszárnyalni. Félelmetes az a bölcsesség, élettapasztalat, amivel életre kelti anyák és lányaik egymásba fonódó sorsát, különösen úgy, hogy ilyen fiatalon ennek a tapasztalatnak, tudásnak nem is lehetne a birtokában. Vajon mit élhetett át, milyen történeteket hallhatott több tucatszor mesélni a családban újra meg újra, hogy ilyen pengeélességgel tudja megrajzolni generációk egyedi, és mégis általánosítható életét.
A rendező, Koltai M. Gábor szintén nagyon fiatal, 2000-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Budpesten. A darab minden rezdülését érti, követi, a történetet kivezeti a színpadról a közönség jelenébe, hétköznapjaiba. A szereplők nem csak eljátsszák, valóban főznek, esznek. Érezzük a hagyma illatát, csípi a mi szemünket is, és legszívesebben kérnénk a sütiből. Minden kis részlet telitalálat, a parókák, ruhaanyagok vándorlása, egymásra rímelése, ahogyan a sorsok ismétlik magukat. Érezzük a színpadot szétszabdaló, időnként kinyíló, időnként bezáródó drótkerítések fullasztó hatalmát, makro- és mikroszinten egyaránt. A kispolgári babavilág lélekromboló, de valahogyan, a hagyomány megteremtésével és megőrzésével mégis biztonságot sugárzó légkörét.
Négy asszony. De több, mint négy sors. Kislányként, fiatalasszonykényt, anyaként, nagyanyaként más a történet, mások a hangsúlyok, mások az érdekszövetségek a családon belül. Négy fantasztikus színésznő, túl a végeken (legalábbis innen Budapestről nézve). Tokai Andrea, akinek a színpadi belépője olyan súlyos, hogy a többieknek komoly teljesítményre van szükségük a figyelem megszerzéséhez. De sikerül.
Borbély B. Emília
Lőrincz Rita
Három gyönyörű, tehetséges, fiatal nő, akik mindenféle sminkes trükkök, öregítés, slampos ruha nélkül, csupán mozdulataikkal, szavaik hangsúyaival, mimikájukkal idősödnek hozzá a sorsukhoz.
Tar Mónika
Órákon át az előadás hatása alatt voltunk, különösen, hogy hosszasan beszélgethettünk még a szereplőkkel a büfében...
Másnap délelőtt a főtéren kávézgattunk a napon, élveztük a látványt, a cirógató szellőt. Nehéz volt elképzelni, hogy itt, az Operaház erkélyén (a Csíky Gergely Színház ugyanebben az épületben van) tartották a beszédeket a forradalom idején, hogy az ortodox katedrális felől érkeztek a gyönyörű szecessziós paloták közé a tankok....
És ha valaki szeretné megnézni a darabot, de nincs lehetősége Temesvárig utazni érte (bár megéri!!!), az április 3-án láthatja a darabot a temesvári magyar színház vendjátékával a Szkénében. Jegyek még kaphatók!