Hetek, hónapok óta vártam, hogy végre kisüssön a nap, és a tavasznak legalább az első kis fuvallatai megérintsenek. 
Hogy végre ne zuhogjon az eső, vagy a hó, és ki tudjuk dugni az orrunkat a meleg lakásból egy kiadós sétára. Vasárnap ebéd után, végre sehol egy felhő (bár a szél fújt), irány a .... irány mi? na merre is induljunk?
Persze, Pesten hová is indulna az ember... a Városligetbe! Nosztalgikus hely, itt nőttem fel, jártam általános iskolába, gimnáziumba (I.István néven), ide kötnek első szerelmeim...Ide járt a kisfiam is gimnáziumba (Teleki Blanka), én pedig négy évig szülői értekezletekre ... 
Érdekel ez bárkit is? Érdemes erről egyáltalán írni? Hát a gyerekkoromról, a szerelmeimről biztosan nem - itt legalábbis semmiképp - , de talán a Városligetről, arról igen. Jól ismerjük, tudjuk merre a Vajdahunyad vára, 
tudjuk azt is, hogy a Milleniumra épült , hogy sok híres magyar építészeti remekműből rakták össze. Tudjuk, hogy itt a Vidámpark, az Állatkert, a Nagycirkusz,a Szépművészeti múzeum, a Műcsarnok, a Hősök tere... Ezt mind tudja mindenki, erről hát nem is írok.
Mi az, amit esetleg nem tudhatunk? A Városliget: teljes területe 100 hektár, ebből a tulajdonképpeni park 81 hektár, mintegy 6500 fával. Először a tatárjárás idején említik meg - már akkor is vereséget szenvedtünk... A XIX. századig nem nagyon volt itt más, mint egy homokpuszta mocsárral, abban két szigettel. Az 1790-es évekre kristályosodott ki az ötlet, hogy az egyre kedveltebb városerdőt alakítsák mulató- és üdülőhellyé. Végül 1800-ban Rumbach Sebestyén kutat ásatott a szőlőjéhez - s közben vastartalmú forrásra bukkant. Úgy döntött, inkább szállodát és gyógyfürdőt épít. Az évek során egyre több, a városból kiszorult mutatványos verte fel sátrát a Ligetben, az ide kirándulók immár nem csak csónakázással, eszem-iszommal múlathatták az idejüket, de kipróbálhatták a céllövöldéket, csúszdákat, csodálhattak kardnyelőket, erőművészeket.
De ide menekültek a pestiek az 1838-as árvíz idején is, valamint 1849. tavaszán, amikor a Habsburg seregek ágyúzták Pestet, átmenetileg itt alakult ki a városligeti menekültváros. 1865-ben indult meg az Állatkert építése, 1868-tól 1878-ig fúrták Európa legmélyebb kútját (970 m), amiből napi 1200m3, 73,8 fokos víz tört fel.
1870-ben adták át a városligeti jégpályát, a mai Műjég elődjét. (Istenem, azok a telek, kibicsaklott bokával is végigkorcsolyázni a délutánt, mert végre itt az a fiú...a becsempészett kannás boros-teás esték...) Az Angol Park, a mai Vidámpark elődje 1908-ban nyitotta meg kapuit. A Városligetben és közvetlen környékén olyan jelentős építészek alkottak, mint Hild József, Lechner Ödön, Kauser Gyula, Ybl Miklós.
A Ligetben szinte mindenhol szobrokba botlunk, évszázados paltánfákba, különleges épületekbe. 
Gyönyörködhetünk a Városligeti tóban,
de a Liget körül épült különlegesen szép kápolnákban, templomokban, villákban is.
Itt van mindjárt a Hermina-kápolna, Zugló első temploma. 
Nevét József nádor fiatalon elhúnyt leányáról, Hermina Amália Mária főhercegnőről kapta, aki szívesen sétálgatott erre. Közadakozásból, 12 év alatt épült fel romantikus, neogótikus stílusban Hild József tervei alapján. 1854-ben adták át.
Pár lépésre tőle mindjárt ott emelkedik a Fehérapácák Temploma, amely 1936-ban, Lechner Jenő tervei alapján épült, korábban rendház is kapcsolódott hozzá.
Mivel azonban tudjuk, a Városliget elsősorban mégiscsak szórakozónegyed volt, nem csodálkozhatunk, ha a templomoktól pár perc sétára egy igen érdekes ikerbérházat találunk
- a kis tábla szerint az art deco stílusú épület párost Goór Lajosné, Wabitsch Lujza a két háború közötti világ mondén nagyasszonya(!) építtette Vágó László tervei alapján, 1929-ben. Elméláztam.... mondén nagyasszony... de szép megfogalmazás, milyen különleges az íze ennek a szónak, mondén...., tetszik! .- És micsoda nyereséges üzletág abban az időben is.
Aztán itt van még a Közlekedési Múzeum - sajnos maga az épület nem túl esztétikus, de mint egy fiúgyerek mamája, bizton állíthatom, igen jó szórakozás szinte minden korosztályú hímnemű egyed számára. (Anyukáknak talán kevéssé.) 
Végül visszakanyarodva a Liget fái közé, nem tudtam nem észrevenni magamon, milyen mélyen érint újra visszatérni, hazatérni, emlékezni....
"és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze a számban hol méz, hol áfonya"
