körülöttemavilág

Thomas Lilti filmje a trailerek alapján vígjáték - de az ott bevágott jelenetek gyakorlatilag a film első tizenöt percében játszódnak, ráadásul teljes terjedelmükben nem is mindig nevetésre ingerlők.

Jákob fia József, és az ő híres története az Ószövetségből megszámlálhatatlanul sok művészt ihletett meg napjainkig.

Spanyol rendező és forgatókönyvíró, francia, orosz, amerikai, ukrán, bosnyák, horvát, szerb, s ki tudja még honnan érkezett színészek... A helyszín egy kis falu valahol Bosznia-Hercegovina tekintélyt parancsoló hegyvonulatai között, valamikor 1995. környékén, a délszláv háború idején.

Miféle idegenek?! Szó sincs itt idegenekről! Három gyerekkori jóbarát és "oldalbordáik" készülnek egy kellemes vacsorára holdfogyatkozással, hagyományos olasz fogásokkal, olasz borokkal és olasz temperamentummal...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy városka valahol Finnország észak-nyugati partjainál. Kokkolának hívták. Élt ott egy alacsony, csúnyácska, kopaszodó, szerény, halkszavú péklegény, bizonyos Olli Mäki. Ez a kedves, egyszerű fiatalember, miután amatőr könnyűsúlyú bokszolóként Európa-bajnoki címet szerzett, szeretett volna részt venni az olimpián. De valami rossz tündér kipenderítette az olimpiai csapatból, így hát 1960-ban, huszonnégy éves korára inkább profi ökölvívóvá lépett elő. Méghozzá micsoda nagyreményű profivá! 1962-ben sikerült az akkor már sokszoros pehelysúlyú világbajnokot, Davey Moore-t Helsinkibe hozni egy világbajnoki címvédő meccsre, ahol a bátor kihívó nem volt más, mint Olli Mäki, a kokkolai pék...

Rendhagyó kritika ez a mostani. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy aki szereti a rózsaszín-habos, keserédes musical-műfajt, akit nem zavar, hogy a legdrámaibb monológ kellős közepén a főhős dalra (de még milyen nagyívű, fesztivál-dalra!) fakad, vagy hogy a szerelmesek egy csillagos-varázsos éjszakán csók helyett spontán step-táncban forrnak össze, aki szereti, ha a nők csak pörgős ruhában járnak, a férfiak pedig zakó-ing-nyakkendőben, az ne is olvassa tovább...

Talán már említettem, nem az én világom, ez egy idegen, tőlem meglehetősen távol eső univerzum. Van sejtésem, miért szeretik oly sokan, én mégis inkább csak kíváncsian figyelem kívülről. És igyekszem nagyon figyelmes, pozitív és előítéletmentes néző lenni! Éppen ezért zavarnak a logikai hibák....

Utolsó reggelünk gyönyörű, felhőtlen kék éggel és simogatóan meleg napsütéssel ébresztett. Újabb kirándulást terveztünk, most ellentétes irányba, Cagnes-sur-Mer-be, egy varázslatos, ízig-vérig provanszi városkába. (Külön köszönet jó barátomnak, A.G.-nek, aki a részletes jótanáccsokkal ellátott, hogy ezalatt a három nap alatt lehetőleg mindent meg tudjunk nézni, és mindenhova odataláljunk!)

Reggel először óvatosan megnéztem az időjárás applikációt: napsütés... ezután mertem csak széthúzni a sötétítőfüggönyt: napsütés!!! Előre megbeszéltük, csak akkor indulunk neki Monaco-nak, ha süt a nap. Az idő velünk volt, egy kellemes bagettes-franciasajtos-fügés reggeli, és két koffeinbomba Nespresso után indultunk is Nizza gyönyörűséges főpályaudvarára. A vonatok Monte Carlo-ba körülbelül 20-30 percenként indulnak, egy jegy (csak oda) 3,90 euró, és alig több mint 20 perc az út. 

Hétvégi városlátogatás novemberben? Közel legyen, olcsó legyen, és ha lehet ne az itthoni nyúlós, őszi, kedélyromboló időjárás fogadjon? A gyönyörű Cote d'Azur remek választás, mióta a Wizzair repüli. A jegyár (ha jókor veszed) igen kedvező, szállást is találhatsz remek helyen, és a töredékért, mint főszezonban. Kocsit sem kell bérelni, a közlekedés kiváló, vonattal vagy busszal minden kényelmesen elérhető.