Nyár, vakáció, napsütés, sport, divat, szépség, versengés, győzelem...
Rendhagyó bejegyzés egy periférikus témáról, ami már régóta foglalkoztat. Hiszen a divat ugyanúgy kultúránk része, mint a film-színház-gasztronómia.
Az olimpia pedig szinte mindenkit érint, mindenki drukkol vagy ellendrukkol, szeretne hazai olimpiát vagy sem, tisztának tartja az eszmét és a sportolókat vagy sem...
De amiről nyugodtan, politikamentesen vitázhatunk, azok a ruhák. Mindenhol, minden időkben komoly társadalmi vitát generál az aktuális formaruha, így volt ez minálunk is, már hónapokkal ezelőtt. Markáns vélemények csaptak össze Facebookon, baráti társaságokban, szakmai körökben: nem elég nőies, nem elég elegáns, nem elég magyar..., túl elegáns, túl színes, nem elég színes, általában nem előnyös a lányoknak, túl uniszex, nem elég sportos, stb.
Csináltam hát egy válogatást, elsősorban környező, európai, vagy szellemiségében európai országok egyenruháiból. (Mert természetesen a távol-keleti, afrikai, karibi ruhák színpompásak és különlegesek, nem vehetjük fel velük a versenyt). Általánosságban: rengeteg ország sportolói vonultak fel fantasztikusan megtervezett, gyönyörű színekben pompázó joggingokban, vagy elegáns nadrághoz-szoknyához viseltek melegítő-dzseki fazonú felsőt. Tehát sokan gondolták úgy, az olimpia nem egy menedzser-találkozó, nyugodtan hangsúlyozhatjuk játékos, sportos jellegét. Nagyon sokan sportcipőt, vagy annak megfelelő stílusú cipőt húztak utcai jellegű szoknya-nadrág-blézer összeállításhoz.
Természetesen először hazánk bemutatkozó egyenruhájáról essen szó. A magyar formaruha szabásában és színeiben elegáns, visszafogott - az én ízlésemnek éppenséggel túl elegáns, és túl visszafogott is. A lányoké csinos és egyszerű, van némi autentikus jellege a pliszírozott szoknyarésszel, és a piros-fehér színvilággal. Jól mutatott összképileg is, bár aggódtam, hogy el ne botoljon valamelyikük abban a hihetetlen magas talpú szandálban. A fiúk viszont inkább hasonlítottak szigorú etikett szerint öltözött üzletemberekre: sötétkék öltöny, decens nyakkendő, fényesre vikszelt, fűzős barna bőrcipő (mintha a Váci utcából, a Vass-cipőtől érkezett volna egyenest). Tulajdonképpen hűen tükrözték a hazai viszonyokat: csini magyar lányok, enyhe népviselet-utánérzéssel (Magyarok!!!), és kissé nyársatnyelt, némiképp erőltetetten kiöltözött (Európai!!!) urak, megfelelési kényszerrel átitatva. (Amikor a távoli rokont meghívják arisztokratáékhoz...) De összességében nem volt szégyenkezni valónk, rendben volt a ruha. Egy picike játékosság, valami, ami a sportra emlékeztet, elfért volna, de üsse kő.
És lássunk akkor egy kis válogatást a kedvenceimből. Két példa az elegáns "jogging-feeling"-re. Egyszerű, sportos, nemzeti, vidám, nyári, egységes, célszerű, kényelmes - ez jellemzi a horvát formaruhát, míg az olaszok Armani-tervezte sport-öltönye elegáns, decens, részleteiben fényűző - egyszóval, igazi olasz.
Hétköznapi utcai stílus
elegánsan: a német és a portugál formaruha ebből a szempontból egyszerűen zseniális. A ma oly' divatos több réteg, több anyag, több (ám amúgy németesen visszafogott) szín jellemzi a németek nagyon fiatalos, színeiben és anyagában viszont a jó minőséget és egyszerű eleganciát sugárzó összeállítását. Különösen a hölgyek ezüstös esőkabátja telitalálat. A portugálok játékos - koptatott, foltozott - farmere zakóval, inggel, nyakkendővel kombinálva jól tükrözi egy nem túl gazdag, de nagyon szerethető, nagyon barátságos kis ország nyitott, sokszínűségében egységes szellemét.
Két példa a nemzeti színek vidám, bátor és látványos használatára. Szerbia ötletesen, az idén roppant divatos maxi szoknyát adta lányaira, nemzetiszín retró mintával, amit szépen egészít ki az egyszínű és egyszerű kiskabát. Svédország pedig bevállalós kék-sárgába öltöztette sportolóit: a fiúkat kékbe (logikus!) és a lányokat sárgába. Az anyagok fényesek, csillognak-villognak, (van valami 80-as évek beli ABBA utánérzésünk), egészen addig, amíg az egyen-zoknira nem siklik a tekintetünk, mert akkor viszont muszáj teliszájjal vigyorogni... Ez a skandináv önirónia roppant szórakoztató.
Azt
án vannak a népviselet, vagy nemzeti érzés által inspirált összeállítások. Például az osztrákok vicces tiroli hasított bőr rövidnadrágja a hozzá való bőrbetétes kiskabáttal telitalálat - s külön díjazom, hogy a lányokat nem dugták hagyományos dirndlibe. Nagy-Britannia valaha a világ ura, gyarmatbirodalom volt. Öltözékük mintha az Afrikát, Indiát meghódító ősök szafari-stílusát hozná vissza a rövidnadrághoz hordott sokzsebes, öves kabátkával - nemzeti színekbe öntve.Végül egy egyenruha, ami egy olyan országból érkezett, ahol kevés az ok a vidámságra, a felhőtlen életérzésre, és mégis sikerült megragadni a sport, a divat, a nemzeti érzés és a helyszín különleges hangulati egységét. Vidám színek, egyszerű szabás, visszafogott elegancia, játékosság a részletekben. Ukrajna nálam nyert az európai ruha-versenyben - azt remélem, hasonlóan sikeresek lesznek az olimpia versenyszámaiban is, de ami ennél sokkal, de sokkal fontosabb: csak megközelítőleg nyugodt, békés és vidám életet kívánok az ország lakóinak. 
