1920. májusában különleges kiállítás nyílt az Ural szívében, a fiatal Szovjetúnióban, A kortárs festészet összes áramlata címmel. A kiállítás látogatása ingyenes volt. Azt nem tudjuk, mennyire tetszettek Jekatyerinburg lakosainak a művek, de egy (hagyománytisztelő) kritikus - szokás szerint - értetlenül és felháborodva állt az újdonságok előtt: "Csendes borzalom - Lehetetlen másképp jellemezni a kiállítást, amely május 9-én nyílt meg a jekatyerinburgi Szabad Állami Művészeti Tanműhelyekben (ilyen fennkölt nevet visel az az intézmény, amely könnyelműen otthont adott az úgynevezetett új művészet végsőkig arcátlan művelőinek a lázálomszerű agymenéseihez.)" - Ismerős méltatás...
Megkockáztatom, sokan gondolnák ezt napjainkban is, akik a művészettől szépséget, fotorealizmust, gondolatmentes dekorativitást várnak. Az orosz avantgárd művészei azonban túlléptek azon a célon, hogy alkotásaik gazdag paloták szalonjainak falain gyönyörködtessék a nézőket. Elhivatottan küzdöttek azért, hogy a társadalom szellemiségét, kulturális életét gyökeresen megváltoztassák. Művészetüket alárendelték az új céloknak: helyzetelemzés, útkeresés, változások szükségessége, emberhez méltó új világ építése, agitáció az új rend mellett, a művészet domináns szerepének fontossága a hétköznapi élet minden területén. Pár év kegyelmi állapot a szovjet-orosz festőzseniknek. A fiatal, forradalmi szocialista állam támogatja és elismeri a forradalmi művészeket. A húszas évek végére azonban a személyi diktatúra erősödésével párhuzamosan eluralkodik a kötelezően optimista, sematikus, barokkosan túltengő szocialista realizmus. És az új hullám képei évtizedekre eltűnnek a süllyesztőben. 
Annak a régi kiállításnak a képei ugyan hosszú időn át nem voltak láthatóak, de az alkotók és műveik meghódították a világot. Különleges látásmódjuk egy különleges világban gyökerezve egyszerre egzotikus és modern, európai és orientalista, hagyományőrző és úttörő. Ott él bennük az orosz ikonok és a nagy elődök (Repin, Szurikov, Szerov, Perov és sokan mások) képi világa, a pravoszláv egyház és a zsidó közösségek hagyományai, a hétköznapi élet vaskos humora és a hazaszeretet, a szenvedély. De érezhető a modern Európa, Cézanne, Gauguin, Picasso, Braque, Mondrian hatása is.
A szovjet-orosz avantgárd valami egészen különleges boszorkánykonyhában született. A nép erősen spirituális lelke vegyítve a tudományos-fantasztikum világát idéző ipari (és társadalmi) fejlődéssel, és bár rövid ideig, de állami támogatást élvezve olyan fantasztikus művészeket teremtett, mint Goncsarova, Larionov, Malevics, Koncslovszkij, Rozanova, Maskov, Popova, Kandinszkij, Rodcsenko, Tatlin.
Tobzódhatunk a XX. század sziporkázó stílusirányzataiban, láthatunk neoprímitív, kubista, konstruktivista, absztrakt műveket, érezzük a vadak hatását, de az én kedvencem a szuprematizmus. Ez a különleges, geometrikus absztrakt stílus valójában Malevics műhelyében született, egy futurista opera díszletének tervezése közben. Amely operában a 'szupermenek' (!!!) legyőzik a napot, és átalakítják a világegyetemet. A szuprematizmus fehér térben könnyeden lebegő, színes formái megidézik a hétköznapok tárgyait, szimbólumait, ősi totemeit - de mindeközben a művész azt kutatja, az alkotó ember teremtő aktivitása, intuitív érzékenysége hogyan tudja befogadni a tér-idő-energia összefüggéseit, s hogyan tudja befolyásolni ezt a szigorú törvények között működő univerzumot. Szeretem játékos, lírai színeit, formáit, szeretem azt a látszólag össze-vissza, törékeny rendet, ami végül egy erős, stabil struktúrává áll össze. 
A cikkhez előre megfontolt szándékkal olyan képeket válogattam (a kiállítás művészeitől), amelyek nem szerepelnek a tárlaton, csak kedvcsinálók. A kiállítás nem túl nagy, mindössze negyven festmény, de van rengeteg izgalmas fotó és filmbejátszás a cári világról, a forradalomról és a szovjetek világának képzelt dicsőségéről. Olyan film- és fényképanyag, ami valóban egyedülálló, érdemes aprólékosan végignézni, ahogyan érdemes minden információt is elolvasni. Nem csak művészetről, festőkről, stílusokról tudhatunk meg sok újat, de egy olyan korról is, amely valóban sarkából fordította ki a világot. Talán megérthetjük, hogyan gondolkoztak a csupa jót vágyó forradalmárok, és hol bukott el harcuk rettenetes áldozatok árán. Elgondolkodhatunk azon is, mely hatalom tekinti az ilyen szabadon gondolkodó, szellemes művészetet minden időben ellenségének és miért. S azon is, vajon nem mutatja-e tisztán az aktuális hatalom valódi mibenlétét a haladó, lázadó, kortárs művészetekkel való éles szembenállás?
Értékelés: Remek kiállítás, bár kicsit keveselltem a képeket. (Aki ebben a stílusban nézne többet, az látogasson el Bécsbe, az Albertinába, ott június közepéig láthatóak az orosz avantgárd géniuszai.) Ám ha nem akarod felidegesíteni magad, inkább ne válts online jegyet, mert a MNG-t még mindig nem érte utol a XXI. század, hárman tíz perc alatt vették fel valami számítógépes listára a jegyeinket, majd pecsételték le és írták alá. Ami máshol megoldható egy egyszerű kézi leolvasóval a jegyszedőnél...
A kiállítás még május 1-ig látogatható!
