Plakátkiállítás a Ligetben, mint minden évben, de most valahogy még inkább. Kormányváltás és kormányválság nélküli morális válság, Liget-váltással egybe kötve. Ezt fűszerezi a közeli-Keleti migránshullámzás, időszakos, ám határozott határzárral a végeken.
Napsütötte szombat délután, majd' 30 fok, óriási a torlódás a városban. Mi van itt???
Egyszerre Nemzethy Vágta (kishuszárokkal és nagy celebekkel) a Hősök terén; multikulti Street Food Show az Andrássy úton (de legalább ingyenes a belépő); plusz mélymagyar és szabadságpárti rockereknek kenyérlángosos, fröccsös Vikidálgyulás, Ricsés, Törökádámos és még sokmindenkimásos három napos PE-CSA (örökzöld és örökre) Zárófesztivál. Ahol meg a dögmelegben egyetlen fagyis se volt. No igen, nem egy tradicionális magyar desszert, az biztos....
És autómentes napok ide vagy oda, sikerült személyautóval elvergődnünk a kétes jövőjű Közlekedési Múzeumig, leparkolni, átsétálni gyönyörűszép gyerekkorom messzeringó Ligetén, közben kicsit (?!) aggódni, mi marad ebből...
A plakát: nagyméretű, nyomdailag sokszorosított kültéri hirdetmény, amely grafikai és tipográfiai elemek felhasználásával készül. A vizuális kommunikáció klasszikus formája. Feladata a figyelemfelkeltés és az informálás. A plakát által közölni kívánt minden információt a szöveg és kép együttesének kell hordoznia, tömören és érthetően közvetítve.
Nem is magyaráznám túl őket, csak pár gondolat erejéig zavarnám meg a látványt.
Nem értem... nem tudok szittyául. Pedig biztos vicces. Ja igen, valahol ott a cím... Akkor ez most inkább festmény?
Köszöntjük a Budapest Pride résztvevőit!
Te Mama, mit is mondott az unokánk, mit is jelent a kettőskereszt? Hogy hesteg?! Kereshetjük...? ÚJRA?!?!?!
Ne bámuld már kicsim, nem én, nem én, nem én nem....
Most ezt valaki érti? Vagy én vagyok nehéz felfogású? Visszakóstoljuk? A bortársaság engem? A megivott bort újra én? Inkább nem is elemezném tovább...
Csak mert vizuális típus vagyok. Elképzelem Gézát, a standot, az eurós árakat, van kicsi-nagy, egyszerű és pirosfehérzöld matricás (szuvenírnek is remek), visszaváltható és eldobós.... Szép kép, a napfényben pödörgeti a bajszát Géza, a vállalkozó, a szír tesztoszteron bomba tenyerébe csap, elveszi a ropogós eurókat, aztán utánanéz és a földre köp. Nem baj, ebből fizetjük majd a kis Rétipipitér londoni repjegyét, amikor bébiszitternek áll. Szebb jövőt!
Ezmiez?! Valakit ki kell szabadítani? Egy szex-rabszolgát? Egy szerelmes apácát? Vagy több családlátogatást az elítélteknek? Hogy kutya? Milyen kutya, hol van itt kutya?? Jajj már, hát nincs nálam a szemüvegem, nem látom a betűket.... És akkor miért rózsaszín?!?!
A kakukktojás. Ez nem plakát. Csak eszembe jutott, állítólag sok ezer emberre a Keleti környékén hét ilyen illemhely volt. Ez itt hat darab. Nem túl sok. Egészen kevés.
Na ez az a plakát, ami hosszas vitát indított el minálunk. Először is a dátumok. Pontosan mik is? És miért nyerő számok? És mi lehet az utolsó? Nincs logikai hiba? Vagy éppen a csavar a lényeg? Kidobtuk '89-et? Ha valakinek ötletei támadnak, írja már meg....
A győztes mű. Nem kell kommentálni. Volt sok plakát a kerítésről, az olimpiáról, a menekülőkről. De ez A plakát. Grafika, kevés szöveg, információ = üzenet. Ennyi. Alkotó: Kelemen Orsolya.
Értékelés: Mellbevágó. Vicces. Fájdalmas. Szép. Fiatalos. Mindenféle. Jó. Szeptember 27-ig bármikor, éjjel-nappal megnézheted. És közben járd körbe az '56-os emlékművet. Budapest egyik legkifejezőbb, legszebb darabja. Jó szomszédja az ARC-nak. Remélem mindkettő megmarad....
