Először is, a magyar cím: Dübörög a szív - de ez borzalmas. Bár kétségtelen, sikerült egy kétszavas mondatba beleszuszakolni a film két súlypontját - egyfelől tényleg dübörög a rock, másfelől tényleg a szívünket veszi célba. De hogy egy szív dübörögne?!
A sztori: kertvárosi anyuka (Meryl Streep) önmegvalósítás céljából elhagyja munkamániás férjét (Kevin Kline), és három kisgyermekét, hogy a rock&roll színpadára - főképp útmenti kocsmákba - tegye fel a jövőjét.
Jó pár év szünet után (mely évek alatt egy minden tekintetben, ám elütő színben minta-feleség veszi át tökéletesen a helyét), lánya (Mamie Gummer) férj általi elhagyás okán idegösszeroppanást kap. 
Anyuka repülőre pattan, és üres tárcával bevonul a pótmama átmenetileg üresen hagyott, ám nagyon luxus kéglijébe - némiképp mint elefánt a porcelánboltba -, hogy megmentse a lányát, és a már szinte teljesen elszakadt családi kötelékeket. Mentés többé-kevésbé sikeres, olyannyira, hogy végül minden nehézségen átsegítődve, győzedelmesen tér vissza családja színpadára - mely színpad éppen legidősebb fiának puccos lagzija.
Mi tagadás, a történet.... hmm... hát nem fog legjobb forgatókönyv Oscart nyerni. Mégis mekkora az esélye annak, hogy egy hatvanas (bár kétségtelenül naggggyon dögös és tűzrőlpattant) pénztárosnő esténként rockernek öltözve évek óta szédíti a basszgitárost, plátóian. Aztán amikor kitör a családi dráma, a stressz hatására az éveken át tartó flört után végre a karjába veti magát, mire az igen vonzó, szintén hatvanas, kitartó hősszerelmes élete áldozatát hozza meg, hogy hősnőnk helyére rakjon valamit élete számos összetört, elvesztett darabkájából. Egyszem lánya utálja (érthető, ha úgy 20 évig mutatóba vagy se látta anyukát...), de egy egynapos full extrás wellness és egy egyéjszakás, füves, nosztalgiázós, képnézegetős, apukás-anyukás éjszaka után már a tenyeréből eszik. Régóta cipelt homofóbiáját pillanatok alatt legyőzve fogadja el fia melegségét, még annak pasiját is leveszi a lábáról kedvességével. 
A kicsit afroamerikai-félvér-dúsgazdag utódfeleség annyira tökéletes, hogy miután az Ex az orra alá dörgöli, hogy a férjük azért még mindig őt szereti, nem átall elegáns békejobbot nyújtani. Végül az ultra sznob amerikai lagziközönség először utálkozva hallgat egy Bruce Springsteen számot (mintha nem is az ő kultúrájuk büszke példánya lenne!), majd behódolva hősnőnk tehetségének, összeszokott össztáncban rázódik össze gazdag szegénnyel, fekete fehérrel, hárfás rockerrel, fiú lánnyal, fiú fiúval, az amerikai álom velünk....
És ennek ellenére le vagyunk véve a lábunkról. Mery Streep egyszerűen tobzódik a rocksztár szerepében. Mintha gyermekkori álma vált volna valóra. De ha ő énekel, hát jól énekel, és a zenészek is kiválóak. És mint színésznő, természetesen, mint mindig, remekelnek. Igen, remekelnek, a duplikált Meryl Streepek. Ugyanis Mamie Gummer Meryl Streep lánya, és hát tényleg, mint két tojás.
Külsőre és tehetségben. Parádés egy kettős. Kevin Kline pedig egyszerűen cuki a helyét és helyénvaló szavait nem találó, néha akkurátus körmondatokkal, néha motyogással próbálkozó családfő szerepében.
A film csupa finom humor, elegáns fricska politikának, családmodellnek, bio-zöld milliomos csemetéknek, sztereotípiáknak (akkor most Jackie Chan kínai vagy sem?!). Igazán megható, ( más filmekben többnyire elügyetlenkedett, vagy ízléstelenül elkapott) jelenetek idősödő szerelmesekről (amikor összeakad két vonzó olvasószemüveg....), múltidézésről, arról, hogy ha valami egyszer szép volt, lehet rá emlékezni, kicsi szívfájdalommal és mégis szívmelengetéssel, anélkül, hogy vissza kellene hullanunk az eredeti helyzetbe. Jonathan Demme igazán figyelemre méltót alkotott ebből az egyszerű alaptörténetből.
S ami a legfontosabb, mindig meg lehet próbálni. Helyrehozni, összerakni, új lappal indulva, más alapokon, de újra nekifutni, cserepeket összeragasztani. Legfeljebb más formára. Sosem késő. Persze csak amíg megvannak a cserepek.
Értékelés: Jó kis film. Sok jó rock zenével, lenyűgöző színészi alakítással, de agyonnyomasztás nélkül. Csak azt tudnám, mitől dráma?????
