Mióta Csillaghegyre költöztem, állandó rajongója vagyok Szentendrének. Mióta megnyitott, állandó és visszatérő látogatója vagyok a MűvészetMalomnak. Izgalmas kiállítások izgalmas terekben, frissesség, fiatalos lendület, jó szem, jó koncepció, profi rendezés. Többnyire.
Perlrott Csaba Vilmos húzó név, érdemes neki életmű-kiállítást rendezni. Munkássága országokon, stílusokon ível át, népszerű, jól eladható, az árverések biztos pontja. Gyönyörű színei, mesebeli, expresszív kompozíciói, formái lenyűgözőek, dekoratívak. 
Markáns képviselője volt a magyar Vadaknak, megfordult Nagybányán, Kecskeméten, Párizsban, Németországban, Pozsonyban, Szentendrén. Olyan tanárai voltak, mint Iványi-Grünwald, Matisse, erősen hatott rá Ferenczy, El Greco, Gauguin, Cézanne. Bár stílusa egyedi, éppen Vadak korszakbeli munkái könnyen keverhetők a többiekével. Kaleidoszkóp szerű kubo-expresszionizmusa erősen emlékeztet Tihanyi Lajos portréira, hajlékony, burjánzó-buja fái-bokrai a korai Mattis Teutsch, vagy Nemes Lampérth remekművek testvére lehetne. Később színei visszafogottabbá váltak, vadsága lágyult. 
Témái relatív állandóak voltak, csendélet, tájkép, kevesebb akt, portré. A politika, a történelem festészetét érintetlenül hagyta, ha történelmi tudásunkat hátrahagyva nézzük végig az életművet, azt hihetnénk, az emigráció, a két világháború, a gazdasági válság meg sem történt. Késői művein talán kicsit több nagyvárosi kép a falusi idillek helyett, ám ott is, és mindvégig elsősorban meghatározó a dekorativitás.
(Mellékesen, ha valaki tudja, megírhatná: az a festő, aki ennyire Vadak volt, miért nem volt a Nyolcak tagja?)
A kiállítás jelentős mennyiségű grafikát is felvonultat, megcsodálhatjuk biztos rajztudását, könnyed vonalvezetését, különösen az aktokon. A termek tágasak, légkondicionáltak természetesen (ebben a hőségben nem elhanyagolható szempont...), vannak tájékoztató feliratok számosan, sőt, ez előrelépés, angolul is! (Voltam ugyanitt már úgy kiállításon, hogy szegény betévedt külföldinek el kellett magyaráznom, mégis miről szól ez az egész modern tárlat, mert egy fia idegennyelvű felirat vagy ismertető nem volt sehol.)
Az viszont elképesztő, hogy a képek elrendezésének és a tájékoztató feliratoknak semmi köze nincs egymáshoz. Az írott anyag egyértelműen időrendben halad, miközben a képek valamiféle témák szerinti csoportosításban találhatók - bár időnként ez sem egyértelmű. Így fordulhat elő, hogy az A épület földszintjén, az első teremben látható Wertheim am Main-ról készült képekről a B épület emeletén olvasható a tudnivaló. 
Ugyanitt szemben egymással falusi tájkép 1922-ből és városi gyártelep az 50-es évekből. Szöveg? Utolsó évek, 1940-től haláláig. A második épületben nincs kiírva, hogy ha időrendben szeretnénk haladni, akkor a másodikon kezdjük, és utána nézzük meg az első szintet.
A kiállítás címe egyébként Szenvedély és ráció. Jó cím. Sajnos végig nem jöttem rá, miért is? Nyilván a legtöbb művészről ugyanez elmondható. Nem sikerült felfedeznem a cím jelentését sem a tárlat koncepciójában, sem az írott szövegben. Mintha a három kurátor egyike kitalált volna egy ütős címet, a másik megírta volna a szöveget, a harmadik meg levezényelte volna, melyik kép hová kerüljön. Kár érte. Perlrott Csaba Vilmos festészete ennél sokkal többet érdemelne. Még szerencse, hogy képei önmagukért beszélnek.
Van a Malomban még egy kiállítás, Németh Ágnes szürreális, absztrakt, embernagyságú szobrai. Kosárfonóvesszőből, huzalokból, tapasztott földből.... Lenyűgözőek. Egyszerre súlyosak és súlytalanok, játékosak és filozofikusan mélyek. Az alkotó így fogalmazza meg: "A formátlanság és a konkrét alakulásáról, az anyag nyugalmáról és mozgásáról szól. .... Éppen ettől lehet izgalmas ez a fajta ütköztetés, vagy párbeszéd, absztrakt és konkrét, figurális között. Az esendő emberi gesztusok és az anyagok tiszta energiáinak világa, nem ellentétei egymásnak."
Minden hibájával együtt is szeretem a MűvészetMalmot, de egyre nehezebben bocsátom meg nekik, hogy nem lehet fotózni. Nincs megvehető fotójegy. Ám többnyire nincs a kiállításról katalógus sem. (Perlrott kivétel.) A kísérőszövegeket sem lehet lefotózni. Tessék megtanulni! Pedig a fotók csak hírüket vinnék... a Facebookon egy megosztás, selfie egy modern szobor előtt... Miért baj? Miért baj, ha megírom ezt a blogbejegyzést, és mellékelek saját képeket? Ha nem fejben kell megjegyezni a képek címét, aztán itthon a hálón kikeresni és úgy feltenni. Miért kell titokban fotóznom, ahelyett, hogy a minél jobb beállítást megtaláljam? Senkit sem zavartam volna vele, nem tapostuk egymás sarkát...Érthetetlen ez a Magyarországon nagyon is jellemző mentalitás. Tudja rá valaki a választ?
És azt tudja valaki, mik azok a szép és elgondolkodtató padok a Duna-parton tele Victor Tzara idézetekkel?
Végül, tudja valaki, miért folyik ebből a cuki szökőkútból, a kisgyerek szájából a NEM IVÓVÍZ, (ráadásul kizárólag magyarul, felirat a hasán)?! Lehetséges megoldások: ha nem ivóvíz, ne a szájából folyjon / írják ki külföldiül (német kislányra szóltam rá, onnan akart inni) / Európa közepén ivóvíz folyjon!!!
Szépséges kiállítás, szépséges Szentendre, magyaros ügymenet....
A művészek és a város értékelése: megunhatatlan.
A két kiállítás a Művészetmalomban még szeptember 6-ig látogatható, augusztus 20-án ingyenesen!
P.S. Azt sajnos nem tudtam a honlapról megfejteni, mégis mely napokon, hánytól hányig van nyitva. De ezen már nem is csodálkozom.
