Ha megkérdezem, mit tudsz Pozsonyról (Te 20 és 60 közti, átlagosan művelt, tősgyökeres budapesti) - vajon mit válaszolsz? Hogy pozsonyi kifli, meg Pozsonyi út, plusz ideig-óráig magyar koronázási főváros...? Ja igen, főváros most is, csak éppen Szlovákiáé. Jellemező, ezeknek csak egy levetett magyar főváros jutott. S hol van Prágához, vagy pláne Budapesthez képest?!
Budapesttől 200 kilométerre, alig két órányi autóútra egy negyed Budapestnyi városka. Látnivaló az útikönyv szerint sem ijesztően sok, egy vár, egy szép kis óváros főtérrel, prímási palotával, nemzeti színházzal (ami egyben az Operaház is), egy eredeti gótikus koronázótemplommal, meg rengeteg másféle templommal, plusz bónuszként a Szent Mihály kapu. És a dévényi vár, ahol a mi Dunánk folyik össze a csehek Morvájával. Éppen egy hétvégére való.
Szállásunk a Szent Mihály kapu lábánál, az autóval meg nem közelíthető óváros szélén. Csupa sétálóutca, de amúgy is egész Pozsony feltúrva, útlezárások mindenhol, parkolóhely egy szál se. Viszont vannak parkolóházak, szállással árukapcsolva a legbelvárosban 15 EUR/nap. (Aranykéz utca, Budapest, 7.560,-Ft/nap) 
Szoba reggeli nélkül két főre, mindennel felszerelt konyhával, tiptop minimál-trendi stílusban, 90 EUR két napra. Légkondi, WiFi, éjjel a pincében diszkó - na igen, ez nekünk nem kimondottan a pozitívum kategória.... Így jár, aki a belvárosban akar lakni, szinte minden ház aljában van egy szórakozóhely - mintha a Gozsdu-udvar környékén szálltunk volna meg.
Május elseje van, itt is minden zárva, sebaj, körbesétálunk, ismerkedünk a hely szellemével. Belebotlunk egy krisnás táncos-énekes csoportba (vicces, ahogy a japán/kínai/vietnámi/kitudjamilyen távolkeleti turisták boldogan beállnak közéjük),
a kifejezetten hűvös időben fehérneműben felvonuló, tüntető fiatalok csapatába (nem először sajnáljuk, hogy csekély orosz-tudásunk végképp kevés a szlovák nyelv megértéséhez) és (vélhetőleg) fiatal divattervezők színpompás kreációinak bemutatójába a korzón.
Találunk felújításra váró (egész pontosan már megkezdett rekonstrukció alatt álló) háztömböket, ahol igazi bolhapiac nőtt ki a romos házak között - van használt könyv, kertészet, fazekasmester, régi-új fotóritkaság, mindez szemmel láthatóan nem (csak) a turistáknak.
Van rengeteg étterem, söröző, elképesztően sok pub (az angol kocsmaturizmus itt is tarol), kávézó, cukrászda. Autentikus szlovák vacsorára vágyunk, beülünk hát egy igazi szlováknak látszó egységbe.
Meglepően nehezen boldogulunk angolul - eddig a pillanatig gyakorlatilag mindenki mindenhol -, de hamar kiderül, nem csak a pincérlányka magyar, az egész kocsma az. 
Így hát nem kapunk autentikus szlovák sztrapacskát, kapunk viszont helyi "kenőt" (töpörtyűkrém és körözött malomkeréknyi fehérkenyér karéjokkal), és 10% engedményt, mert hogy itt minden magyar olcsóbban ehet-ihat.
Sétálunk tovább, és én el vagyok bűvölve. Hihetetlenül sokféle, ötletes, látványos arculat, portál, kirakat mindenhol, később egyre erősödik az érzés, ez a város fiatalosan lüktet - és nem elsősorban a főutca turistacsalogató "szlovákos", cigányzenés helyein. Épp ellenkezőleg. 
Picinyke könyvesbolt egy belső udvarban, kávézó és handmade szuvenírek közös "albérletben", sok-sok galéria izgalmas képekkel, tárgyakkal, graffitik, emelet magasan szálló papírpillangók egy ki tudja milyen üzlet dekorációjaként... Gyönyörű fehérre festett prímási palota, sehol semmi cicoma, giccs, múltba révedés. Még "cuki" városi szoborból is csak hármat-négyet láttunk.
Szép, szolid az esti fényekben a város, szolidabb, mint Prága, vagy Budapest. De az ördög a részletekben rejlik. Bármerre lépünk, visszafogottan felújított barokk-rokokó, felújítatlan századfordulós-szocreál épületek, amikben kincsek rejtőznek. Elegáns vagy fiatalos, dizájnosan trendi vagy éppen bájosan retró üzletek, klubok, bisztrók szinte minden kapualjban. Kis átjárók, sikátorok labirintusában fedezzük fel az éjszakai belvárost. És fél napi ismeretség után már szinte egyenesen haza is találunk.Térkép nélkül!
S bár a diszkózene hajnalig dübörgött alattunk, igyekeztünk fiatalosan viszonyulni a helyzethez. Végül arra aludtam el, csúf gondolat lenne, ha azt kívánnám, bár akadna el a lemez és a fiatalok kacagása...
Csak ne essen holnap az eső, várakat terveztünk meglátogatni! 
Hogy miért rút kiskacsa? Majd a folytatásban....
