Szereplők: János (Debreczeny Csaba) a Földnélküli, avagy a Puhakardú - angol király; Eleonóra királyné (Pogány Judit) - János anyja; Izabella (Takács Nóra Diána) - Lajos szerelme, majd János felesége; Blanka (Kókai Tünde) - János unokahúga, Faulconbridge, a Fattyú szerelme, majd Lajos felesége; Konstancia (Für Anikó) - János sógornője, Arthur anyja; Arthur (Bábu) - János unokaöccse, trónkövetelő; Faulconbridge Fülöp, a Fattyú (Polgár Csaba) - politikacsináló; Lajos (Ficza István) - a dauphin (trónörökös), Fülöp fia; Lipót (Csuja Imre) - Ausztria hercege; Fülöp a II. (Gálffi László)- francia király; Pandulpho, bíboros-érsek (Mácsai Pál) - III. Ince pápa követe; Pembroke grófja (Máthé Zsolt) - János király minisztere; Chatillon (Máthé Zsolt) - Fülöp király követe
Helyszín: Anglia - Franciaország
Időpont: XII-XIII. század
Hát el lehet képzelni, mi folyik itt... Királyi vérvonalak összevisszasága, örökösödési és hitelességi problémák, politikai keresztbe-nászok és viharos-viszályos szerelmek, istenkirályok és királyság egyház, de legfőképp hatalom, hatalom, hatalom...
Persze hogy Shakespeare is írt róla drámát, ilyen szép, véres, szövevényes történetet kár lett volna kihagyni, tele háborúval, gyilkossággal, kínzással, cselszövéssel, megcsalással, családon belüli erőszakkal, kegyetlenséggel.... Dürrenmatt pedig átírta, amúgy XX. századi módra, kacagtató, siralmas, gunyoros tükröt tartva elénk: tanultunk bármit is ezalatt a röpke majd' ezer év alatt?!
Ha megijednénk a szereplők mennyisége láttán (attól való félelmünkben, hogy ezt a zavaros történetet kevés lesz majd két óra kibogozni), mindenkit megnyugtathatok, már az első pillanatokban hihetetlenül leegyszerűsödik a kép - köszönhetően Bagossy Levente zseniális díszletének. Egy függönyrendszer választ el országokat, helyszíneket, szereplőket, vagy jelez - szinte szánkba rágva - családi, hatalmi, társadalmi hierarchiákat.
A történet nem túl érdekes alapjában véve..... Adott két ország (Franciahon és Angolhon), keresztbe-kasul házasodások, hozományok, örökösök. Ez utóbbiakból persze mindig túl sok van, és az alacsony várható élettartam is túl hosszú az igényekhez képest. Hát itt-ott besegítenek a türelmetlen örökösök - vagy támogatóik. De némelyek már akkor sem bírtak a vérükkel, s feleslegesen produkáltak hitelesítés után ácsingózó utódokat, akik szintén beszállnak a hatalmi harcba. 
A feminizmus ugyan még ismeretlen fogalom ebben az időben, még a koronás nők jogai is épphogy csak verik a jobbágyokéit, ám aki ügyesen keveri a lapokat, hátrányos helyzetét (gyermekét egyedül nevelő anya...pl.) kihasználva jelentős stratégiai előnyökre tehet szert. A zavaros királyi-családi viszályba persze beleavatkoznak olyan külső erők is, mint a lelki békéért felelős terapeuta, az akkor még többnyire konkurencia nélküli, így komoly sikereket elérő katolikus egyház, a leeső koncokra áhítozó ügyintézők (távoli rokonok, néhai iskolatársak, kezdeti tanácsadók), erős matriarchák, leendő matriarchák, szeretők és nem szeretők. És persze ott van még a nép - de arra kár szót pazarolni, ha csupa előzékenységből a hatalom konzultációra hívja, akkor mindenféle sületlenséget mond, vagy kellemetlen kérdéseket tesz fel, vagy éppen hallgat....
Gáspár Ildikó dramaturg remekelt, humoros, gunyoros, pengeéles mondatai elegánsan kétértelműek. Ignjatovic Krisztina jelmezei a politikusi lét örök attribútumaival érzékeltetik: az idők, divatok változnak, de a lényeg állandó. Különösen igaz ez a Pembroke/Chatillon egyszereplős ötletre, Máthé Zsolt két mozdulattal alakul át egyikből a másikba, zseniálisan....
Pogány Judit, a tipikus mamahostel-üzemeltető, ellentmondást nem tűrően irányítja, rendszabályozza, neveli, jutalmazza, dícséri, bünteti túlméretes, nyafka, unatkozó, sértődékeny, tanácstalan, kisképességű szemefényét. Debreczeny Csaba és Gálffi László kettőse a simulékony, mézesmázas, finnyás, lelkiismeretlen, hatalmaskodó politikusok prototípusa.
Ha kell odadobják anyjukat, gyereküket, szerelmüket, miniszterüket, népüket a "magasabb cél" érdekében. Rettentő okos sakknagymesternek képzelik magukat, pedig csak gyerekek/bábok, akik szélesen mosolyogva ráznak kezet, kötnek szövetségeket, döntenek háborúról, életről, halálról - a vursliban, egy körhintán.... (Hogy mennyire bábok, arra csak ráerősít Arthur tényleges báb-volta a színpadon.)
Für Anikó igen meggyőző matriarcha-aspiráns, meg is tesz minden tőle telhetőt. Van neki hiteles certifikáttal rendelkező királyi sarja, sőt még vannak női bájai is, ám rossz az irányzék: a pápai bíboros nem kerüli el a kísértést, ha szembejön, de a magasabb célokat nem hagyja veszélyeztetni. Mácsai Pál kényeskedő, a szálakat ravaszul összebogozó vagy éppen eloldozó szürke eminenciása éppen annyira jellegzetesen egyházi, amennyire találóan politikus, nahát...
Szegény Fattyú - Polgár Csaba - többet érdemelne. Okos. Okosabb mindenkinél. Átlátja az okokat és a következményeket. Talán még jót is akar. De, mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Ha jóindulatúbbak vagyunk, mondhatjuk, megelőzte korát. Ám ha meghallgatjuk a csalódott politikai álmodozó záróbeszédét, rá kell döbbennünk, törpeország nem érdemel nagy uralkodót. Nagy országot. Nagy sikereket. Még ma sem.
Értékelés: Humoros. Érthető. Látványos. Van mondanivalója. Egyszóval remek.
Bagossy László olyan fergeteges komédiát rendezett, amit muszáj végig hahotázni, miközben egy pillanatra sem hagyja elfelejteni, leginkább magunkon nevetünk, csak óvatosan azzal a nagy vidámsággal....
Utóirat: Sajnos 2014/2015-ös évadban nem játsszák már, remélem a jövő évadban azért ott lesz. Mert megnézném szívesen újra.
