Stelázsi: polc, polcos állvány: főleg éléskamrában. Ófrancia, német eredetű szó, a stellen (állít), illetve stellage (polc, állvány) szóból.
Persze nem szóelemzésre, hanem egy jó vacsorára vágyunk. Stelázsi....mmmmm... ízlelgetem a nevet, olyan nagymamás, kicsit régimódi > házi lekvár, savanyúság, bödön zsír, kis fehér vászonzsákban saját gyúrású cérnametélt és szarvacska; selyempapír és fehér papírcsipke a polcokon; a régi fa illata keveredik a friss almáspitéével és a fokhagymás kolbászéval.....
Hát valami ilyesmiben bízom a név alapján. A helyszín Óbuda, Nagyszombat utca 3. Ez jó, nagyon jó, Budapest gasztro-történelmének egyik kultikus helye: a Régi Sipos, az Új Sipos, a Kéhli, és persze a rengeteg új és még újabb: olasz, kínai, japán konyha, trendi és hagyományos design - akármivel nem lehet itt talpon maradni.
A bejárat, a portál, a kellemesen ódivatú, ám kicsit sem porosan divatjamúlt belső, az étlap - csupa ígéretes részlet, igazolni látszik a várakozásunkat.
A borválaszték nekem kicsit szegényes, de értem a koncepciót: ha stelázsi és házias "nagymama-feeling", akkor nyilván kézműves borok. Mindezzel együtt azért javasolnám a fiatalembernek, aki felvette az italrendelést, hogy a jövőben tartózkodjon a karakteres véleménynyilvánítástól a különféle borok és borvidékek élvezeti értékének kapcsán, különösen, ha szerinte a szekszárdi borvidéken alföldi borok teremnek.
Nehezen tudtunk dönteni - ezt nagyvonalúan elnézték nekünk, és zavaros rendeléseink ellenére sikerült az előételeket és főételeket mindenkinek a megfelelő időben tálalni. Igaz ugyan, hogy egy főétel mellől lemaradt a hozzá tartozó savanyúság, egy másik mellől a villa, de talán ez is a koncepció része, hogy otthonosan érezzük magunkat - nagymama is elfelejtett néha ezt-azt....
Kétféle előételt kóstoltunk: grillezett házisajtot marinált zöldségekkel és sóban sült céklasalátát. Mindkettő rendkívül finom és harmonikus volt, a házisajt se nem folyós, se nem túlsütött, a zöldségek éppen a megfelelően fűszerezve, hogy kiemeljék a sajt jellegzetesen erős ízét. A céklasalátában nem éreztem külön a körtét, a mentát, almát, citromot, csak egy szépen összeolvadó ízvilágot.
Főételeink többsége is jó választásnak bizonyult, a csirkeboglya burgonyás lepényen, grillezett házi sajttal kifejezetten laktató, ízletes, házias emlékeket ébresztő. 
A rántott pecsenye kacsamáj petrezselymes újburgonyával, uborkasalátával már nem sikerült kitűnőre, attól tartok, nagyinál ezzel a panírozással utóvizsgáznom kellett volna. Kétségtelen, attól eltekintve, hogy éppen emiatt kicsit több olajat szívott magába a kelleténél, zamatos volt, ízeiben jól komponált. 
Talán a roston sült jércemell, baconos grillezett spárgával, ricottás borsókrémmel és jázmin rizzsel volt a legfinomabb, legjobban eltalált.
Sajnos a csábító hangzású Rákóczi túrós kehely, házi baracklekvárral már elfogyott este nyolcra, de a Somlói bombát konyakos meggyhabbal bármikor, bárkinek, bármilyen mennyiségben tudom ajánlani! Bátran állíthatom, ő lett az est fénypontja. A házi mákos nudli korrekt volt (bár van aki szereti, ha ennél kicsit kevésbé tömör és száraz), de a fahéjas hab sajnos mellényúlás. 
Ha már fahéj (nem lehetne a mák mellé valami gyümölcsöst, ha már szezonja van, vagy vaníliasodót, ha már kicsit fullasztóra készítem?!), akkor viszont nem egy meglehetősen vajas hab, sokkal inkább fagylalt. Ha már itt a meleg tavasz.
Minden hibájával együtt szerethető a miliő, szépek a színek, nagyon jól hangolt az ízvilág, az étterem nem akar túl sokat, túl extrát, nem találtak ki túl komplikált ételneveket, minden az, ami oda van írva. A papír tányéralátéten kedves viccek; a teríték nem túl puccos, de a kés vág, a kanál öblös; nincsenek felesleges díszek az asztalon, de bármerre nézek, átgondolt, szép részletek. Szezonális alapanyagok. Következetes koncepció kívül-belül.
Azt pedig megfogadtam, egyszer egy ebédmenüre is betérek....Választhatóak a fogások, ki is néztem egy szép sort a jövő hétre, kint a napsütötte teraszon: Hideg diókrémleves rumos mazsolával, fokhagymás rozmaringos tejben érlelt pulykamellfilé, spárgarizottóval, epres franciakrémes. Mindezt 1.390 forintért, munkanapokon 12-15 óra között. Nagyi ennyiért nem biztos hogy megfőzné, ha itt lenne még köztünk. De otthon érezné magát.
Értékelés: Ha valami igazán jó (egye manó, nem kézműves) rozé kerülne az itallapra, és az a fahéjhab eltűnne a tavaszi széllel, énnálam kitűnő lenne!
Cím: 1036 Budapest , Nagyszombat utca 3.
Telefon: 06 1 631 3624
Nyitvatartás: minden nap 10-22-ig
