Kepes György Művészeti Központ. Eger Széchenyi utca 16.
Eger ezzel a fantasztikus kiállító-térrel és ezekkel az európai színvonalú kiállításokkal a modern vizuális kultúra magyarországi gyöngyszeme lehetne. Valójában az is, csak még felfedezésre vár...Sem az állandó, sem az időszakos kiállításról nem láttam egyetlen plakátot a városban. Szombat kora délután az egész épületben rajtunk kívül egy árva lélek sem járt. Ez a múzeum ennél sokkal többet érdemelne.
Szinte szóról szóra ugyanezeket a szavakat írtam le 2013. májusában. Eltelt csaknem két év - és semmi sem változott. Elkeserítő. A kortárs művészetek az átlagember számára valami ködös, felfoghatatlan, elvont, felesleges dolgot jelentenek, valamit, ami legfeljebb a sznob, unatkozó gazdagokat és az elfajzott, feslett életet élő "művészecskéket" érdekli. Rendes emberek rendes képeket festenek, amin felismerhető, szép dolgok vannak...
Ezt szuggerálja belénk az iskola, a rajzórának nevezett tantárgy - modern vizuális oktatás helyett unalmas témák, unalmas technikák, a kreativitás letörése, tisztelet a kivételnek. Ezt erőlteti ránk a hivatalos oktatási/művészeti politika, valódi csoda az olyan múzeumok fennmaradása, mint a Kepes Központ. (A Műcsarnok ellaposodott, a Ludwig Múzeum helyzete inog, a MODEM körül botrányok...)
Kepes György alkotásai
A kortárs művészet is egy nyelv, ha nem ismerjük a szavak (jelen esetben a színek, formák) jelentését, nem érthetjük az üzenetet sem. De ha időt szánunk rá, elutasítás helyett igyekszünk megérteni, befogadni, utána olvasunk, tárlatvezetéseket hallgatunk, előbb-utóbb elkezdjük érteni. Nem csak az adott mű üzenetét, de magunk körül a vizuális valóságot. Megértjük hogyan használhatjuk ezt a nyelvet, hogyan kamatoztathatjuk ezt a tudást, fogalmazhatjuk meg saját üzeneteinket,hogyan használhatjuk akár a leghétköznapibb módon is (pl. honlap-készítés, lakberendezés, harmonikus öltözködés, stb.).
Valaki, aki jól ismer, ajánlotta ezt a kiállítást. Szilágyi Rudolf: Cortex. Nem tudtam ki ő, miket csinál, de amint beléptem a kiállítótérbe és körülnéztem, azonnal elfogott az érzés: igen, otthon vagyok, ez az én világom.
A finom pasztellek és erős kontrasztok váltakozása; a sokféle technika és felületkezelések áttetsző egymásra rakódása akár egy képen belül is; a motívumok szigorú, a koncepciónak megfelelően visszatérő rendje, s ennek ellenére a líraiság megőrzése. Üzenete nem kiabál ránk képeiről, nem akar direkt nevelni, csak bekúszik a tudatunkba, a szemhéjunk, a bőrünk alá, hosszú utórezgésekkel.
Cortex: kéreg, kéregállomány. Úgy a fa kérge, mint agyunk azon megnövekedett része, amely a tervezést, a logikus és az elvont gondolkodást szolgálja. Nyomot hagy rajta az idő, sorsunk, történetünk, döntéseink. Ahogy külső kérgünkön, a bőrünkön is nyomot hagy az élet - Szilágyi Rudolf kifejezetten a kiállítás megnyitására különleges tetoválásokat varratott bőrére.
Szép és meglepő, visszatérő szimbólumok: a fakéreg és a járókeret (mintegy a testi és lelki támaszték metaforája); a kalligrafikus, de olvashatatlan dekoratív részletek, a természet és kultúra, avagy éppen civilizált kulturálatlanság ellentéte/együtt létezése.....
Elgondolkodtat és gyönyörködtet. Mert Szilágyi Rudolf képei a hagyományos értelemben is szépek. Installációi néha humorosak, néha szürreálisak, de mindig emberiek, szinte megszólalnak. Susognak a fák, nyikorog a kerekes szék, halljuk az olvadó jég pendülését, a két járókeret beszélgetését....Képeit egy fiatal slam-poetry előadó (és zenész és fotográfus) Ködmön Richárd versei kísérik, ízelítőül egy pár részlet:
"Mikor a szavad elakad,
de úgyis csak! sablon
lenne az is, a dolgok
kifejezhetetlenségére"
"Tátott szájjal tépedel a tájat,
miközben rajtad térdepel a bánat
én?
elképedek, ahogy elképzellek magamon
Szürkéből ívelek ki, vékony ecsethúzással,
de!
maradok hajadon
hússal.... halál tussal a hideg szende kékbe"
Szilágyi Rudolf 1979-en született Kolozsváron, a család 1988. óta él Egerben. Tősgyökeres egrinek vallja és érzi magát, itt szervez kiállításokat, performanszokat, tanít, szervez, zenél, küldetése van.
Jó lenne, ha minél többen megnéznék és látnák. Őt és most, de a többieket is, a fantasztikus állandó kiállítást, és a mindig színvonalas időszakosakat.
A CORTEX május 31-ig látható. Ha arra jársz, szánj rá egy-két órát, de ha van egy szabad hétvégéd, és nem tudod, hol töltsd el, Eger jó választás. Már csak emiatt a kiállítás miatt is.
Értékelés: Hihetetlen kiállítótér, gyönyörű, megrázó képek, professzionális elrendezés, installáció-berendezés. A hiányérzet mégis óriási. Sehol a városban egy óriás, vagy legalább pár kisebb plakát, még magán az épületen is csak épp akkora, hogy legfeljebb azok látják, akik amúgy is ide jöttek. A kiállított képekről nincsen se kiadvány, se reprodukció, nincs a művészekről legalább egy stencilezett ismertető.... Művészeink, építészeink, profi művészettörténészeink már vannak, lehet, hogy kreatív marketingesből van csak hiány?! (Fel sem merem tételezni, hogy a Dobó tér teljes rekonstrukciója, az új uszoda mellett nem maradt pénz arra pár plakátra, kiállítási anyagra, világhálós aktivitásra...)
.