Sötét felhők alatt, zuhogó esőben utazunk Egerig, a szállodához jégesőben érkezünk. Palazzo Wellness Villa - kőfal, zárt kapuk. Szép kis fogadtatás.... Kivárjuk, amíg csitul, s végül bejutunk - egy miniatűr paradicsomba.
A tulajdonosok személyesen fogadnak minden vendéget, leültetik, jóféle borral kínálják, elmesélik Eger fontosabb látnivalóit, térképet adnak (nem tudják, hogy saját, külonbejáratú idegenvezetővel érkezem...), végigvezetnek a szállodán, megmutatják a medencét, jacuzzit, szaunát, a parkot. Mintha a grófi kastélyba érkeztünk volna, ahol személyesen a gróf és a grófné lát minket vendégül.
A szobák óriásiak, különféle stílusban berendezve, előszobával, luxus-fürdőszobával, erkéllyel; alattunk virágokkal, különleges fákkal teli, smaragdzöld pázsitos kis édenkert.
Mint megtudjuk, a villa eredetileg családi használatra épült, de a gyerekek kirepültek, a háziak pedig gondoltak egy nagyot, kibővítették a wellness (vagy inkább kényeztető-fürdő?) részleggel, és szállodává alakították. Mindössze tíz szoba, bensőséges, családias hangulat.
A belváros mindössze tizenöt perc séta.Talán a reggelin van mit javítani, és az étkező design-ja sem az én ízlésem, de ez a legkevesebb...
A hangulat, az odafigyelés, a békés-kényeztető környezet feledtet minden apró hibát. Pároknak, családoknak, átutazóknak, vagy éppen hosszabb pihenésre vágyóknak - csak ajánlani tudom. Korábbiakban már meséltem Eger jól ismert látnivalóiról, vár-minaret-bazilika-marcipán, miegymás.... De Eger szívében van egy igazi ékszerdoboz. Mondhatni, rejtve. Ki érti miért, a város nem reklámozza agyon ezt a különlegességet, pedig felveszi a versenyt a debreceni MODEM-mel, vagy éppen a budapesti Ludwig Múzeummal.
A kis csoda: Kepes György Művészeti Központ. Eger Széchenyi utca 16. Az épület 1690-ben eredetileg egy hajdúkapitány háza volt, majd számos kanonok, szenátor, főjegyző és egyéb városi potentát lakta, de volt itt gyógyszertár is, míg végül az államosításig a városi Kaszinó működött benne. Aztán halódott, amortizálódott, míg gyönyörűen felújítva Magyarország egyik legszebb kiállítóhelye nem lett.
Tulajdonképpen a Havadtoy kiállításra mentem, ezt még úgy-ahogy reklámozzák - nagyobb hírverést is érdemelne. Sam Havadtoy művészete lenyűgöző. Csipke-szobrai, selyemcukorka-színei, finom humora, humanizmusa, időnkénti polgárpukkasztása, de gyakrabban mély líraisága hihetetlenül expresszív. Nem kell különösen műértőnek lenni ahhoz, hogy hasson a nézőjére.
Ezután jött a meglepetés, az igazi áhitat. Kepes György és Vera Molnár életmű kiállítása és az Antal-Lusztig gyűjtemény legszebb darabjai....A magyar modern festészet olyan ikonikus alakjainak művei, mint Nemes Lampérth József,
Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János, Hantai Simon, Keserű Ilona, Schaár Erzsébet, Maurer Dóra, Vajda Lajos, Bak Imre.... és csak sorolhatnám, a teljesség igénye nélkül. Gyönyörűség, szinte érzéki öröm ennyi remekművel egy-két órát eltölteni.
És Kepes György... Külön cikket érdemelne élettörténete, munkássága. Hihetetlen XX. századi reneszánsz alkotó volt, festő, pedagógus, fényképész, tudós, elméleti író.
Fantasztikus karriert futott be az USA-ban, mint a vizuális tervezés atyja. A Kepes Intézet állandó kiállítással tiszteleg előtte, felvillantva életének legfontosabb állomásait. Fotók, festmények, fény-játékok. Muszáj megnézni!
"MERT ÜRESEK, EZÉRT SEM AZ EMLÉKEZÉST, SEM A FELEJTÉST NEM SEGÍTIK A SZAVAK.
AKKOR LESZEL EGÉSZEN MÚLHATATLAN ÉS TISZTA, MIKOR ÚJRA ÁTSZÜREMLIK RAJTAD A FÉNY.
HISZ MÉG ENNÉL IS KEVESEBB MARAD."
(Baglyas Erika: Mi marad - 10 darab szappan - Kepes Göyrgy: Fényoszlop)
Sem az állandó, sem az időszaki kiállításról nem láttam egyetlen plakátot a városban. Az egész épületben egy szombat kora délután, két órán keresztül én voltam az egyetlen látogató. Ez a múzeum ennél sokkal többet érdemelne. Eger ezzel a fantasztikus kiállító-térrel és ezekkel az európai-színvonalú kiállításokkal a modern vizuális kultúra magyarországi gyöngyszeme lehetne. Valójában az is, csak még kibontásra vár...