Karácsonyra kaptuk a jegyeket. Azt sem tudtam, mit fogunk megnézni, csak azt, két jó színész játssza, Vári Éva és Nagy Ervin. És vígjáték, bár nem feltétlenül víg játék.
Egy Brooklyn-i zsidó mama (jiddise máme?) és kicsi fia (32) levelezése a darab, ötletesen egy térben, mégis elválasztva, egymástól függetlenül, nagy ritkán találkozva élik meg a szereplők a történetet.
Ahonnan a szerzők (Sam Bobrick, Julie Stein) indítanak, az bárkinek, mindenkinek ismerős helyzet. Se veled, se nélküled; hallani sem akarok rólad, de miért nem jelentkezel?!; miért nem lett belőled sikeres,érett felnőtt, pedig sosem engedtem el a kezed...; mama miért szólsz bele mindenbe? - de most miért nem adsz tanácsot?!
Mindez viccesen, sőt kacagtatóan, nem nagyon lehet senki a nézőtéren, aki ne ismerné fel saját édesanyja (anyósa?!) legidegesítőbb mondatainak valamelyikét. Annyira találóak a poénok, és olyan gyors egymásutánban, pörögve zúdulnak ránk, hogy volt egy pillanat, amikor elgondolkoztam, hova lehet ezt még fokozni, vajon mi viszi el a hátralévő időt?
És fokozódott, görbe tükröt mutatva immár nem csak anya-fia kapcsolatnak, de szerelemnek, házasságnak, vágyaknak, spirituális útkeresésnek, médiának és nosztalgiának, az egész mai modern vagy éppenséggel régimódi, kinevethető világunknak. Volt befejezés, pont olyan, ami nem akart túl nagyot csattani és mégis hatott.
Két fantasztikus színész lubickolt a szerepekben, néha kicsit botladozva még a szövegben. Mentségükre legyen mondva, majd' egy éve nem játszották már a darabot, és ennél nehezebb műfaj kevés van. Mert bár ketten voltak a színpadon, valójában két monodráma zajlott előttünk, ahol nincs partner, nincs kire támaszkodni, de mégis fontos az egymásra rímelés.
Külön ajándék volt, hogy utána beszélgethettünk is a két művésszel, beleshettünk a kulisszák mögé. Felhőtlen szórakozás, remek rendezés, komoly színészi kvalitás - egy új, nosztalgikus (ki ne járt volna a 30 fölötti korosztályból a Május 1. moziban?), mégis kortárs, kellemes, szerethető helyen, az Átrium Film-Színházban.
