Taming of the Shrew. Magyarosan A makrancos hölgy, A makrancos Kata, avagy Makacs Kata... Mintha a hárpia és megszelídítés szavak túl érdesek, durvák, közönségesek lennének a színházjáró, decens, illemtudó, művelt füleknek. Alföldi Róbert már a címmel is üzen - aki jólnevelt, polgári, finom vígjátékra számít, az rossz helyen jár.
Amit látunk, egy valódi Shakespeare dráma kellékei: a színpad horizontális és vertikális tagolása ; a nézőtér bevonása a játékba; 
a populáris, harsány színészi alakítások átalakulása elmélyült átéléssé; a darab (szinte) egyvégtében, (szinte) szünet nélküli előadása, függönyök vagy díszletváltoztatás nélkül; trágár, illetlen viccek, bohóctréfák, átverések, szerepcserék váltakozása katartikus, drámai jelenetekkel; a nézők pontos információkkal való ellátása, a szövevényes események többszöri, szájbarágós pontosítása... Alföldi az eredeti drámát vitte színpadra, eredeti címmel, (szinte) eredeti külsőségekkel, feltételezem, az eredetihez közelítő vaskos nyelvezetű fordítással.
A díszlet - graffiti a falon, eltolható plexi ajtók-falak, bőrkanapé, kopott centrifuga, műanyag ételdoboz - csak látszólag modern. 
Valójában sokkal inkább van köze az Erzsébet-kori színház díszlet-mentes (legfeljebb jelzés-szerű díszlettel dolgozó) kortárs színházához, mint a történelmi kort akkurátus pontossággal idéző, jelmezekbe öltöztetett szereplők és szobabelsők világának.
Műfaja sokáig nem egyértelmű - ahogy a Shakespeare drámák stílusát mindig a tragikum-komikum aránya határozza meg, ennél a darabnál sem egyszerű eldöntenünk, vígjátékot látunk-e valóban? Egy darabig úgy tűnik...
Páduában él Baptista Minola (Mertz Tibor) két lányával, a messze földön hírhedt nagyszájú és önfejű Katával (Bánfalvi Eszter), valamint szép és szelíd húgával, Biancával (Hartai Petra). Utóbbinak jut bővel udvarló, hisz' melyik férfi ne áhítozna egy jólnevelt, szép és gazdag feleség után? Ám a gondos atya tartja magát a szokásokhoz, amíg az idősebb lányt férjhez nem adja, addig a kisebbik sem kelhet el. A kérők feladata tehát kettős: valamelyiküknek meg kell hódítani Bianca szívét, miközben el kell intézni Kata frigyének ügyét is. Ám hol találnak megfelelő vállalkozót e kellemetlen feladatra? Micsoda véletlen, épp ekkor keveredik Páduába Petruchio (Bányai Kelemen Barna), aki nagy mellénnyel (és üres zsebbel...) belevág a projektbe. Ezen a ponton válik ketté a darab.
Vérbő, magával ragadó, néha groteszk, időnként trágár, szégyentelen komédia alakul ki Bianca meghódítása körül. Álruhás tanítók, elcserélt szolga-uraság páros, ügyetlenkedő önjelölt vőlegény-aspiránsok minden korosztályból, bimbózó szerelem... Miközben Petruchio meghódítja Katát, az öntudatos, dögös, akaratos nőszemélyt, aki mindent jobban tud, akinek mindig fel van vágva a nyelve. Mert furcsa módon Baptista meglepően modern atya, feltételül szabta minden kérőnek: a lány szívét is el kell nyerje, ha a kezét (és hozományát) akarja. Nem tudjuk mi történt, mivel vette le a lábáról Petruchio Katát. Talán éles eszével, gyors és frappáns replikáival? Vonzó küllemével? Működött a kémia? Vagy csak egyszerűen zavarta Katát a helyzete? Elege volt abból, hogy ő legyen a család szégyene? Aki keresztbe tesz a húgának? Aki miatt az apja boldogtalan? Meg akart felelni a társadalmi elvárásoknak? Nem akart szingli-pártában maradni?
Templom, násznép, díszbe öltözött család, hófehérben csillogó, várakozó menyasszony... és a vőlegény késik. Egyre feszültebb a csend, egyre hamisabbak a nyugtatgató szavak, Kata egyre elkeseredettebb. Mintha ez a belevaló kis nő valamiért azt hinné, ő sosem kellhet senkinek. Mintha egy kútba esett esküvő a világ vége lenne. Mintha neki már ezen kívül semmi esélye sem lenne a boldogságra. S amikor már majdnem oda a remény, beesik a vőlegény. Ugyan trehányul van öltözve, és bunkó módra viselkedik - de mindenki megkönnyebbülésére a frigy végül megköttetik. A friss férj azonnal hazaviszi feleségét, és kezdetét veszi a fegyelmezés.
Éheztetés, fizikai és verbális erőszak, megalázás, jutalmazás-büntetés - és Kata a szemünk láttára változik át csinos, magabiztos lányból koszos, megtört, tisztelettudó, önálló véleménnyel alig bíró asszonnyá. Ezzel egy időben - a színpad több szintjén - a Bianca körüli szövevényes cselszövés szép lassan kibogozódik, s a család végre újra együtt ünnepelhet.
Elegáns ruhák, pezsgő, ünneplés, kellem, békülés, és megérkeznek a friss házasok is. Mindenki láthatja, milyen jót tett Katának egy férfi, hisz Petruchio még fogadást is nyer felesége szófogadásának köszönhetően. Kata pedig nem elégszik meg a parancsok teljesítésével - önszorgalomból intéz példabeszédet mind az összes többi nőhöz, mutat utat nekik a boldogsághoz:
"Mivel urának az alattvaló,
Férjének a nő azzal tartozik;
S ha mérges és boszús, daczos, szeszélyes,
S illő parancsra szépen nem hajol,
Mi más leend, mint csalfa lázadó
S fejdelme ellen bűnös áruló?
Szégyenlem én, hogy oly dőrék a nők,
Hogy háborút üzengetnek, midőn
A békeért kén’ esdekelniök,
S fölényt, uralmat és daczot vadásznak
Ép ott, a hol nekik szolgálni és
Szeretni és engedni illenék."
Taps. Mármint a színpadon, a szép beszéd tettekkel való megkoronázásának ütemes kísérőzenéjeként. A nézőtéren zavart nevetgélés, végül néma csönd.
A darab zsenialitása az arányokban, az ellenpontozásban rejlik. Hagyjuk magunkat elringatni jópofa poénokkal, látványos, színes jelenetekkel. Eleinte csak felkapjuk a fejünket a trágár mondatok hallatán, legyintünk, szégyenlősen kuncogunk, amikor a Bianca kezére licitáló udvarlók mindent vagyonukat beáldozzák a sikerért, még utolsó értékeiket, akár az alsógatyájukat is... Nem nagyon értjük, miért hódol be Kata Petruchiónak, miért nem lázad, menekül, kér segítséget. Lúdbőrösek leszünk, és kellemetlen érzésekkel nézünk félre, amikor Kata a színpadon leveti megalázottsága sáros-szakadt ruháját, majd lezuhanyozik, lassú, kimért mozdulatokkal megtörli magát, végül felveszi a mintafeleség elegáns ruháját - hogy a férfiakon is túltéve alázza meg nőtársait, intse őket a szabályok betartására, a megfelelő viselkedésre.
Bánfalvi Eszter totális átalakulása fájón hiteles. Merev bábuként előadott monológja felér egy gyomorszájon vágással. Alig tudtam utána felállni. 
Bányai Kelemen Barna Petruchioja igazi szörnyeteg. Profi húzd meg-ereszd meg zsarnok, gond nélkül, szemvillanás alatt változik át habzó szájú, vagy éppen gonoszul zseniális börtönőrből sármos szerelmessé és vissza. Mertz Tibor szerencsétlen apa figurája gyakorlatilag egy személyben reprezentálja a társadalom minden ambivalens érzését az esettel kapcsolatban. Tetszik neki, hogy rend van ebben a házasságban, hogy a lánya látszólag boldog, hogy a közösség elégedett mindezzel - de érzi, hogy nem így kellett volna, hogy nem jó az irány, hogy talán tenni kellene valamit, de csak a kezét tördeli, és ha kell, félrenéz.
Alföldi darabja nem komédia. Tragédia. Tragédia, mert körülnézek, és Katához hasonló nőket látok magam körül. Bírói talárban, tanári pulpituson, politikusi székben, pszichológusi doktorátussal. És mind azt üzenik a többi nőnek, azt szajkózzák: tartsd be a női szereped szabályait, fogadj szót a férfiaknak, és akkor nem fognak bántani, akkor boldog lehetsz. Ha viszont lázadsz, úgysincs hová futnod, nem lesz, aki segít, aki megért, igazat ad.
Értékelés: Mélyen hatott. És fájt. Tudom, nyomot is fog hagyni. Hát akkor mi más lenne, mint nagyon jó. Az első felvonásból, pontosabban Kata-Petruchio történetének alakulásából nekem hiányzott valami, de a második felvonás mindent kiegyenesített. Remélem az Átrium folytatja jó szokását, hogy vendégül lát vidéki, vagy külföldi színházakat. És az biztos, ha Szombathely környékén járok, megnézem, bármit is játsszanak éppen. Jó lehet az a színház Jordán Tamás keze alatt. 
