HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (2) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) Bajazzók (1) balett (1) bandaháborúk (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Bretz Gábor (1) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) netflix (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

SEMMIT SE BÁNOK - Székely Csaba drámája a Pinceszínházban

2022.11.21. 12:51 dasilva64

"azok vagyunk, amihez a legjobban értünk"

(részlet a darabból)

ssb2.jpg

 

 

Ha a kínzáshoz, gyilkoláshoz, rettegésben tartáshoz, akkor tehetünk bármit, ezek maradunk: szörnyetegek. 

 

 

Lepusztult, rosszkedvű, magányos férfi adagolja unottan a gyógyszereit egy lepusztult, rosszkedvű lakásban. Lehetne elbocsájtott ózdi bányász a rendszerváltás után, hitelkárosult Kőbányán, vagy rokkantnyugdíjas Miskolcon. Reményvesztett, elhanyagolt, frusztrált és dühös.

Gyorsan kiderül azonban, Kormos Dominik (Scneider Zoltán) a Securitate "specialistája" volt Ceausescu Romániájában, elvhű és hívő végrehajtó, ma már - úgy jó tizenöt évvel a rendszer bukása után - csak magában háborgó kisnyugdíjas. Aki váratlanul látogatót kap. Alex (Elek Ferenc) régi munkatársa, még mindig az állambiztonságnak dolgozik. Nyilvánvalóan akar valamit, de a két tapasztalt manipulátor látszólag nosztalgiázó, baráti beszélgetése óvatosan kerülgeti a lényeget. Furcsa módon Dominik unalmasan egyforma napjainak ritmusát nem csak a múltban kellemetlenül vájkáló volt kolléga töri meg, de a felső szomszéd "fura" lánya, a tizenhat éves Liza (Sztarenki Dóra) is rendre nála keres menedéket.

ssb1.jpgMiközben a magányos öregember és a többszörösen nehéz sorsú tinédzser barátsága - a szó lenemesebb értelmében - egyre mélyül, úgy szorongatják Dominikot egyre erősebben régi bűnei. Olyan döntés elé kényszerül, amire csak rossz és még rosszabb megoldás van. A múlt kísértetei és a velük való leszámolás vágya, a szembenézés, a felelősségvállalás sürgető belső igénye nem csak emeli a tétet, de egyre nyilvánvalóbbá teszi a jóemberré válás lehetetlenségét is. 

Székely Csaba létező történelmi kontextusba helyezte a darabot, de érvényessége messze túlmutat földrajzi helyeken és korokon - bár a mi szívünknek különösen fájó és nehéz teher a diktatúrák általános működésén túl szembesülni identitásunk, gyökereink elárulásával is. 

Dominik szerepében Schneider Zoltán hihetetlen mélységeket és magasságokat jár be, a saját tetteivel és azok következményeivel való szembesülés folyamatos változása határozza meg a karakterét. Míg Alex értelmezése egyszerű és koherens, érthetővé tesz és (számára) felmentést ad - kínoztunk, hogy ne minket kínozzanak -, Dominik megpróbál utólag is etikus értelmet - a jobb jövő reményében tettük - adni az elkövetett bűnöknek. 

ssb3.jpgHa figyelünk az apró részletekre, rájöhetünk, valahol mélyen a számonkéréstől való félelem mellett már elindult benne egy önreflektív folyamat is. Nem fogadta el a kiemelt nyugdíjat, belenyugodott, hogy a múltját megismerő lánya ne álljon vele szóba - tudhatja ő is, mennyire gyerekes egy ilyen súlyos lépést egy epertortára fogni -, elköltözött, és folymatosan az italhoz menekül. A hitébe, tettei jogosságába kapaszkodik, próbálja tagadni vagy magyarázni az elkövetett szörnyűségeket, s közben a szemünk láttára válik érző, megértő, gondoskodó apa-figurává. Sztarenki Dóra enyhén autista Lizája a maga csöndes, kimért nyugalmával, ártatlan, mindent szó szerint értő, hazugságra képtelen rácsodálkozásával, bizonyos témákban váratlanul kitörő bőbeszédűségével leveszi a lábáról a mogorva szomszédot. 

Már éppen megszeretnénk az érzelmes, emberi oldalát egyre jobban megmutató hajdani verőlegényt. Már éppen elhinnénk, hogy jóvá lehet tenni, ki lehet egyenlíteni a számlát, el lehet temetni a bűnöket. De Székely Csaba nem adja olcsón a katarzist. Az utolsó 5-10 perc nem hogy feloldozást nem ad, de tűpontosan megmutatja a Kormos Dominikban lakozó Mr. Hyde-ot. 

ssb6.jpg"Miután hazajöttem, leültem arra a kanapéra, és csak… ültem ott, amíg megvirradt. Mozdulni se bírtam a rémülettől. Nem az rémített meg, amit tettem, hanem hogy rájöttem: azok vagyunk, amihez a legjobban értünk. És hát ez vagyok én. Egy gép, amit azért hoztak létre, hogy tönkretegye mások életét. Nem sajnálom, amit tettem. Azt sajnálom, hogy létezek."

 

A Semmit se bánok Sztarenki Pál rendezésében azonban nem csak a múlt bűneit feszegeti. Liza alakja egy személyben hívja fel a figyelmet a családon belüli erőszakra, annak társadalmi "elfogadottságára", a be nem avatkozás hamis korrektségére; a másképpen működő emberek elfogadására-megértésére; az anyagi kiszolgáltatottság szó szerint életbe vágó szerepére. Alex pedig a hatalom tipikus rendszerváltás utáni embere, aki az átmentett titkok, kapcsolatrendszerek, erőforrások aljas felhasználását látszat-megbánásba, látszat-változásba és jól eladható látszat-moralizálásba csomagolja. 

A darab mindhárom szereplőjének alakítása lenyűgöző. Schneider Zoltán minden egyes gesztusa, magában mormolása, asztalra csapása, harsány röhögése, tanácstalan elhalkulása, nehezen kiérlelt, de végül pusztába kiáltott vallomása olyannyira ismerős, hogy fel tudnám sorolni a helyzeteket, amikor valaki pont így, pont ennyire, pont ilyen visszataszítóan, vagy éppen szerethetően... 

ssb4.jpgSztarenki Dóra eszköztára - a törékeny darabosság, a legszörnyűbb tények közlésénél leginkább monotonná váló hanghordozás, a furcsa testtartás, a szemkontaktus kerülése - egyszerre mutatja meg a spektrumon lévő ember kommunkiációs nehézségeit és a bántalmazott,  elhanyagolt, folyamatosan kicsúfolt magányos kamasz szeretetéhségét. 

 

Elek Ferenc figurája annyira tenyérbemászó, hogy könnyű ellenében a másik oldallal szimpatizálni. Ám mindig talál egy mondatot, egy gesztust, amitől elbizonytalanodunk - talán éppen ez benne a legidegesítőbb. Hogy elhisszük neki, a világ így működik. Hogy egyszerű ember ő. Csak túlélni szeretne, jókat enni, meleg lakásban lakni, vidám gyerekeket és normális családot látni maga körül. Hiszen épp olyan vagyok, mint te - üzeni. 

Értékelés: nagyon erős darab, pazar alakításokkal. Székely Csaba véleményem szerint a kortárs magyar dráma egyik legjelentősebb szerzője, művei egytől egyig húsba vágóak, érzékenyek és rendkívül aktuálisak. És ami még nagyon fontos: a perifériákról szólnak. A magyar faluról, a romániai magyarokról, a Budapesten kívüli rögvalóságról. Tudom, hogy sok fiatal látta már eddig is, de arra bíztatok mindenkit, menjen együtt a gyerekével, unkájával, tanítványával, és utána beszélgessen sokat velük. Például bűnről és bűnhődésről. 

ssb5.jpg

P.S. 1. És ha valaki tud lelőhelyet, ahol meg tudnám venni Székely Csaba: Idegenek és más színdarabok című könyvét, az ne habozzon elárulni nekem. 

P.S. 2. Nézzétek meg Schwechtje Mihály: Az örökség című darabját a Jurányiban.

 

Szólj hozzá!

Címkék: erőszak autista családon belüli erőszak kamasz Székely Csaba Pinceszínház Sztarenki Dóra Schneider Zoltán Elek Ferenc ÁVÓ Securitate kortárs dráma

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3416410682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása